Jedi Menedék

Történetek a Jedi Menedék lakóitól

Mennyegző

/Íródott spontán módon a Menedék Jedi Tanács Termében, készítették a történetben megjelenők/


Jorgan belépett a terembe és látott pár ládátt tele díszítédhez szükséges dolgokkal. Belenézett a dobozokba és jó sok alderaani rózsát talált.
- Nahát, ha díszétésre vár, jobb ha nekifogok, legalább kevesebb dologa lesz a mestereknek.
Elkezdte szépen díszíteni a termet, a magasabb helyekre amit nem ért el az erő segítségével tette fel a virágokat, így laza fél orán belül nagyon szépen nézett ki a terem.

Gia belépett a terembe, és elégedetten szemlélte a gyönyörű, rózsákkal borított helységet. Jorgan kiválló munkát végzett, és a hangulat nagyon kellemes, de mindemellett ünnepélyes is volt. Még néhány perc, és elkezdenek gyülekezni a jedik, s végül majd a két legfontosabb is belép a nagy ajtón. Gia elfoglalta helyét és várt.

Ti is megérkezett, és megállt oldalt a rózsafüzérrel szegélyezett fal mellet.
Jaymi szépen felöltözve sétált be a tanács terembe. Mikor megláta mesterét meléje sétált és halkan üdvözölte.

Ans futott, hogy le ne késse a nagy eseményt, belépett, és hátul megállt.
Jorgan szépen óvatosan feltette az utolsó rózsát és oda állt a fal mellé.
HellFire sietve belépett a szobába, fújt egyet. Majd oda ált Jorgan mellé és a fülébe suttogta:
- Majdnem lekéstem?
Jorgan halkan visszasuttogta HellFirenak:
- Nem késtél le semmiről.

Anakin belépett a tanács terembe, és várt.
Akemi is belép és mint látja, még pont időben érkezett.

Jinx belépett a terembe és mély meghajlással köszöntött mindenkit!
- Sziasztok barátaim, mesterek!

Tyr lépett be a terembe, valami azt súgta, hogy azonnal jöjjön ide, majd megállt.

Dóra belépett a Tanács Terembe, és elfoglalta szokásos helyét.

Padmé betoppant a terembe.
- Üdv mindenkinek!

Thunder lépett a terembe, s ruháján az izzadtságcsík arról tanúskodott, hogy sietett a gyűlésre.
- Üdv, barátaim! - mondta, majd beleült egy puha székbe.

Tyr kihúzta magát és a Mandalor páncél díszítéseit igazította meg.
Padmé, hallkan oda lépet Tyr mellé és megfogta a kezét. Szisszenést se ejtett ki a száján nem akarta megzavarni a szertartást!

Shadia csendesen beóvatoskodott a terembe, és megállt a fal mellett. Onnan figyelte csendben az eseményeket

Gia derűsen nézett végig az egybegyűlteken. Megigazította díszköpenyét, majd inett egyet kezével, és halk, csobogásszerű dallam szólalt meg a teremben, aztán lassan kitárult a Tanácsterem ajtaja.

Emi, és Drék egymás mellett léptek be a terembe, mindekettőjük kezében egy kristállyal. Emi nagyon izgatott volt, de próbált nyugodt maradni. Érezte az Erőben hogy Drék is nagyon izgatott. Majd odasétáltak Gia mester elé, és várták a fojtatást.

Gia mosolyogva nézett az előtte álló fiatalokra, majd felemelte kezeit és a fejük fölé tartotta, majd beszélni kezdett:
- Társaim, Testvéreim az Erőben! Azért gyűltünk most össze, hogy megünnepeljük Emilien Claire és Drék egybekelését. E kapcsolatot az Erő kovácsolta egybe, és ez által ők ketten erősebbek lesznek együtt. Korábban úgy gondolták az érzelmi kötődés nem a jedi útja, de eme két ifjút az Erő vezérelte egymáshoz, s az Erő áldása legyen rajtuk mindörökké. - mondta ünnepélyesen a jedi nő, majd bólintott a fiatalok felé.

Folom beóvatoskodott a terembe, és megállt Jinx mellett.
- Miről maradtam le? - kérdezte, mire Shaak Ti mester lepisszegte.

Thunder csendesen állt (merthogy közben már felállt) az egyik sarokban, s vigyorgott.. - Életem első házassága.. -suttogta - de ez sem az enyém...

HellFire még mindig Jorgan mellet állt. Mondta: - Nem is merem őket még anyira de érzem jó pár leszenek.
Jorgan csak bólintott.
Hell erre komolytalanul megjegyezte: - Jorgan hozzám jössz feleségül?
Jinx ezt hallva odaállt HellFire és Jorgan mellé!
- Hagyjátok már abba! - Mondta majd nézete tovább a szertartást!
HellFire szégyelte magát de azért jó viccnek szánta. Bár nem volt az. Jorgan pedig oda suttogta Hellnek "te teljesen hülye vagy" majd nézték tovább a szertartást.
Tyr figyelmeztető pillantást vetett a Westar-jai és a rendbontó padawanok felé, akik rögtön nagyot nyeltek és lecsitultak.
HellFire mikor láta Tyr Anasazi-t hogy rájuk nézett, kicsit mérgesen rögtön abba hagyta a sustorgást! Majd gondolkozot: De várom már hogy nekem is eljöljön ez a nap. Igaz még kicsit fiatal vagyok hozzá de ez gyönyörű. Szinte irigyelte Drék-et és Emit.

Drék mosolygott végig, nagyon boldog volt ma, érezte, hogy ezt a napot sose felejti el. És Emi is biztosan így van vele. Majd amikor Gia mester feléjük bólintott Drék a kristály összeillesztése előtt mondott valamit.
- Mikor ide érkeztem, és megláttalak, rögtön éreztem valamit s beléd szeretem.
Emi mosolygot Drék rövid mondatán majd az Erővel összeillesztették a két kristályt, ami az illesztéseknél erősen felfénylett.
Most Emi szólalt meg.
- Alighogy megismertelek, már akkor biztos voltam benne, lesz köztünk valami, és az érzés egyre erősebb lett lekemben, végül belédszerettem. - mondta mosolyogva Emilien, eközben az egyesült kristály Gia mester felé lebegett.
Gia óvatosan a két tenyerébe vette az Erővel lebegtett és egyesített, immár fényesen világító kristályt.
- Ahogy a két kristálydarab most egyé lett, úgy vált Emi és Drék sorsa is közössé. Ők immár egyek, s az Erő kísérje őket közös életükben! - mondta, majd a kristályt egy mellette elhelyezett díszpárnára tette, majd ismét biccentett az ifjú pár felé... mikor azok kissé tétován álltak egymással szemben odasúgta:
- Most megcsókolhatjátok egymást.
Drék megszeppenve állt Emi mellet aki hasonló helyzetben lehetett, majd egymással szembefordultak. Drék átölelte Emit és úgy olyan szenvedéllyes szeretettel csókolta és ölelte, mint még soha életében. Emi viszonozta a csókot szorosan ölelte Dréket majd nagy nehezen abbahagyták és kissé elpirulva álltak Gia mester előtt.

HellFire vigyorogni kezdett mint a vadalma, először Jorgan, majd Jinx felé sandított. Arcukon letörölhetetlen mosoly ült.
Thunder végre érezte, hogy ez az otthona. Eddig csak tanult, de most látta, hogy ez egy nagy család. Rosszul érezte magát, mert eddig nem volt teljesen része ennek a családnak. "Mostantól kevesebbet tanulok" döntötte el magában...

A csók után Shaak Ti előbbre lépett, és ahogy Gia az ifjakat a többiek felé fordította megállt az egyik oldalon, és aktiválta kardját, majd kinyújtotta. Vele szemben Gia ugyanígy helyezkedett, és lassan a többiek is....
Tyr kard híján a fegyverével lőtt egy vakot. Ami elég hangosra sikeredett, de ez senkit sem zavart.
- Éljen az ifjú pár! - mondta Jinx, majd beállt Ti mester mellé és követte példáját.

- Gratulálok, Emi! - lépett Dóra, a volt Mester volt padawanja elé, és egy meghajlással üdvözölte az ifjú párt. Mielőtt azonban utat engedett volna a többi gratulálónak, odasúgta Dréknek. - Aztán vigyázz rá!

Gia figyelte, ahogy a két fiatal elindul a sorfal között. Egy kézmozdulatára rózsaszirmok kezdtek rájuk hullani.
- Legyetek boldogok! - mondta Ti, mikor Drék és Emi elhaladt mellette .
Ansonius is gratulált a párnak, ahogy elhaladtak előtt.
- Sok boldogságot!! - engedte ki hangját Tyr.

Emi kimondhatatlanul boldognak érezte magát, és tudta, hogy ez élete legboldogabb pillanata. Drékkel együtt elindultak a sorfal között. Kéz-a kézben. Emi mosolyogva fogadta a gratulációkat, és ezzel Drék is így volt. Lassanként kiértek a teremből, és mindenki a kantin felé vette az irányt.

Ti elrakta a kardját, majd az ifjú pár után indult. Ünnepelni.
Gia utolsók között hagyta el a termet. Öröm volt a szívében, és minden aggodalmát sikerült félretennie erre az időre. Elindult ő is a kantinba, hogy együtt ünnepelhessen barátaival.

Lázadás vs. Birodalom

A Bimmsiaari bolygó felett ismét felragyogott egy újabb nap és ezzel együtt egy új remény. Immár a Lázadók, tervel készültek a Galaktikus birodalom ellen, nem is sejtve, hogy bár órán belül minden tervük és biztonsági intézkedésük hiába valónak bizonyult. Salporin Mester és Drék Mester már megérkeztek a Bimmsiaarira a Nabooi egységeikkel. Anakin, vagy ahogy mostanában nevezik Skywalker Tábornok a Rangereknek tartott eligazítást és járta végig a biztonsági pontokat. Antress pedig pihenéssel és meditálással töltötte el az időt. Megkezdték az előkészületeket, hogy kíméletlen csapást mérjenek a birodalom TIE gépeit gyártó bázisra. Éppen most lépett ki Bail Organa lakrészéről, ellenőrizve, hogy a legnagyobb kényelemnek örvend a szenátor, amikor hármas fokozatú hívás futott be kommunikátorára. Lecsatolta és beleszólt:

- Itt Skywalker Tábornok. Hallgatom. – mondta és gyors lépésekkel elindult a kiépített Irányító részleg felé. 
- Siessen tábornok, egy Lambda osztályú jármű tart felén. – hadarta az irányító. 
-A LoneStar?- kérdezte szinte reflex-szerűen. 
- Nem. Más az azonosító kódja. Siessen. – Anakinnak több se kellett, már szinte futva vágott át egy kisebb tisztáson. A leszállásokra kijelölt helyen sokan toporogtak és Anakin is meglátott egy sötétszürke, kéksávos színű Lambdát. Elérte az irányító központot és ránézett a konzolra. 
- Tájékoztatást, kérek. – hadarta gyorsan Anakin, mialatt az azonosítót nézett. 
- Bár a hajó birodalminak tűnik, mégsem az. Békés céllal érkeztek és nagyon zaklatottak. 
- Nevük? – érdeklődött Anakin, miközben ár a feljegyzéseket olvasta. 
- A hajóé Darkonius, fedélzetén pedig Tarr és Minu. – válaszolta. 
Anakinnak elkerekedett a szeme. Pontosan tisztában volt, hogy ki Tarr, Gia Mayland mester padawanja és azt is tudta, hogy ki Minu. 
- Darkonius, leszállhatnak. P8-on. –adta ki az utasítást, miközben elindult a kijelölt leszálló „platformhoz”. 
A fehér Lambda megcsillant a napfényben, miközben dübörögve megállt a nyílt tisztáson. A rámpa halk zörejjel leereszkedett és két fáradt utazó sétált le a rámpán. Tarr karját nyújtva támogatta le a fedélzetről a kimerült és fivérét gyászoló alderaani szenátornőt. 
- Mi történt, Tarr? Hol van, Gia? – tért rá lényegre köszönés helyett Anakin, de meghajolt Minu előtt. 
- Gia mester. – kezdte a padawan légszűrőmaszkját megigazítva. – Nem tudott velünk jönni, utoljára Dooku gróf ellen harcolt. 
Anakin nem lepődött meg nagyon… Dooku-t jól ismerte és biztos volt benne, hogy ebben bent van a keze. 
- Az Aldeeran pedig… pedig.. 
- Mi van az Alderaannal, Tarr?- kérdezte Anakin, miközben barátságosan leültette a két jövevényt egy farönkre és hozatott vizet a nőnek. 
- Elpusztult. – habogta. Anakin és a körülötte állókon vad borzongás futott végig. 
- Lehetetlen egy bolygót nem lehet elpusztítani, ha csak… - a fiatal mesteren jeges rémület futott végig. Remélte, nem AZ fog következni ,amitől félt, de ismét tévedett. 
- Halálcsillag és erre tart. – tette hozzá mellékesen Tarr. Anakin egy pillanatig beengedte a szívébe a félelmet, de csak egy pillanatig aztán összeszedte magát, és mindenre elszánt hangon megszólalt: 
- 5-ös kód lép érvénybe. A Halálcsillaggal állunk szemben. – mindenki ijedten motyogott és többekben még a vér is megállt. Anakin úgy érezte, most valami buzdítót kéne mondani. 

- Tudom, hogy féltek. Én is. De ezt a családunkét, barátainkért, embertársainkért, a békéért teszünk. Ha most halunk meg, dicsőség és tisztelet fogja övezni neveinket. Megismeri a történelem a Bimmsari lázadóinak nevét, és nagy betűkkel írjanak be minket a legbátrabb katonák nevei közé. Azt mondom. – felemelte a fénykardját. – harcoljunk. Én harcolok. A békéért, a köztársaságért és az igazságért. – üvöltötte, mire a katonák félelmetes oroszlánüvöltésbe mentek át. 
- 8 óránk van felkészülni, és azt mondom: a Birodalom ma összeroppan a Lázadók Vasökle alatt. Gyerünk emberek, munkára. – kiáltotta, mire az emberek egymáson taposva intézték a feladataikat. 
- Tarr, te és Minu menjetek el Shaak Ti-hoz, a SWOW-n leszel Jaymivel. – mondta és megveregette az ifjú padawan vállát. – A mestered büszke lehet rád. Megmentettél minket. – mosolygott. 
- Echlair szenátor, kérem, keresse meg Ackbar admirálist és tájékoztassa a helyzetről. Tudjuk mi a Halálcsillag gyenge pontja – mondta a férfi halkan, hiszen ő terveztette az elsőt – de jelentős támogató csapatokra lenne szükség a feltartásához. Remélem, lőtávolon kívül meg tudjuk majd állítani. - Minu bólintott, és ismét Tarr karjába kapaszkodva megindult Ackbar admirálisék szállása felé. 
Anakin közben elindult vissza a Rangerekhez, hogy felkészítse őket a csatára. Átvágott egy tisztáson, majd elérte a „szállás- negyedet”, ahol több sátort állítottak fel erre a célra. Sietős léptekkel elérte a Rangerek táborát, ahol Antress, Bill, Sam és a többiek – a riadó jelzést halva- teljes pilóta felszerelésben álltak. Anakin végig nézte őket és megszólalt: 
- Eljött a nagy nap. Amire vártunk. Most lecsaphatunk a birodalomra, tudom, hogy sikerülni fog. – kezdte. – Azért tudom, mert a világ legjobb pilótáinak csapatát vezethetem és ez többet ér, akár száz csillagrombólnál is. – a pilóták büszkén kihúzták magukat. – Hogy miért mondom ezt? Mert a birodalom pilótái parancsból ölnek, támadnak és halnak meg, de ti . –mutatott végig a pilótákon. – Ti a szívetekből harcoltok, eszményi értékekért és nem parancsot követve mentek. A békéért és igazságért. – mondta el buzdító beszédét, mai jótékony hatást váltott ki a pilótákból. Anakin ilyen eltökéltnek nem látta csapatát már hónapok óta. 
- Mindenki a gépekbe. – utasította Anakin a srácokat, majd megfogta Antress karját. 
- Te nem, fiú. Nem harcolsz, itt maradsz. – mondta és Antress szemébe nézett. Tudta, mi játszódik le most az ifjú padawanban, de nem teheti ki ekkora veszélynek. 
- Segíts a követeknek, amiben tudsz és várj itt. Hamarosan találkozunk. – fűzte hozzá, majd sebes léptekkel futott végig a saját sátoráig. Gyorsan ledobta fekte öltözékét, és a kikészített narancssárga pilótaruhát húzta magára. Elpakolta fénykardját táskájának legmélyére, majd vetett egy utolsó pillantást a sátorra… remélte, hogy nem utoljára látja. Kezébe vette a fehér – lázadó jellel ellátott – sisakját és elindult a gépihez. Útközben az előtte álló csatára gondolt. Nem szabad veszteniük, mert akkor mindennek vége és ezt rajta kívül minden Lázadó szív így gondolta. Elérte a gépet, ahol a Rangerek már gépeikben ülve állítgatták a rendszert. Anakin látta, ahogy a másik két Jedi Mester, a nabooi egységeikkel felszálltak. 
- Sok sikert. – nézett Drékre és a másik jedi társa gépére, majd megkereste saját x – szárnyúját és beszállt a gépbe. 
- Hogy vagy, Artu? – érdeklődött Anakin, miközben fejére húzta a sisakot. A fordító konzolon megjelent üzenet szerint a kis R2-es remekül van és készen áll az ütközetre. 
- Remek. - válaszolta röviden és kinézett az ablakon. A nyolc órából, most már csak fél óra maradt… 
Rangerek egymás után szálltak fel és hagyták el a bolygó légkörét. Anakin maradt utoljára, aki pár módosítás után bekapcsolta a hajtóműveket és megadott jelre felszállt és lassan elhagyta a Bimmsari légkörét. 

Drék értette a kimondatlan szavakat, amit Anakin meg tartott magának. És lélekben mindenkinek ezt kívánta. 
- Itt az idő. Mondta halkan és a küldetés fontossága ellenére. Emire gondolt. És a barátira. Nubi’at rámpája nyitva állt. Jinx a rámpa tetején ált már. 
Drék felsétált. Érezte a félelmet az emberek szívében, amit egy másik érzelem nyomot el. 
Az elszántság, bátorság és élni akarás lengte be most az egész környéket. 
Meg állva a rámpán beszélni kezdett. 
- Nem vagyok a szavak embere, csak annyit szeretnék mondai, hogy még ifjonc koromban meg tanultam valamit. A szabad ember harcos úgy harcol, védekezik, hogy ereje felér akár 10 zsarnok elnyomó erejével. A birodalmat a félelem tartja fent. De mi nem félünk és ez lesz a zsarnok elnyomó veszte! 
A Nabooi pilóták éljeneztek és hevesen helyeseltek. Míg néhányan a felfelé szállingózó Rangereket nézték. 
Anakin felszállása után szó nélkül is mindenki tudta a dolgát. A pilóták beszálltak gépeikbe. 
Sok Nabooi vadász volt a csapatban. A bombázó gépek száma sem volt elhanyagolható és még ott volt a lázadók X szárnyú vadászai. 
Drék megfordult, Jinx ebből értette, hogy most mi jön. Mert azonnal a hajó belseje felé vette az irányt. Kék twi’lek még elnézte egy darabig a lázasan készülődő pilótákat kik mögött, ott csipogtak az R2 egységek. Majd sarkon fordulva pilóta fülkébe sétált egyenesen. 
Padawanja már javában a munkába volt merülve. Egytől egyik leellenőrizte az összes rendszert és a fegyverzettet. 
Drék szó nélkül ült a helyére. Twi’lek szokás szerint lekkuin egy nagy aranyozott gyűrűféleség díszelgett, ami olyan 15 cm széles lehetett. Rajta írással és néhány vésettel. Ami a harcról szol és a harcosok jutalmáról kik becsülettel küzdenek. 
Szemeivel még utoljára átfutotta a műszereket. Majd meg adta a jelet, ami re sora indult el. 
- Olyan mintha Oazry indulna csatába. - Gondolta magában. 
- Jinx indítsd a repulzorokat és szállj fel. - Adta ki az utasítást. Szerette volna, hogy padawanja nincsen mellette. De ha elpróbálta volna küldeni, akkor sem tudta volna. Hiszen meg tapasztalta már, hogy menyire makacs tud leni a fiú. 
A Nabooi gépek lassan elkezdtek szálingózni felfelé. Először csak néhány vadász szállt fel. 
Amit később követett a többi vadász, a végén szorosan a bombázok sorakoztak, és az x-szárnyúak. A Nubi’at x-szárnyúak gyűrűjében szállt fel. Repulzorival egészen a légkör felső határáig ment, ahol Jinx átváltott a fő hajtó művekre. 
Drék elég furcsa nevet talált kicsiny hajójuknak Eluma. Mi anya nyelvén Kékséget jelentett. 
De tudta, hogy a harc hevében mindenki feledni fogja a hívójelét. 
- Mester most mi következik. - Kérdezte Jinx hirtelen. 
- Egyenlőre csak várakozunk. De a várakozás idejét töltsd el meditációval. 
Mondta, míg egy komszetet csatolt fel magának. Majd egy hasonlott nyújtott Jinxnek is. Aki kissé kapkodó mozdulatokkal de fel helyezte azt. 
– Látszik rajta, hogy izgatott. Le se tagadhatná. - Gondolta magában Drék. Egy gombnyomásra becsatlakoztak a Nabooi gépek kommunikációjába. 
- Kapjak csak egy Birodalmit a cél keresztem elé egyből finom fémhulladékot, teszek belőle. 
Viccelődőt az egyik pilóta. Ami jó jel volt, tudva, hogy mire készülnek, még tréfálkoznak is. 
- Meghiszem azt, ezek csak lőni, tudnak azt se valami pontosan. És ha azt nézzük, ahogy repülnek. Nevetett fel egy női hang miből tapasztalat sugárzott. 
- Ha olyan ügyesek volnátok, ahogy nyelveteket forgatjátok már el is dőlt, volna a harc. 
Jött egy morcosabb kedvű férfihangtól a válasz mire általános jó kedv és kacaj volt a válasz. 
- Ha olyan okos volnál, mint amilyen jó pilótának tartod magad Zodas akkor te, volnál a legnagyobb tudós a világon. 
Jó ízű baráti csipkelődés volt ez mi segítette levezetni a feszültséget. 
- Hé inkább a csatára tartogassátok az erőtöket. És rendeződjetek alakzatba. - adta ki a parancsot Drék. 
- Igen, értettem! - futott be szinte egyszerre az összes gép válasza. A Nabooi vadászok egy V betűt, formát vettek fel. Az élen egy tapasztalt X vadász vezette, kit egyik oldalról Drék és Jinx míg a másikról egy Naboo vadász kiséért. A vadászok mögé felsorakozott a maradék X szárnyú és Naboo bombázó. Úgy, hogy az első sor vadászai között könnyedén lőni tudnának bármilyen célpontra. Egy olyan éket alkottak, minek hajói, ha tüzelni kezdenek egybefüggő lézerfalat szőhetnek, így megsemmisítve a Tie vadászok első rohamából a legtöbbet. 


Tarr és Minu az irányítóba értek. Röviden felvázolták a helyzetet Acbar admirálisnak, aki azonnal kiadta a parancsot: - Minden egység szálljon fel. 
Közben Anakin hajójáról kódolt adatcsomag érkezett. A kibontása után a holografikus kivetítőn feltűnt a Halálcsillag képe. Ott forgott lassan előttük, miközben a jedi mester hangja hallatszott. 
- A Halálcsillagnak csak egyetlen pontja van, melyen keresztül kívülről meg lehet semmisíteni. Ez a szellőzőakna. – jelent meg egy kis rajz az űrbázis felszínén. – Ha ezt kilőjük győztünk. Ám odajutni nem egyszerű. Erős védelem alatt áll, lövegtornyok százai mellett-között kell elrepülnünk, és számíthatunk ellenséges vadászgépekre is. Mivel a Halálcsillag soha nem jár egyedül, több birodalmi csillagrombolóra is számítanunk kell. Javaslom, ezeket foglalják le a Mon Calamari és a korelliai csatahajók, míg mi elintézzük a harci űrállomást. 
A kép és a hang ezek után eltűnt. Shaak Ti, aki közben megérkezett a helységbe Jaymivel egyetemben nagyot sóhajtott, és minden tekintetet magára vont a dermedt csendben. 
- Anakin Tábornok jól látja a dolgot. Nincs más esélyünk. Ő ismeri közülünk legjobban ezt a pusztító járművet… hiszen… - itt megállt, nem akarta kimondani, hogy az első Halálcsillagot maga Anakin építtette, és valószínűleg az ő tervei alapján hoztál létre ezt a második szörnyűséget. – Most az a legfontosabb, hogy minél messzebb a Bimmtől megállítsuk őket, és olyan gyorsan megszabaduljunk a Halálcsillagtól, amilyen hamar csak lehet. 
Mindenki egyetértett. Mivel senki nem szólalt meg ismét a togruta nő kezdeményezett. 
- A SWOW-al mi is megyünk. Bár nem kimondott csatára tervezett hajó, azt hiszem, tudunk majd segíteni odafent, ha a küzdelem elkezdődik. Jaymi velem jön, szeretném, ha te is jönnél – fordult Tarr-hoz – ha jól tudom, neked már elég jól megy a gyógyítás, amire szükség lehet. 
- Megyek, Ti mester - mondta Tarr és elindult kifele a másik két jedi mögött. Pár lépés után megtorpant, és visszafordult a megmentett alderaani nő, Minu felé. 
- Vigyázzon magára Echlair szenátor- mondta a fiú, majd a többiek után sietett. 
- Az Erő óvjon Tarr – suttogta Minu, majd tovább figyelte ahogy Acbar admirális és Dodonna tábornok útnak indítják a többi hajót. Bolygóvédelmi pozíciót vettek fel, és igyekeztek felkészülni a közelgő csatára. 

Shaak Ti megállt a SWOW rámpájánál, ahol már várt rájuk valaki. Antress volt az, Anakin mester padawanja. 
- Hát te? Azt hittem a mestereddel repülsz. – jegyezte meg csodálkozva Ti. 
- Anakin mester úgy gondolta jobb, ha itt maradok – jegyezte meg keserűen Antress, aki szíve szerint a vadászgépekkel száguldott volna mestere oldalán a csatába. 
Ti, megérezte mi játszódik le a fiú lelkébe ezért bár nem volt híve az ilyesminek mégis megtette – icipicit füllentett. 
- Igazság szerint én kértem, hogy a padawanok velem jöhessenek legénységként, és hármatokat kaptam. Remélem nem gond, hogy velem és ezzel a nagyobb bádogdobozzal kell részt vennetek a dolgokban? 
- Ööö, nem persze – felelte Antress némiképp megnyugodva. 
- Akkor beszállás, mire vártok – mondta Ti, miközben nem kerülte el figyelmét Jaymi és Tarr egymásra villanó tekintet és mosolya, mely Ti „kérésének” szólt. 
Ahogy a SWOW rámpája bezárult Ti a pilótafülkébe vezette a padawanokat. Jaymi természetesen a navigátor helyét foglalta el, ő otthon volt mestere hajóján, a két fiú mögöttük kötötte be magát egy-egy ülésbe. A korelliai teherhajó kecsesen felemelkedett, és csatlakozott a lázadó flottához. 


A Halálcsillag lassan közeledett a Bimmsiaarihoz. Hídján Dooku állt karba tett kézzel az ablak felé fordulva, mélyen elgondolkodva. Még pár óra – gondolta – három óra és lőtávolba érnek. Egyszer és mindenkorra leszámolhatnak a lázadó csürhével. 
- Nagyúr – szólította meg egy tiszt – hajók tűntek fel előttünk, úgy tűnik lázadó vadászgépek… 
- Remek, szálljon fel a teles Tie személyzet! Tüntessék el őket az útból – adta ki a Sith a parancsot. – A csillagrombolók folytassák a megközelítést. 
- Igenis, Uram – jött a válasz, és igyekeztek teljesíteni a parancsot. 
Néhány perc múlva vadászgépek sorjáztak ki a hatalmas szájszerű hangárból. 

Rangerek és Naboo-i egységek a Bimmsiaari-tól háromórányira találták szembe magukat az évszázad, sőt az évezred legpusztítóbb fegyverével: a Halálcsillaggal. Az űrállomás, azonban több volt, mint amit a neve sejtetett: a legerősebb fegyverzettel felruházott létesítmény, ami képes volt szempillantás alatt elpusztítani egy bolygó…. 
Anakin megrökönyödve nézte a még távolban feltűnő fegyvert. 
- Csodálatos…- suttogta - de mégis…Ennek nem szabad egyben maradni. - alig hogy ezt kimondta, megszólalt a rádió: 
- Főnök. – kezdte vidáman. – Úgy hiszem, társaságot kaptunk. További parancsra várunk, de csak úgy halkan megjegyzem: szeretnénk szét rúgni a seggüket. – nevetett a komba. A tábornok is elmosolyodott és gyorsan felmérte az adatokat: a teljes TIE egység kijött és a csillagrombolók is folytatták útjukat a bolygó felé. 

A SWOW fedélzetén három padawannal és egy mesterrel a vadászgépek mögött haladt. Shaak Ti aggódva figyelte amint az apró hajók szinte elvesznek a hatalmas Halálcsillag árnyékában. Nagyon remélte hogy Anakin terve beválik, és sikerül ezen a szörnyűségen felülkerekedniük. 

Anakin fél szemmel látta, hogy Shaak Ti mester hajója, a SWOW is megérkezett, és gyorsan a kommba szólt: 
- Figyelem. – itt most nyílt frekvenciára állt, ezzel összekötötte a többi egységet, így mint a Nabooi – egységek, míg pedig Mon Calamari és korelliai cirkálók is hallhatták mondani valóját – A Mon Calamari és korelliai cirkálók feladata a csillagrombolók hatástalanítása, míg a Nabooi - egységek és a Rangerek feladata lesz a TIE vadászok feltartása és Halálcsillag elpusztítása. Mindenki érti a feladatát? – kérdezte kicsit emeltebb hangon. 
- Igen, uram. - jött kórusban a felelt az összes hajótól. 
- Remek, akkor Sok sikert mindenkinek és az Erő Legyen veletek. - zárta le a beszélgetést és bontotta a kapcsolatot. 
- Artu, állj át 98.5-re. – ez a frekvencia titkosított és csak a Rangerek között „üzemel”. 
- Szép beszéd volt, uram. – viccelődött Sam. Anakin elmosolyodott. 
- Kösz. Akkor rohamra…..fegyverzetet aktiválni. – jött az utasítás, mire az X- szárnyú szárnyai X alakba „rendeződtek”. Anakin szintén aktiválta a fegyverzetet és várt….A Nabooi egységek már elindultak, csak a Rangerek álltak még mindig… 

Ez alatt a Nubi’aton. 
-Jinx nyiss egy csatornát az összes Nabooi gép felé. 
-Itt Eluma. Minden Nabooi hajónak. Némi utat kellene törni a Rangereknek.Hogy több esélyük legyen a haláll csillag közelébe jutni. 
-Ék alakba rendeződj de úgy, hogy a rengereket ne akadályozzátok a mozgásban. 
A tüzelni, pedig akkor kezdjetek, ha ők is addig senki se lőjön. 
-Igen értettük. - És a gépek valamennyire fel sorakoztak a Rangerek előtt. Elég nagy helyet adva nekik a mesterkedéshez és a kényelmes támadáshoz. De ugyan akkor valamennyire védik is őket. A siker érdekében. 
-Minden energiát a fegyverzetbe és az elülső pajzsokra. Jött az utolsó parancs. 
-Innétöl csak a legszükségesebb dolgok hangozzanak el a csatornán. 
Kényszerű óvintézkedés volt ez. De muszáj legalább még ezzel is nehezebbé teszik a birodalom dolgát 

- „V” alakzatba rendeződj. – jött az újabb utasítás. A Rangerek szó nélkül teljesített a feladatot és hideg vérüket megőrizve szinte már az ablakon voltak a TIE- vadászok. 
- Uram, mire várunk még? –jött a kérdés. 
- Várj. Még várj……nyugi. - válaszolt Anakin, minél közelebb akarta engedni TIE vadászokat, annál többet szednek le. Már csak pár méter és… 
- Támadás. – jött a válasz, mire a Rangerek felgyorsítva tüzet nyitottak és égő törmelékké változtatták tíz ellenséges gépet. A csata centruma felé repültek, de nekik első számú feladatuk: a Halálcsillag elpusztítása, így csak részben vettek részt a harcban. Anakin hirtelen a komm felé nyúlt. 
- Szétválunk. Bill, Sam ti velem jöttök, balra.. A többiek pedig segítsenek Drék Mesternek és a Nabooi egységeknek - utasította őket, mire a Rangerek két csoportra váltak szét. 
Anakin X – szárnyújával Halálcsillag felé repült. Közben továbbra is tüzelt. Nem akarta a proton - torpedókat használni, mert azt a Halálcsillagnak tartogatta…. 
- Vigyázz, főnök. – jött a kétségbeesett ordítás a rádióban, ugyanis kis híján belerohantak egy csillagrombolóba. Anakin az antigravitációs hajtóműveket felgyorsítva felemelte a gépet, de utána le is bukott vele és Nabooi-osztag, na és egy csillagromboló alatt elszáguldva próbált kitérni az üldözői elől.. 
- Rám tapadtak. – szólt a rádióba. Próbált manőverezni a zöld lézernyalábok erdejében, de félő volt, hogy nem sokáig fogja bírni… 
- Artu, a hátsó pajzsokat. – utasította segítő társát, közben a botkormányt félrerántva, olyan ívben fordult, hogy amit két TIE nem bírt és belerohant az egyik csillagrombolóba. Rágyorsított, közben ollócsavart és dugóhúzót bevetve próbált egér utat nyerni… nem sok sikerrel… 
- Jupeeee! – jött Sam, a Ranger osztag egyik oszlopos tagja és két pontos találattal leszedet Anakinról a „csúnya bácsikat”. 
- Kösz, Sam. – könnyebbült meg Anakin és ismét a Halálcsillag felé állt. 
- Nincs, mit főnök, de vigyázz,hogy kikkel barátkozol. – gúnyolódott a pilóta. 
A csata éles volt és véres kimenetelű: a Lázadók légi ereje egyre csak fogyott, de az elszántság és a kitartás töretlen maradt, de ez kevésnek bizonyult….a halálcsillag már két órára megközelítette a Bimmsiaarie –t. 
Tábornok és csapata kíméletlenül küldte másvilágra a birodalmi osztagokat, nem kímélve semmit. Bevetve a legnagyobb,leghatékonyabb és leglátványosabb manővereket és lőttek, tüzeltek…Sam és Bill elengedett egy-egy proton torpedót, amivel magával vitt vagy húsz TIE vadászt. Az eddig korom fekete űrt csak a csillagok töltötték meg fénnyel, most már a felrobbant Birodalmi ill. Lázadói gépek tüzes törmelékei is, amik mint ezernyi csillagszóró töltötte be fénnyel. Minden idők talán legnagyobb harca, ahol felveszi a kesztyűt a Birodalom, az elnyomás, a Lázadókkal, akik a békét és igazságot hirdetik. A csata lassan eldőlni látszik a Birodalom felé, bár rengeteg ellenséges egység megsemmisült mégis ott a Halálcsillag, ami már lassan egy órán belül járt. Több lázadói pilóta katapultált és ott máris megjelent SWOW, hogy felvegye őket. 

Jaymi ügyesen navigált, lehetőség szerint lőtávolon kívül maradtak, ám amikor a leszakadó ellenséges vadászgépek túl közel nem kerültek hozzájuk. A mester és tanítványa alig tudták a hajót a lövések elől elhúzni. 
- Antress, Jaymi, menjetek fel a tornyokba és szedjétek le őket. – adta ki végül Ti az utasítást. 
- Tarr, te pedig állj készen a zsilipnél, úgy látom, kilőtték pár vadászunkat, mindjárt felszedjük őket. 
A padawanok rohanvást tejesítették az utasításokat, Ti mester pedig odakormányozta hajóját az első pilótához. Tarr 10 percen belül négy pórul járt lázadót szedett fel, és részesített megfelelő orvosi ellátásban. Ti mester elismerően figyelte munkáját. 
Közben Antress és Jaymi sem unatkoztak, egymás után szedték le a támadókat. 

A Ranger csapat kétségbeesetten, csapatmunkával harcolt a Naboo-i légvédelemmel egyetemben. 
- Ez így nem fog menni,főnök. Lassan a cirkálóink sem bírják. - valóban a Mon Calamari és korelliai hajók elég rossz „bőrben” voltak. 
- Egyetértek ez így nem megy. – válaszolta Anakin és ránézett tőlük pár száz méterrel haladó monstrumra. 
- Drék fedezz minket. – kérte kollégáját és vett pár nagy levegőt. 
- Mire készültök? – jött a kérdés. 
- Berepülünk. – Bill és Sam össze néztek, de a parancs az parancs és Anakin a „főnök”. 

-Hallottátok fiúk minden Naboo-i egység zárkózón fel a Rangerek köré. És tüzeljen mindenre, ami csak meg mozdul. Slave 1 minden fegyverzete teljes bedobással működött. Lézerektől az ion fegyverekig. De más hajókon is így ment ez. Mindenki veszettül tüzelt előre. Halálos esőt zúdítva a Tie vadászok nyakába. Néha még a már szétlőtt gépmaradványok is kaptak egy, sorozatott. Fokozva ezzel remélhetőleg az ellenség fejében a zűrzavart. 

A Naboo-i hajók – Drék vezetésével – most Rangerek körül próbálták megtisztítani a terepet kisebb-nagyobb sikerrel. A Halálcsillagon üzemelő elhárító ütegek nem voltak képesek elkapni a parányi gépeket. Anakin pontosan tudta, hova kell mennie, Kicsit balra döntötte a gépet és rá is talált az árokra, az egyetlen olyan helyre, ahol sebezhetővé válik a Halálcsillag. 
- Mindenki teljes sebességgel közelítse meg az árkot. – jött az utasítás és mindent kihozva hajtóművekből berepült a kesekény szorosba. Épp, hogy fel tudta kapni a gép alját, csakúgy, mint társai. 
- Vigyázzatok. Nagyon keskeny a hely, nincs idő manőverezésre. A turbó lézerágyúk a távolból „megszólaltak” zöld lézernyalábok kíséretével. Anakin nagyobb energiát adott az első pajzsokra és kevesebbet a hátsóra, mert azt társai védik. Rágyorsítottak és a computer szerint már csak 5000 méter… 4500… Anakin tudta jól, hogy csak ez az egy esélyük van. Ennek sikerülnie kell, mert különben… rossz bele gondolni, hogy mi is történne….4000….újabb zöld nyalábok rázták meg az árkot és a három x-szárnyút, de ezúttal nem elhárító ütegek, hanem TIE vadászok voltak, szám szerint hárman. 
- Főnök, van egy kis probléma….- kezdte. – Rám tapadtak. Nem tudok mit csinálni. 
- Maradj a helyeden. Még 3500 méter. – válaszolta Anakin. Tenyere meg-meg csúszott a botkormányon és szíve dobogásának hangja felül múlta az űrbeli csatának zsivaját. 
„Csak egy lehetőség. Nem több, csak egy”. – de a szerencse forgandó, ami ismét a Lázadók ellen fordult: TIE vadászok kilőtték Sam egyik hajtóművét: 
- ELTALÁLTAK! – ordította bele a komba. 
- Akkor szállj ki. Gyorsan. – jött a válasz Anakintól, aki egyre idegesebbé vált. 
- Sajnálom, főnök. – válaszolta csüggedten Sam és kihúzta a gépet az árokból. 
3000 méter…..2500…. 
- ÁÁÁÁÁ….- kiáltotta Bill és belezuhant az egyik őt üldöző TIE- gépbe. 
- NEE!- kiáltott fel a tábornok és próbálta egyenesen tartani a gépet és manőverezni vele, ugyanis két birodalmi gép,még mindig a nyakában volt. De most mindenre elszánt volt…az egyik barátja oda veszett és ez a Birodalom hibája…. 
- Artu, ha ezt nem élnénk túl….te vagy a legjobb asztrodroid, aki csak embernek juthat. – mondta kis barátjának és amennyire tudott a pajzsokra hagyatkozott és próbált a kis hely ellenére manőverezni, nem sok sikerrel, de már csak 1500 méterrel voltak a céltól…… 

Ti egyre közelebb manőverezett a Halácsillag felszínéhez. Sajnos mindösszesen nyolc pilótát tudtak felszedni, de hála az Erőnek ők egyben maradtak, alig egy-két karcolással megúszták a csatát. Tarr remekül gondot viselt rájuk, még Antress és Jaymi gondoskodtak róla, hogy a teherhajót egy vadász se közelíthesse meg túlságosan. 
Ti figyelt az Erőre is. Nem véletlen Anakinra koncentrált leginkább. Tudta mi a terv, és tudta mik a veszélyei. Rossz előérzete pedig nem hagyta nyugodni. 
Látta ahogy a Rangerek egyre fogyatkoznak mögüle és végül egyedül maradt. Azonnal arra felé fordult, és beleszólt a belső kommba. 
- Jaymi, Antress, célozzatok a Halálcsillag felé, szedjétek le azokat a vadászokat Anakin mögül. – mondta majd teljesen irányba fordult. 
Antress pontossága bámulatos volt, azonnal talált, és az üldözőkből csak porfelhő maradt. 
- Anakin, most te jössz, az Erő legyen veled – monda az Erőn keresztül Ti és figyelte a kis vadászgép mozgását. 

Eközben a Halálcsillag fedélzetén meglehetős káosz kezdett kibontakozni. 
Dooku gróf dühöngve járt fel-alá a vezérlőben, utasításokat osztogatva, miközben látta, sőt érezte, hogy közeledik a vég. Nem bírta tovább, s végül kiadta a parancsot:
- Készítsék elő a hajómat. 
Karbantartók, pilóták, és más technikusok rohantak a sötétre festett gyors járműhöz, hogy alig pár perc alatt indulásra kész állapotba hozzák. Kono Taare is ezen emberek között volt. Nem véletlenül, mert a jedik kitörése után, ő reagált a hangárban kialakult vészhelyzetre leggyorsabban, és időben lekapcsolta majd megjavította azt az energia-átalakító egységet, mely egy szétlőtt panelből állt ki, és a hangár teljes pusztulásával fenyegetett a robbanása. 
„Jutalma” volt a válogatott egységbe kerülés, így most Dooku magán jachtján teljesített szolgálatot. 
A sith hamar meg is jelent, és kiadta az indulási parancsot. Sötét hajója nesztelen árnyként suhant ki a csatával ellentétes oldalon, a Halálcsillag takarásában, majd másodpercek alatt hipersebességre kapcsolt és eltűnt a szem elől. 


- Köszönöm Ti mester. - Anakin rágyorsított, immár veszélyek nélkül, egyedül csak a tornyokra kellett ügyelnie. 1000 méter…..- Artu készülj!- szólt a kis asztrodroidnak Anakin,aki az első pajzsokra hagyatkozott. 500 méter……Anakin élesítette a proton torpedókat és szemét behunyva koncentrált: próbálta leküzdenie izgalmát, hogy most minden rajta múlik..—tudta,hogy még egy ilyen esélye nem lesz…..Az Erőre hagyatkozott,hagyta hogy vezesse a kezét,irányítsa…..A kis szellőzőnyílás előtt pár méterrel kilőtte a torpedót,majd felhúzta a gépet és csatornát nyitott a többi osztaggal. – Gyerünk,lépjünk le innen!- Anakin, Rangerek, a Nabooiak,SWOW elhagyat a Halálcsillagot,ami pármásodperc múlva hangos dörrenéssel elemeire esett szét. Anakin hangszórója hirtelen örömittas kiáltásoktól lett hangos. – Hé,főnök,szép lövés volt. – jött Ranger 2 válasza. Anakin mosolygott és büszke volt magára,de….elvesztette az egyik legkiválóbb emberét…Visszatértek a bolygóra,ahol a tisztek,tábornokok,követek,képviselők örömtáncot jártak…Valóban nagy nap volt ez a lázadók számára. Anakin leállította a hajtóműveket és kiszállt a gépből. Ekkor pilóták és a Rangerek ugráltak a nyakán, Anakin pedig szemével Ti mestert kereste,mert tartozott neki egy köszönettel,ha a Shaak Ti nem érkezik időben,valószínűleg….de ebbe most nem akart belegondolni. Csak átadta magát az ünneplő tömegnek.

Az Endoron lévő kristály

Jinx egy szép reggelen Gia Mayland mester hivatta a Tanácsterembe. Jinx remélte, hogy az egyéni küldetéséről lesz szó. Mikor odaér izgatottan nyitott be. A Tanácstagok körben öltek a kerek teremben.

- Jinx! Kezdett mondandójába Gia - Nos, Anakin mester már tudja, egy régi Jedi hely van az Endoron. Egy barlang, melyben egy kristályt őriztünk. Ahogy átnéztem az archívumot, úgy tűnik nem egy, hanem kettő ilyen kristály volt ott elrejtve. Szeretném nagyobb biztonságba tudni, ezért kérlek, menj el érte, és hozd el a Menedékbe. - Vállalod? Kérdezte kedvesen a mester.

- Persze, hisz akkor ez lesz az első küldetésem önállóan! - Örvendezett a lovag. Gia mester egy adattáblát nyújtott Jinx felé melyen az adatokat találta. - Nagyon köszönöm! Mondta hálálkodva a lovag. Jinx abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta meghajolt, majd elindult csomagolni. Amint beért a lovagszállásra máris egy nagy táskát vett elő, amibe ruháit kezdte pakolni. Lezuhanyozott, majd felöltözött. Felkapta vállára táskáját, majd elindult a hangár felé. Az ajtajára egy cetlit tett ki, melyben ez áll - Kérlek Padma vigyázz a kis Pocakra, etesd és gondoskodj róla, köszönöm. Miután feltette elindult a hangár felé. Észre sem vette eddig, hogy padawan és lovag társainak ilyen szép hajóik vannak. Mikor meglátta sajátját megörült, mivel már nagyon rég vette használatba. Kinyitotta a hangár ajtaját, majd saját hajójának bejáratát. Felszállt a hajójára, majd rögvest a pilótafülkébe vette útját.

- Szevasz Proton! Mondta kedvesen, majd megsimogatta fejét - Szia Druk! Majd ugyan ezt megtette másik droidjával is. Leült székébe és betáplálta a koordinátákat, majd szépen lassan el is indította a gépet. Kiszállt a hangár ajtaján, majd robotpilótára állította a gépet. - Egyenesen az Endorra! Mondta mosolyogva Jinx. - Proton te légy szíves csatlakozz a rendszerre, hogy minden rendbe legyen! - Druk te pedig fürkészd az eget. Mondta kedvesen a lovag, majd a droidjai csippantak jelezve ezzel, hogy értették feladatuk. Jinx elvonult a legnagyobb szobába, majd a táblát kezdte nézegetni. - Három nap. - Még ha maximális sebességgel megyünk is. Jinx nem izgult egyre inkább csak az a kő izgatta. Minél előbb ott akart lenni, hogy biztonságban tudhassa a követ. Jinx leült meditálni, hogy gyorsabban szaladjon az idő. Elméjét üressé tette, gondolatai mind megszűntek csak az erőre gondolt, majd mélyen kinyúlt érte és már érezte is, hogy transzban van.


2. nap 
Jinx a transzból felébredve gondolkozott el egy fontos dolgon. Miután ezt megtette egy kisebb-nagyobb csipogás vélt felfedezni. Proton volt az, aki jelezte, hogy megközelítették az Endort! Jinx hamar bement a pilótafülkébe, majd kikapcsolta a robotpilótát. Beszállt kényelmes székébe, majd szépen lassan leeresztette a gépet. Igen csak a sűrűébe szállt a Slavvel. Az volt a szerencséje, hogy a bolygó közelében lévő birodalmi hajó, nem szúrta ki őt, mivel az igen csak távol volt Jinx hajójától. Két fa és egy nagyobb kő mellett tette le a gépet. - Ügyes vagy Jinx! Nevetett magán a lovag. - Kapcsolódjatok rá a rendszerre, és ha bármi probléma van, védjétek meg magatokat a hajó fegyvereivel. Mosolygott Jinx, majd gyorsan kinyitotta, az ajtót és kifutott. 10 méter után visszanézett, de már csak azt látta, hogy az ajtó csukódik. - Egy kicsit nyugodtabb vagyok így! Mondta magának a lovag. Amint egyre beljebb és beljebb ért, csak azt vette észre, hogy egyre nagyobban a vérszívók. Jinx nem csapkodta őket, mivel ők is ugyan úgy a természet teremtései, mint ő! Így csak tűrte és tűrte a csípéseket. Pár órával később meglátott egy óriási barlangot, amely messze a dzsungel felé emelkedett. Jinx megnézte az adattáblát, amit Gia mestertől kapott és a koordináták szerint is az a barlang az. Jinx igen gyors futásba kezdett, amit az erővel gyorsított. Amit szalad egy óriási kőbe ütközött. Jinx már nem a lábán, hanem a testén siklott tovább egy 5 métert.

- Már nincs messze! Csak ez járt a fejében. Feltápászkodott, majd megint elindult. Egy félóra kellett ahhoz, hogy Jinx odaérjen. Mikor odaért kicsit tétovázott, hogy bemenjen-e. Amikor meglátott két birodalmit, nem habozott, gyorsan beszaladt a barlangba. Az egyik falhoz szorosan dőlt, hogy meghallgassa, hogy miről beszélgetnek - Ezt nem hiszem el, lassan három hete keressük az a kristályt, de semmi haszna! Mondta az egyik katona megemelt hangnemben. - Ne izgulj, szerinted, miért van velünk egy Sötét Jedi? Kérdezte kicsit mókásan a másik - Semmi hasznunk, ha nem lenne itt, akkor is ugyan így tartanánk! Mondta az első megint emelt hangnemben, de ez a mondat volt az utolsó életében. A barlangban egy zöld fény villant meg, majd a két katona feje a porba hullt. Jinx rögvest a barlangba vette az irányt ahol a kristály található! Amint egy pár lépést megtett csak annyit hallott, hogy a mögötte levő kőzet elkezdett leomlani. Jinx megfordult, majd hírtelen futásba kezdett. Amint pár méterrel beljebb ért, máris látott megint 5 katonát. A lovag kicsit körülnézet, majd látta, hogy régebbi változatú ágyúk lógnak ki a falból. Amint jobban megnézte arra lett figyelmes, hogy ezek nem épp ágyúk, hol az egyiknek a fele hiányzott vagy épp semmi nem volt már meg belőle. Jinx nem volt a tettek embere így máris a katonáknak esett. Próbál rajtuk halálos sebet ejteni! Ez négyen sikerült, az ötödik mivel háttal állt, nem vette észre a hangtalan lovagok. Jinx mögé állt, majd kiverte kezéből a fegyvert, de a katona rögvest ordibálni kezdett. Jinx megvillantotta kardját, majd a barlangban ismét csönd lett. A lovag abban reménykedett, hogy senki hallotta meg a kiáltozást. Ment tovább a barlangban majd elővette az adattáblát, amit Gia mester adott neki.

- A koordináták szerint egyre jobban közeledek! Mondta Jinx, majd beljebb haladt. Látott három elágazást. - Na vajon melyik? Kérdezte Jinx, majd nézte az adattáblát. A második jobbra. Írta a tábla. Jinx nem tétovázott ment amerre kellett. Amint a barlang végére ért, egy ember kezdett kirajzolódni a sötétségben. Jinx érezte az emberből való gonosz kiáramlást.

- Te, kivagy? Kérdezte kíváncsian a lovag. Először nem válaszolt a titokzatos illető, majd megszólalt.- A nevemet nem árulom el! - Mi járatban vagy ezen a szent helyen? Kérdezte mogorván Jinx - A Jedik szent kövét keresem! Mondta az ellenséges alak, de Jinxnek nem kellett több máris támadásba kezdett. A lovagnak zöld fény csillant meg hírtelen a kezében. Jinx már tudta, hogy ellensége egy Sötét Jedi lovag. A Sötét Jedi kezébe vette fénykardját, majd aktiválta - Meghalsz! Jelentette ki bőszen a Sötét Jedi lovag. - Meglátjuk, hogy ki marad állva a végén! Mondta a lovag, majd a Soresu alapállásával védekezni kezdett. A Sötét lovag nem tartogatta az energiáját ott vágott ahol tudott. A Makhasi mozdulataira lett figyelmes Jinx - Emlékszem még régebben tanított a mester egy mozdulatot, amivel könnyen visszaverhetem ezeket, a támadásokat. Amikor a Sötét Jedifelülről vágott Jinx kitámasztotta lábát, majd fénykardjával egyenesen ellenfele markolatára vágott. Ezzel leállítva a támadást. Az ellenfelének, muszáj volt hátrálnia. Miután pár lépéssel hátrébb került a kezében a fénykard három részre tört. Jinx arcán egy nagyobb mosoly csillant meg. - Nincs ekkora szerencséd! Mondta a másik lovag, majd a köpenye alól elővett még egy fénykardot. A Sötét lovag megint beszédre nyitotta száját - Ez a harc kezd érdekessé válni. Mondta a lovag, majd átállt egy másik technikára, ami Jinx számára még eléggé ismeretlen volt! Gyors és erős mozdulatok voltak a technikában. A lovag Windu jellegzetes mozdulatait vélte felfedezni - Ez csak az Ataro lehet! Gondolta magában, majd ő is az apja technikájára állt át. - Menni fog! Gondolta magában Jinx, majd egyesült az erővel. Ő is villámgyors technikákat kezdett csinálni, míg a csak a lábait és a fejét támadta. Szerencsére Jinx apja ezekre is fel volt, készülve és a technikájában még a védekezés is megtalálható volt. Jinx elszánta magát egy erősebb támadásra, óriási erőt vett magán, majd próbálta a. A Sötét Jedi hírtelen Jinx lábához vágott, amint a lovag hárított is. De mivel óriási erővel közeledett a csapás Jinx alig bírta megtartani a kardot a kezében. Egy óriási roppanás hallatszott. A lovag válla volt. Jinx innentől kezdve a jobb kezét nem tudta használni, így átvette balkezébe a fénykardot. - Csak az erőre támaszkodhatok! Futott át a gondolat a lovag fejében. Amint a lovag újabb támadásba lendült, Jinxnek a fejében egy támadási trükk rajzolódott ki. Az ellenfél felülről támadta meg a lovagot és egy kis rést hagyott a kardja alatt. Jinx tudta, hogyha ez a támadás nem sikerül, akkor neki vége. Jinx az erővel irányította a kardját és kilőtte kezéből. Igyekezett a Sötét Jedi által hagyott résbe összpontosítani. A kard pont az ellenfele egy belső szervét találta el, majd a támadás hírtelen abba maradt. Jinx ellenfele abban a pillanatban a földre esett. Kardja kigurult kezéből. Jinx felvette saját kardját, kikapcsolta majd felvette ellenfele kardját és az is övére, helyezte. - Már csak a kristály kell megtalálnom! Gondolta magában a lovag. - A koordináták szerint a fal mögött van! Jinx odament majd megkopogtatta a kőzetet. - Ez üreges! Állapította meg magában. Jinx pár helyen elkezdte benyomni a falat, de tudta, hogy ez reménytelen. Aktiválta fénykardját, majd egy óriási lyukat vájt a falba. Egy gyönyörű kristályt látott csillogni a fal mögött. Benyúlt érte és kivette. Perecekig gyönyörködött a kristály szépségében. Nem szeretett volna a hosszú úton, visszameni, így körülnézett és látott a barlang tetején egy rést. Egy óriási ugrással megpróbált feljutni. - Egy, kettő, három! Számolt vissza a lovag, majd elrugaszkodott. Kicsit feljebb jutott, mint várt, de annak örült, hogy kijutott. - Sötétedik! Mondta Jinx Igyekezett kiszúrni a dzsungelben a hajóját, majd amikor megpillantotta felé, vette az irányt. - Leugrott a szikláról, így kis időt nyert. - Minél hamarabb a menedéken szeretnék lenni! Jinx egy órája mehetett, de már nagyon zavarta őt a vérszívók hada. - Nini! Szólalt meg Jinx amikor az útjában tüzet látott. Kicsit közelebb merészkedett, majd látta, hogy ezek birodalmiak. Jinx rosszul lépett és a lába alatt eltört egy fadarab - Mivolt ez? Kérdezte egy birodalmi, majd lőfegyvert vett kezébe és elindult Jinx felé. Jinx gyorsan elindult hajója felé, amire az össze birodalmi felkelt és fegyvert fogott. Jinx az erővel felgyorsította futását. Némely katona Speed Bikera ült és követte a lovagot. Már majdnem behozták, amikor Jinx egy parancsot közvetített hajójára - Druk, nyisd ki az ajtót! Mondta, amire elkezdett kinyílni az ajtó. Jinxnek egy másodperc kellett. Beugrott az ajtón, majd az erővel zárta is be a hajó ajtaját. Berohant a pilótafülkébe és beállította a koordinátákat. Egyre csak lőtték a katonák a hajója oldalát, de Jinx most ezzel nem tudott törődni. - Druk csatlakozz a fegyverzetre és lőj ki pár birodalmit! Mondta a lovag, amire a kis robot engedelmeskedett. 5-6 katonát kilőtt, amire Jinx készen állt a fel szállással. Jinx hamar felrántotta a gépet, majd gyorsan kiszállt a bolygó légteréből. Jinx még egyszer visszanézett, de sajnos az kellet, lássa, hogy egyre több Tie hunter és Tie fighter száll fel. Jinx a pajzsra koncentrálta az energiát. A Tiek lövésre szánták el magukat. Jinx várt, nem tett, semmi. A kellő távolságot várta - Druk, maradj a fegyverzeten, és ha elérik a kellő távolságot, lődd ki őket. A kis robot csippantott. Jinx a manőverezéssel volt elfoglalva. Druk kiszámolta, hogy szerinte mikor vannak a kellő távolságban, majd lőtt és csak lőtt. Csak úgy hullottak. Jinxnek volt még egy meglepetése hiperűr sebességbe lépett át.- Így pikk-pakk a menedéken leszek! Mondta magának. Egyre kezdett sajogni válla, de tudta, hogyha visszér Gia mester lekezeli. Jinx már kezdte látni a Naboot-t. Még mindig ámulatba ejtette szépsége. Egy pár percen belül már a bolygó légkörében találta magát. Levette a hajót hiperűr sebességből, majd visszanézett, hogy nem követték-e. Jinx szépen lassan landolni kezdett a hangárba. Kinyitotta a hangár ajtaját, majd beszállt. A Tanácsterembe sietett.- Bekopogott, majd benyitott. - Tisztelt tanácstagok! Hajolt meg a lovag - Az Endoron levő kristály már a menedéken van! Mondta, majd odaadta Gia mesternek. - Mester eltört a vállam leápolnád? Kérdezte, majd Gia mesterrel együtt a Gyengélkedőre mentek. Jinx az ápolás után rögvest írni kezdte a küldetéshez kapcsolódó jelentését.


By: Jinx

Az alderaan-i túlélők kimentése

 

Dóra az űrt szelte Jedi Vadászával, mikor befutott hozzá Tarr üzenete. Asztrodroidja, R4-O1 sivítása törte meg a csendet, miszerint hívás érkezett.- Oké - biccentett a Mester, és bekapcsolta a holovetítőt.- Üdv, Dóra Mester!- Üdv, Tarr! Mi a gond? Érzem, hogy nincs rendben valami. Igen erős félelemhullám ért el az utóbbi negyed órában.- Az Alderaannál vagyunk... egy Halálcsillag társaságában. Ezután fogom értesíteni Mhalasy Mestert is...- Ne mondd tovább, azonnal indulok - bólintott Dóra. - Az Erő legyen Veletek!- Az Erő legyen veled, Mester - hajolt meg Tarr, majd a holokép eltűnt.- O1, kapcsoljunk feljebb! El kell érnünk az Alderaan-t, amilyen gyorsan csak tudjuk. Nincs sok időnk.Füttykoncert volt a válasz.- Mennyi idő, míg maximális sebességgel elérjük a bolygót? - kérdezte, mire a kis droid rávágta: kb. 2 óra. - Az sok. Add rá a tartalék rendszerek energiáját, csak a szükséges, létfenntartó egységeket hagyd meg. Így mennyi? - az újabb adatokat nézte. - Az 1 máris barátságosabb szám... De ha ennyi, akkor ennyi. A Mester belépett a hipertérbe, és csak remélni tudta, hogy nem lesz késő, mire odaér. Mhalasy éppen az egyik műszerrel babrált öreg ghtroc hajóján. Mindig megjavítja, és mindig elromlik. Jellemző... csipogás hallatszott, mire felkapta a fejét. Pár centin múlt, hogy be ne verje azt.- Mhalasy mester? – felismerte a hangot, Tarr volt az. - Üdv, mi az? – kérdezte a lány, bár felesleges volt. Érezte, hogy valami rossz történt.- Már értesítettem Dóra mestert, az Alderaannál vagyunk, ő is idejön.Mhalasy átkozta magát azért, amit most tett, de muszáj volt elmosolyodnia. Ki gondolta volna, hogy Dóra is odamegy, ha egyszer értesítette...- Értem Tarr. Megyek – mondta Mhalasy. Ennyi elég is volt, tudta, hogy, oda kell mennie. Bepattant az ülésbe, beállította a koordinátákat, és közben erősen imádkozott, hogy ne legyen semmi baj. Pajzs, lézerágyú rendben, más nem is kell a Nhavasisnak. Strapabíró, csak egy cseppet már régi... 1 óra elteltével Dóra Jedi Vadásza kilépett a hipertérnél, pontosan az Alderaan-nál... Illetve annak hűlt helyén.- Mi a... - kezdte, de egy közeli sziklatömb - ugyanis csak ezek maradtak az egykor saját gyönyörűségében pompázó bolygóból - szétrobbanása beléfojtotta a szót.Aztán meglátta az okát is. További sorozatnyi lövedék csapódott egy másik tömbbe, majd megjelent a hozzá tartozó TIE-vadász is. - Már csak ez hiányzott! - horkant fel bosszúsan, majd az ugrógyűrűt ott hagyva szlalomozni kezdett az aszteroidamezőben, igyekezve kelepcébe csalni üldözőjét, hogy üldözötté válhasson. A következő pillanatban még több kitűnő érvet tudott volna felsorakoztatni ennek szükségessége mellett, mivel egy falka hasonló vadász kerítette be. Leállította a hajtóműveket, a fegyverzetet pedig maximum szintre állította.- Rendben, O1, készülj fel. Mindjárt kitörünk innen... Nem, nem lehetetlenség. A lehetetlen nem létezik - nevetett, majd összpontosítani kezdett. - Háromra indítsd be a hajtóműveket... Egy... Kettő...- az üzenetjelző vörösen kezdett villogni, de a Mester nem foglalkozott vele - Három!A Jedi Vadász abban a pillanatban lőtt ki, s a pillanat törtrésze alatt a boly mögé került, kihasználva az aszteroidamező nyújtotta fedezéket. Sikerült leszednie kettő fegyverzetét, a többi viszont további rongálódást elkerülendő, szétröppentek minden irányba. A kergetőzés eltartott még egy darabig, míg már csak öt TIE-vadász és egy dread maradt épen ellenfelei közül. Egy szikla mögül kibukkanva nem várt támadás érte, s bekapott egy találatot, ami épp a droidot érte.- Remek - motyogta, majd egy egyre erősödő érzés lett rajta úrrá: valaki közeledik. Mhalasynak elakadt a lélegzete. Hol a pokolban van az Alderaan? Nem, ez nem lehet... mindenre fel volt készülve, de erre nem. A tüdeje görcsölt. Vett egy mély lélegzetet. Újra tanult lélegezni.- Te jó ég... - suttogta. Nem volt ideje nagyon felfogni a dolgokat, mert a műszerfal jelzett.- Oh jeee... TIE-vadászok? Csak most ne hagyj cserben Nhavasis!Egyelőre még nem tüzeltek rá, Mhalasy értetlenül ráncolta a homlokát. Már nem csak a kijelzőn látta őket, hanem a szemével is. Miért nem támadnak...? Mindegy. Ő azért nem fog sétarepülőzni. Balról egy nagyobb szikla mögül újabb TIE-vadász csapódott ki, nyomában egy Jedi Vadásszal. Aha... szóval már megvolt a társaságuk. Nem tartott sokáig ez a luxus, hogy csak karba tett kézzel nézhet egy kis kergetőzést. Nem is ez volt a célja. Maximumra állította a pajzsot, majd egy kis ügyeskedés után sikerült a háta mögé kerülnie az egyik TIE-vadásznak. A ghtroc nem volt éppen a leggyorsabb hajó a világon, de manőverezésre kiváló, még a méretei ellenére is. És itt volt bőven manőverezni való... Mhalasy egy kis kergetőzés után végre eltalálta a TIE-vadász jobb szárnyát. Egy kis pörgés, és találkozás egy sziklával. Ennyi volt. Túl sokáig tartott kiiktatnia, bele kell majd húznia. De hát mit tegyen... az űrrepülés soha nem volt az erőssége. Sőt. Semmi féle repülés nem tartozott az erősségei közé.- Ideje értesíteni Dóra mestert – mondta magának, miközben újabb TIE-vadász szerette volna kicsinálni.- Dóra mester itt Mhalasy. Csatlakozhatok? – kérdezte kicsit túl vidáman. Ha magába fordul az csak rosszabb. Tapasztalat...- Zene füleimnek! - nevetett a rádióba Dóra. - Na, gyorsan szedjük le ezeket, vannak még itt túlélők... Érzem.A két Mester ezek után még egy ideig folytatta a "játékot" ellenfeleikkel, mígnem egyedül maradtak. Az utolsó robbanások - és az ez által a szokásosnál jobban is elszabadult aszteroidák kikerülése - után a két Mester fellélegezhetett... Egy időre.- Ez meleg helyzet volt - mondta Dóra. - Ha negyed órával később jössz... Kilőtték Obione-t. Ha beférek, akkor bevinném a gépet. Jut eszembe, van nekem még egy ugrókeretem is. Remélem, nem lesz túl nagy a helyfoglalás - gondolkozott a Mester a Nhavasist méregetve.

A LoneStar sebesen száguldott a törmelékfelő felé, nyomában jó néhány vadászgépel, melyek intenzíven tüzeltek rá.Gia egyedül képtelen volt mindenre figyelni, így nem is viszonozta a lövéseket, csak menekült. Sajnos a birodalmi pilóták klónok voltak, így tökéletesen tudták követni a veszélyes törmelék mezőben is, arról már nem is beszélve, hogy feltűnt a színen egy dread is.A jedi nő a legnagyobb sebességre kapcsolt, majd egy nagyobb aszteroid darab mögé manőverzett, és teljesen lekapcsolta hajtóműveit, remélve hogy egy kis időt tud nyerni.Közben kódolt csatornát nyitott, és jedi társait kereste, illetve figyelte műszereit, merre talál még túlélő hajókat.Egy segélyhívás volt a első melyet fogott.- Itt a Combon teherhajó, megsérült a hajtómű, és hamarosan leáll minden, ha valaki hal minket segítsen!Gia azonnal az ő frekvenciájukra állt rá. Mivel nyílt csatornán adtak, valószínűleg a birodalmiak is foghatták segélykérésüket, ezért erős szavaival máris utasította őket.- Azonnal váltsanak át erre a kódolt frekvenciára - mondta, és küldte a megfelelő kódokat, majd amikor már biztonságosabbá vált a társalgás folytatta.- A nevem Gia Mayland, Jedi mester vagyok, segítek maguknak. Mennyien vannak?- Sajnos csak 14-en maradtunk életben.  A nevem Krock, és sebesültjeink vannak.- Küldje át a koordinátáikat, azonnal odamegyek. - felelte Gia, majd óvatosan odalavírozott a Combon mellé. A kis alderaani teherhajó rémes állapotban volt, alig tudták összekapcsolni a zsilipeket.Gia azonnal átment, és segített, hogy mindenkit a lambda kompba átvigyenek. Sokuknak súlyos és kevésbé súlyos égési sérüléseik voltak, míg egy fiatal nőnek nyílt törése az alkarján, és egy idősebb férfinak fejsérülése.- Maga Krock? - kérdezte ez utóbbitól a Jedi mester. - Én vagyok. Köszönöm hogy nem hagyott itt minket, ugye maga küldte korábban azt a figyelmeztetést?- Igen, sokan felszálltak utána?- Alig, kevesen hitték el amit mondott ... - komorodott el a férfi, majd lerogyott arra az ülésre, ahova Gia kísérte.- Aki tud ülni, kösse be magát egy ülésbe - mutatott a fal két oldalán lévő felhajtott ülésekre, mielőtt ellátnám a sérüléseket, jobb, ha eltűnünk innen.Vissztérve a pilótafülkébe egy R-4-es droidba ütközött, aki csipogva állt meg a navigációs pult előtt.- Csak nem akarsz segíteni? - kérdezte Gia a kis gépet csodálkozva. - Reep Biiep! - jött a válasz és a robot rácsatlakozott a pultra.Így Gia egy kicsit felszabadult és könnyebben tudott manőverezni, és figyelni a vadászokra is, ha esetleg ismét rájuk bukkannának.Távolabb ment, és ismét egy nagyobb szikladarab mellett keresett biztonságos helyet.Visszatért a rakrészbe, és megvizsgálta a sérülteket, mivel a LoneStar jól felszerelt mentőhajónak készült, hála Gia módosításainak minden meg volt rajta, ami most kellett.Az Erő használata is megkönnyítette az ellátást, és negyed óra múlva már mindenkivel végzett. Aztán kiosztott pár ételkapszulát és megmutatta az egyik nőnek, hogy tud teát készíteni.Végül ismét a pilótaülésben kötött ki és tovább kereste Jedi társait. - Siettem - válaszolt Mhalasy, a hangjában tisztán érezhető volt, hogy mosolyog. - Ami a gépedet illeti, jöhet, de az ugrókeretben már nem vagyok biztos. Nem férne be, esetleg valami ötlet?Mhalasy bízott a hajójában, és Dóra gépével nem lenne semmi baj, viszont az a fránya ugrókeret már megnehezíti a dolgát. Mindenesetre próbálta távol tartani a Nhavasist az aszteroidáktól, nem lenne jó, ha tönkrevágnák a pajzsot egy ütközéssel. És akkor még nem is volna nagy baj. Igazság szerint Mhalasy jobban félt attól, hogy öreg barátja bemondja az unalmast és szétesik… Bár eddig még nem volt baj. Most sem lesz. Legalábbis ezt remélte. - Hm... Szerintem amíg összegyűjtjük a megmaradt alderaan-iakat, maradhat, utána viszont vagy bepakoljuk egy nagyobb hajó rakterébe, vagy megpróbálkozunk egy vonósugárral. Az működik a hipertérben is, ugye? - kérdezte landolás közben Dóra.Mhalasy hallgatta Dórát, és közben a hiperteret pásztázta szemével. Még mindig alig akarta elhinni, ami az Alderaannal történt. Megrázta a fejét, és válaszolt:- Elméletileg működne. Bár még nem volt okom sokat használni. De egyelőre szerintem foglalkozzunk a túlélőkkel - javasolta Mhalasy, majd hátra sietett Dórához.- Üdv! - hajolt meg Dóra a másik Mester felé. - Nem kis gyanúm van rá, hogy az Alderaan romjainak túlfelére menekültek, vagy rátapadtak az aszteroidákra. Mintha erős félelmet és zavartságot éreznék a környéken, és nem hiszem, hogy még megmaradt TIE-okról van szó... És van még egy Csillagrombolónk is.Mhalasy viszonozta a meghajlást. Ő is érezte a félelem hullámokat, bár ezen nem csodálkozott. Mégis aggódott egy kicsit, nem akarta látni, amit majd látni fog. Nem tudta elképzelni a látványt. Mindenhol aszteroidák és ők túlélőket kerestek. Érezte ugyan a félelmüket és érzékelte az élet gyengéd jeleit, de mégis… nem csak idegen félelmet érzett, hanem ő is félt egy kicsit. Ránézett Dórára, majd kelletlenül elfordította a tekintetét.- Akkor vágjunk bele...- Pont ezt akartam mondani - eresztett meg egy félmosolyt Dóra, majd a pilótafülke felé vette az irányt az előtte haladó Mhalasyval. - Szóval erre képes az a bizonyos Halálcsillag. Undorító... Oké, akkor keressünk bármilyen életjelet a romok között, és tőle pár kilométeres távolságban. Ha nem ugrottak a hipertérbe azonnal, akkor itt lesznek a közelben.Ezzel Dóra az érzékelőket a maximumra állította be, majd társához fordult.- Mennyiben fogadunk, hogy a többséget álcázó rejti?Mhalasy sunyi tekintettel nézett társára.- A fogadásokat tartogasd a Menedék falain belülre. De egyet kell értenem veled. Bár az álcázókra van egy kis extrám... - mondta Mhalasy, majd a műszerfal oldalához fordult úgy, hogy Dóra nem láthatta, mit csinál.- Így... egy volt csempészhajóban az érzékelőknek elég jó hasznát lehet venni. Szóval a múltban még egy kicsit felturbóztam. Látod? - kérdezte Mhalasy, és egy kis képernyőszerűséget húzott elő a széke alól, ami a normális érzékelőkhöz képest sokkal jobban funkcionált.- Nem semmi - állapította meg Dóra. - És lőn világosság, mik is lehetnek ezek a kis pöttyök? - ráncolta a homlokát, majd komolyabb hangot ütött meg. - Kéne egy kapcsolat.- Nem gond - mondta Mhalasy, majd a hajó kommunikátorához fordult és állítgatott rajta pár dolgot. Köhintett egyet és Dórára nézett. - Tiéd a pálya, de öhm… ez egy öreg hajó, utálom ezt mondani, de ez van. Szóval válts frekvenciát, ha nem lenne a legtökéletesebb a vétel.
- Jelen körülmények között menni fog, vagy ha van kéznél egy R4-es egységed, a Jedi Vadászom kommunikációs eszközei is remekül működnek... Viszont az idő most életekbe kerül, tehát marad ez a lehetőségünk - Dóra ezzel a kommunikációs pult felé nyúlt, de keze megállt a levegőben. - Hívnak minket. Kódolt csatorna.
- Nézzük meg - javasolta a másik Mester. - Itt a Nhavasis! - szólt bele a kommunikációs egységbe.
A LoneStar mikor végre felvette a kapcsolatot a másik két Jedivel, a sziklák takarásában manőverezve óvatosan a másik hajó mellé manőverezett. TIE-vadászoktól már nem kellett tartani, de a dread még mindig meglehetősen nagy veszélyt jelentett minden túlélő, és megmentőik számára is.- Akkor jöhet az asztro? - kérdezte a recsegő rádión keresztül Dóra. - Egy Jedi Vadásszal együtt könnyebben fogunk boldogulni ezzel dreaddel.- Persze - felelte Gia, majd intett az R4-esnek, hogy menjen a zsiliphez. A droid lecsatlakozott a LoneStar navigációs rendszeréhez és az átjáróhoz tipegett.- Megy - mondta Gia a komba.- Oké - biccentett a másik mester, majd hozzátette. - Remélem, nem fogja telecsipogni a Galaxist az őrült ötleteim miatt.Miután a kis droid átért, Dóra gyorsan elvégzett néhány műveletet, amivel a két R4-es helyet cserélt.- Először a komot nézzük meg... Működik - kommentálta a statikus zaj hallatán. - Kirepülök.- Az Erő legyen veled! - mondta Gia - Várunk a jeledre!Dóra és az új R4 néhány bemelegítő mozdulat után össze is hangolódott, így egy kisebb taktikai elemzés után elindultak a dread után.
- Jó 100 méterrel van előttünk. Rá kéne kapcsolni a tartalékot is, menni fog? - szólt a kis droidnak, majd egy igenlő válasz után így szólt. - Akkor lőjük ki, aztán foglalkozunk a rombolónkkal... Igen, R4! Van egy szép nagy csillagromboló is, azt majd a dread után amortizáljuk le. Illetve csak hozzásegítjük őt ehhez, a többit elintézi az Alderaan.
Ám ez a harcot a rombolónál jóval kisebb, fürgébb és manőverezhetőbb dreaddel láthatóan nem egy menetesre „tervezték”. Mikor a Jedi Mester megközelítette ellenfelét, az egy hirtelen és nyaktekerő manőverrel kikerült a látóteréből. Többszöri gyors, és hirtelen irányváltás után azonban Dóra elvétett egy hibát (hiába, ő is emberből van), és a dreaddel szerepet cseréltek üldöző és üldözöttje között, és emellett egy jókora Alderaan-darabot kellett kikerülnie.
- A vészfúvókákat, R4! - kiáltotta, miközben néhány kapcsolóval üzembe helyezte a nem rég felhelyezett pótalkatrészt.
Kis híja volt, hogy a kiálló szilánkok nem sértették fel a burkolatot, hogy a nyomában loholó birodalmi példányról már szót se ejtsünk, de megúszta. Ezt a pillanatot használta ki a nő arra, hogy meglepje a dread-pilótát: végig cikk-cakkozott pár tömb között, majd élesen felrántotta a gépét, megpörgette párszor, végül kikapcsolta a hajtóműveket. Ennek eredményeképpen tapasztalhatta meg a legközelebbi aszteroida gravitációs mezőjének hatását, amit az Erő segítségével rendesen ki is használt. A gép orra a következő pillanatban már a far helyén volt, és bukórepülésben célozta meg az alatta levő vadászgépet.
- Oké, mit sikerült eltalálni? - kérdezte az asztro-t, mire az néhány adatot dobott ki a képernyőre. - Fegyverrendszer, hajtóművek 70%-a... Nem hiszem, hogy gondot okozna a továbbiakban - nevetett egy rövidet. Komolyra váltott hangnemben folytatta. - Kapcsolatot kérek a Nhavasissal és a LoneStarral!
Rövid egyeztetés után a három Mester megbeszélte, hogy több helyen a romboló látómezejében felbukkanva fogják becsalni a monstrumot. A terv bevált. A gépezetek mozgásba lendültek a birodalmi technika vívmányában, hogy levadásszák a Jediket.
Dóra jó néhány aszteroidát gördített az akadályába. A nagyobbakat fedezték a kisebbek. Az Alderaan „frontvonala” kiépült. És a technikájuk bármilyen fejlett is volt, nem tehettek semmit az Erő ellen. Mire a fedélzeten észbe kaptak volna az illetékesek, jó néhány nagyméretű, kikerülhetetlen tömb állt az útjukban, amelyek egyre csak szorították a kört, egymás gravitációs mezőjébe lépve.

Miután a nagyobb robbanások után a Birodalom már korántsem fényes Csillagrombolója atomjaira esett szét, a három Mester felvette egymással a kapcsolatot, és megegyeztek, minden túlélőt összegyűjtenek az alderaan-i túlélők közül.
- Üdv mindenkinek odaát! Itt a Tryp nevű Jedi Vadász! A nevem Dóra Starshipper, és Jedi Mester vagyok. Velem van két társam is, Mhalasy és Gia Mayland, akik szintén Jedi Mesterek - mondta a nyílt adón.Dóra átnézett a Nhavasis pilótafülkéjébe, miután elhallgatott. Választ remélt és kapott is pár feszült másodperc után:- Jedi Mester? Itt Vooners... mi történt? Az Alderaan... mi? - a férfi zaklatott hangjából kiérződött a tehetetlenség és a pánik, amin Mhalasy egyáltalán nem csodálkozott. Meg kellett volna könnyebbülnie, hogy érkezett válasz, de még mindig feszült volt. És ez egy darabig így is fog maradni. - Sajnálom, hogy elpusztult a szülőbolygója, uram, de gyászolni még ráérünk. Most az a legfontosabb, hogy összeszedjük a túlélőket, és eltűnjünk innen, mielőtt a Birodalom visszatér egy nagyobb számú flottával - maradt higgadt Dóra. - Kérem, hatástalanítsa az álcázó berendezését, és repüljön a 4-10-3-as koordinátára, oda irányítjuk a többi túlélőt is. A hajtóművek és a pajzsok mennyire maradtak épen?- A Birodalom? - kérdezett vissza a férfi, majd egy kis hallgatás után összeszedte magát. - A hajtómű működik, de a pajzs erősen sérült. Nem lesz gond, az ön által megadott koordinátákra irányítom a hajót.- Remek, köszönöm. A találkozási pontnál még látjuk egymást! - köszönt el Dóra, majd átment egy másik frekvenciára. - Tökély. Egy kihúzva, jöhet a többi.Ezzel a Mester hozzálátott, hogy kapcsolatot létesítsen a többi hajóval is, és ebben Mhalasy és Gia óriási segítségére volt, hiszen hárman sokkal gyorsabban haladtak.- Fel kéne venni egy ilyen üzenetet, amit továbbítottunk azoknak, akikkel eddig kapcsolatba léptünk, és elküldeni a többi hajónak - vetette fel Dóra a többi Mesternek. - Még gyorsabban haladnánk ezzel a módszerrel, az idő pedig most drága.- Rendben - mondta Mhalasy, majd lenyomta az egyik gombot és várta, hogy Dóra jelezzen. Amikor felvették az üzenetet, Mhalasy beállította a rögzített hanganyagot úgy, hogy el tudják küldeni a többi túlélő hajójának.- Oké, ezzel eddig megvolnánk.- Menjünk a csomóponthoz, de közben futtassunk le még pár tesztet, hogy megbizonyosodunk, nem maradt több túlélő - mondta Dóra, miközben a Nhavasis és a LoneStar mellett kibukkant az aszteroidamezőből, és csatlakozott a szép számú hajócsapathoz.Mhalasy némán bólintott és már fordult is, hogy szemügyre vegye az érzékelőt. Egy kis rutin ellenőrzés után, szólt Dórának, hogy nincs több hajó, amit jelezhetne a műszer. Letette a kis monitort, és végre megnyugodott. Remek. Már dőlt volna hátra, amikor hirtelen egy a képernyőbe bekúszó pontra terelte a figyelmét. Vészesen gyorsan közeledett feléjük, majd további pontokat is látott.- Öhm Dóra, Gia! Szerintem jobb lenne lelépnünk a túlélőkkel. Ezek nem úgy néznek ki, mint akik segítséget kérnének...- Az már biztos, és nincs több időnk három-négy percnél. Biztosíts nyílt csatornát a túlélők és köztünk. Több ugrást kell végrehajtani, hogy ne akadjanak a nyomunkra, ha lehet, az első ellentétes irányba menjen. Oké? - kérdezte Dóra, majd egy pillanatnyi gondolkozási idő után eszébe jutott az ugrókeret.  Még jó, hogy nem a túlfélen hagytam ott, gondolta.- Oké, rendben, meglesz - válaszolt Mhalasy.A lány hátra is ment és onnan segítette a túlélőket, hogy melyik irányba végezzék el az ugrást. Amikor az utolsó hajó is biztonságban elvégezte az ugrást, Mhalasy előrement, és felkészült az ugráshoz. Fél perccel később Dóra egy üzenetet küldött a gthroc hajón tartózkodó Jedinek az Erőn keresztül, melyben csak ennyi állt: "Ugorhatunk." A következő pillanatban a Nhavasis, a LoneStar, a Tryp és megannyi menekült hajó meglódult a Naboo-val ellenkező irányba, remélve, hogy a birodalmiak bevették a csalit. Mindenki hátradőlt a székben, és kifújta a levegőt, szép lassan. 
- Eh... Ezzel megvolnánk - mondta Dóra, még mindig csukott szemmel. - Nagyon remélem, hogy sikerül félrevezetni ellenfeleinket.
A többiek egyetértően bólintottak, és megkezdődött az utazás, melynek végén megannyi hontalanná vált alderaan-iban születhetett meg a remény egy új élet kezdetéhez.

by Dóra, Gia, Mhalasy

Pixy és Tyr

Megmentés 1. napja! Pixy ott ült az ágyán, gondolataiba merülve. Az utóbbi pár évben sokszor csinálta ezt, ugyanis nem akadt egyéb dolga, csak ülni és ülni. A fiatal jedinő fogságban volt a Mantessa nevű bolygón az Orus rendszerben. Most épp visszaemlékezett arra, hogy esett fogságba... ugyanúgy emlékszik rá, mintha tegnap történt volna, csak épp azt nem tudta, mennyi ideje annak, hogy ebben a cellában van. Emlékezett, hogy Anakin Mesterrel indult egy küldetésre (arra már nem emlékezett, hova mentek volna). Igen, tisztán emlékezett, hogy Joiol mellett elhaladva vadászok támadtak rájuk, és Pixy gépe súlyosan megsérült, amiért a legközelebbi bolygón le kellett szállniuk. Ez volt a Mantessa. És amikor (kicsit érdekesen) landoltak, látták, hogy egy egész droidsereg jön feléjük. Ezután (pixy úgy gondolta, hogy leütötték) egy cellában ébredt fel, és azóta itt van, és nem tudja, hogy Anakin Mesterrel mi van. Eleinte sokszor használta az Erőt, hogy kiszabaduljon, de sosem sikerült, viszont azt érezte, hogy Anakin Mesternek semmi baja. Pár hét fogság után felhagyott minden szökéssel, és így állt a dolgokhoz: "Minek szökjek meg? Hiszen jól bánnak velem, nem kérdeznek semmit, normális a koszt is, és távol vagyok minden háborútól!" Ezért elkezdte élvezni fogságban töltött napjait, és már az idővel sem törődött. Néha napján kimehetett sétálni, droid kísérettel, de velük sem törődött. Néha viszont, amikor cellájának ablakából látta a csillagokat, a szíve mélyén érezte, hogy ez a felfogás így nem jó, eszébe jutottak az Akadémián szerzett barátok, de ők olyan távol voltak, hogy úgy gondolta, inkább elalszik. Ez ment egészen mostanáig, amikor is, mint egy villámcsapásként sújtott belé az Erő, melynek olyannyira elszokott erejétől, hogy elszédült, és le kellett ülnie. Nem tudta, mi történt vele, ezért megpróbálta összeszedni gondolatait... De ezek nem igazán gondolatok voltak, inkább... érzések! IGEN! Oly hosszú idő után, akaratán kívül használta megint az Erőt, melynek következtében olyanokat érzett meg, amikről talán soha nem venne tudomást. Valaki bajban volt! Nem is akárki, egy ismerős, egy barát... nem is barátét, több volt annál... Tyr volt bajban, akit még padawan korában ismert meg a Jedi Templomban. Milyen rég volt az! "Nem, nem szabad most erre gondolni, összpontosítani kell a jelenre, amit megérzett" szidta le magát Pixy. Megint belenyúlt az Erőbe, és képek jelentek meg előtte... Tyr, amit egy asztalon fekszik és alszik. Vagy nem alszik? Ezt nem tudta, csak annyit, hogy ott fekszik, és nincs magánál. Droidok vannak még ott, csinálnak valamit körülötte, és egy sötét alak, akit nem ismert! Pixy kinyitotta szemét, de újra becsukta, de azért, hogy meditáljon a látottakon. Nem tudta, hogy ki az a sötét alak, de azt érezte, hogy gonosz, talán sith is lehet. Nem tudta, hol vannak, de abban már biztos volt Pixy, hogy megmenti barátját. Igen, meg kell szöknie innen, nem tudta hogyan, csak annyit tudott, hogy ki kell szabadítania barátját!  -Ki vagyok?! Hol vagyok? - tért magához a Tyr, majd egy hangot hallott kintről. Egy szobában volt, pontosabban egy cellában.-Nézzék csak meg! Egészséges fogak, kitűnő izomzat - mutatgatta Tyr holoképét a rabszolga kereskedő. - Kitűnő vétel, ne hagyják ki! Ilyen áron?! Legyen eszük emberek! Vegyék és vigyék! - mondta mire egy ember magasba tartotta karját. - 15000 kredit! Az úr 15000 kreidtet ajánl. Más valaki?-16000!-16000! 16000 a R’hodiai úrtól! Más valaki, még esetleg...?-20000! - szólalt meg egy légző maszkos Gandi férfi.-20000! 20000 a maszkos úrtól. 20000 először, 20000 másodszor és 20000 harmadszor. Eladva! - mondta, majd az árverés folytatódott. Két órával később Tyr egy hajón ébredt, pontosabban egy újabb cellában. A hajó elég kicsi volt, könnyen hallani lehetett amit a pilótafülkében beszélnek. Az úti cél a Perem vidéki Lamaredd volt. Megmentés 2. napjaPixy ott ült az ágyán, azon gondolkodott, hogyan kéne megszöknie. Egész éjjel ezen törte fejét, hiszen csak úgy kitörni nem lenne értelmes, azt sem tudja hol van a fénykardja.- Elnézést, ki kéne mennem! Kikísérne? Vagy mehetek egyedül is?-En-gedé-ly meg-ta-gad-va! - jött a gépies válasz, majd a cellaajtó feltárul és belépett 5 droid - Ut-á-nunk!Pixy gépiesen tudta már, hogy merre van a mosdó, mégis az ugrott a fejébe, valahogy a hangárhoz kéne csalni őket , de nem jutott eszébe semmi, hogyan csinálni, csak annyit tudott, régen, amikor fénykorában volt, az Erőt használta volna. Most viszont bajban volt, oly rég használta az Erőt ilyenekre, de mégis megpróbálta:becsukta a szemét, és hallotta a saját hangját, amint azt mondja: "Hozzák ide a fénykardomat, és vigyenek a hangárba, azután elengednek a leggyorsabb géppel! Értették?" Pixy nagyon meglepődött magán, nem gondolta, hogy sikerülni fog! Majd csodálkozva látta Pixy, hogy a droidok felemelik fegyverüket, és visszaakarják tuszkolni a cellájába. Erre Pixy kikapta az egyiknek a kezéből a fegyvert, és hihetetlen sebességgel lelőtte mind az öt droidot, azonnal megszólalt a riasztó, és futni kezdett Pixy az ösztöne után. Csak rohant, ahogy tudott, befutott egy ajtón, de balszerencséjére a szoba tele volt droidokkal.-Oo-o, oo-o! Tűz! - adta ki a parancsot a droid hadnagy, mire két tucatnyi lézerpuska ontotta a tüzet a Jedi lányra. Becsukta az ajtót amilyen gyorsan csak tudta, de az egyik lézernyaláb súrolta a karját, így az el kezdett vérezni. Aztán futott tovább, jobbra, balra, csak futott, ha droidokkal találkozott kinyúlt az Erőért és a falhoz vágta őket. Végül megérkezett oda, ahova akarta. A Hangárba. De a kardját még mindig nem találta meg.  Megint kinyúlt az Erőért, és bezárta az összes ajtót, hogy így találja meg legbecsesebb tárgyát. Körbenézett a hangárban, több ajtót is talált, de a legtöbben csak kis vadászrepülők voltak. De az utolsó ajtó mögött, ahova benyitott, fegyvereket talált. Lassan körbement, hogy jól megnézzen minden fegyvert. És nem akart hinni a szemének, de egy lezárt üvegajtó mögött ott találta a kardját, méghozzá mind a kettőt. Mind a két kék lézerkardja ott volt a vitrinben, betörte az üveget, és hosszú-hosszú évek után kezébe vette ismét legfélelmetesebb fegyverét. Ekkor kinyílt mögötte az ajtó, de nem droidok álltak az ajtóban, hanem egy ember, akit nem ismert.-Szóval Te!? Te okoztad ezt a felfordulást! Tudtam, hogy oly sok-sok éve megkellett volna öletnelek, de a parancsnok nem engedte! Most itt az én időm! - mondta és benyomott egy hívó gombot, ami jelzett az össze droidnak az épületben, hogy menjenek hozzá, közben lassan előcsúsztatta fegyverét a pisztolytáskából, kibiztosította és tüzelésre emelte.- Igen, én vagyok! Válaszolta Pixy. És tudod miért próbálok megint megszökni? Hogy megöljem azt, aki évekre bezárt. Most itt állunk egymással szemben, te egy nyamvatt pisztollyal, én két lézerkarddal. - azzal az egyik kardját maga elé tolta, a másikat a feje fölé emelte - Na lássuk ki az erősebb! - És felgyulladt Pixy szemében a régi fény, tudta, hogy úgyis győz, hiszen régi barátját kellett megmentenie.A férfi ekkor levetette vállától bokájáig érő köpenyét, így láthatóvá váltak lábai, amik művégtagokkal voltak helyettesítve. Elmosolyodott.-Nah lássuk! - mondta és egyetlen ugrással a lány háta mögé érkezett és lött. Majd ismét elugrott, hogy kitérjen a lány csapása elől.Pixy hátracsapott, hogy kivédje a feléje száguldó lézernyalábot, közben el akarta vágni támadóját is, de nem sikerült, valahogy nem volt ideje bemelegíteni előtte, majd hirtelen támadásba lendült, ki akarta szorítani a fickót a kis helységből. Pixynek nagyon fájt a bal karja, melyet korábban megsebesített egy droid, így megpróbált csak a jobb kezére támaszkodni. Ezt észrevette támadója, és egyből megjegyezte:-Látom, te sem vagy elég ahhoz, hogy túl élj egy pontos lövést. - mosolyodott el. -Csak várd ki a végét, azzal kihasználta támadójának rövidke szusszanását, amíg beszélt, és bal karját odalendítette a torkához, melynek következtében leesett a feje. Pixy beugrott egy aránylag gyors hajóba, beindította a hajtóműveket, fölemelkedett, és elindult, nem tudta hova, de ezt igen, hogy minél messzebb ettől a bolygótól. Eközben... A hajó éles sivítás közepette leszáll egy bánya közelében, majd Tyrt és még néhány társát kilökdösték a hajó rámpáján, egyenesen a forró napra. A fiú érezte, hogy teljesen ki volt száradva. Száját teljes valójában nem érezte. Bekísérték őket egy kisebb épületben, ahol szerszámokat kaptak és elmagyarázták nekik, hogyan használják azokat és hol, meg mikor. Ezek után ismételt menet következett, egy igen hosszú, két órás menet. Tyr szinte már kezdte úgy érezni ennek sosem lesz vége, de végül megérkeztek egy kisebb táborba. Bezsúfolták őket egy állatoknak sem alkalmas helységbe. A nap hátra lévő részét és az éjszakát itt töltötték. Másnap reggel az egész bagázst kirendelték páraszüretelésre. Mindenki végezte, maga dolgát. Sokan azt gondolták - “Ennél a pokol sem lehet rosszabb!” Úgy dél idő tájt az egyik újfogoly felkapta szerszámát és neki rontott az egyik őrdroidnak. Ami azonnal tüzet nyitott, persze a lövedékek kizárólag bénító hatást fejtettek ki. A fogoly azonnal térdre rogyott, majd arccal a földre. Ezek után kiadták parancsba, hogy menjenek vissza a kijelölt szállásukra és vigyék magukkal a lázadozót is. A büntetés sem maradt el, ami természetesen kollektív volt. Másnapig senki sem kapott enni.  Reggel mint az álltok, úgy faltak, sőt zabáltak a rabok. Nem csoda, legtöbbjük már több mint 24 órája nem kapott enni. Köztük Tyr sem, de most egy jókora fehérje ostyát kiharcolt magának és ezzel egyetemben tekintély is szerzett. Rajta kívül csak egy másik rab volt olyan jó kondícióban mint ő és a vezetői pozícióért a későbbi harc köztük bontakozott ki, már ennél az étel osztásnál is.-Te!!! - szólt oda az a rab Tyrnek. - Az az én fehérje ostyám!-Ugyan miért lenne a tiéd?! - kérdezett vissza félig nyugodt, félig erőszakos hangnemben.-Mert én azt mondtam!Egyre feszültebb lett a légkör, mire az a rab rárontott a földön ülő Tyrre, aki lazán félre gördül a fickó útjából, majd egy könnyed mozdulattal jól hátba rúgta. Bele telt pár perc mire amaz feltudott tápászkodni, de ekkor Tyr már harcra készen várta. Egymásnak rontottak, a két titán küzdelme volt ez, mibe senki sem avatkozhatott bele... Kivéve egy őrdroidott, ami amint észlelte a rendbontást riadót fújt és több őrdroid is oda sereglett. Ennek a vége csak az lehetett, hogy fél kábultra lövik a két foglyot, hacsak nem hagyják abba. Erre rá is jöttek és fog vicsorgatva felsegítették egymást a földről, ahova harcközben mind a ketten kerültek, majd dölyfösen az a rab, kiről később kiderült hogy Kravennek hívják, a cella egyik végébe vonult. Tyr pedig a maga nyugodtságával a másikba. Fél órával később ismét kivitték őket dolgozni és most rendesen, rendbontás nélkül végig is csinálták azt. Megmentés 3. napja: Pixy egyre jobban távolodott el a gyűlölt bolygótól. Elhatározta, ha megmenti Tyrt, elpusztítja a bolygó egész lakosságát. Tudta, hogy ez nem jedi gondolat, de azt is tudta, hogy ezek után nem lesz soha a régi, már nem lehet igazi jedi. Nem kapcsolt még fénysebességre, előtte bekapcsolta a komputert, így próbálván megkeresni Tyrt. Beütötte a nevét, aztán az Erőben elmerülve visszaemlékezett Tyr azonosító kódjára. Mikor ez is megvolt beütötte ezt is a komputerbe, majd várt, hogy kidobja Tyr tartózkodási helyét. Csodálkozva látta, hogy a Lamaredd nevű bolygón van. Még nem hallott róla, azt sem tudta, hol van... A térképen csak azt tudta meg, hol van, ezért beállította a koordinátákat, és átkapcsolt hiperűr sebességre. Amíg utazott, hátrament az utastérbe körülnézni, hátha talál valami ennivalót, de amint megérkezett egy alvófülkébe, étel helyett egy droidot talált ott. Nem is akármilyen droidot, az ő régi bajtársát, R4-P17-et.- R4!- Kiáltott fel örömében a lány - Hogy kerülsz ide? - A droid csipogott párat, hogy megismerte gazdáját. - Hol van ennivaló? - Kérdezte Pixy. A droid elindult kifelé, a jedi lány meg követte. R4 kinyitott egy ajtót, mely látszólag valami éléskamra lehetett (mármint erre gondolt Pixy, amikor meglátta a tömérdek eleséget). Pixy közelebb ment, és elkezdett enni. Nagyon éhes volt már. Amikor befejezte kiment a legnagyobb helységbe, leült egy székre, és egy kicsit átalakította rab ruháját. Varrt rá két lézerkard tartót a dereka tájékán. Amikor ezzel végzett, odament hozzá R4 és egy komplett jediruhát vitt oda neki.- Köszönöm R4, de nem tudtad volna előbb hozni? Akkor legalább nem kellett volna szenvednem a varrással. Tudod, hogy nem tudok varrni. - Avval rámosolygott droidjára, és elvette tőle a a ruhát, és tüzetesen megvizsgálta. Nem volt rajta semmi hiba, és nagyon örült neki. Gyorsan átöltözött és elkezdett edzeni. Kíváncsi volt, mit tud még megcsinálni. Nagyon csodálkozott, amikor látta, hogy a spárga kivételével tulajdonképpen mindent meg tud csinálni, igaz nem tökéletesen, de a trükkjükre emlékszik még. Ekkor megszólalt a jelző, hogy közeledik a Lamaredd nevű bolygóhoz. Kikapcsolta a hiperűr sebességet, és ott volt előtte a bolygó. Hirtelen megérezte barátját, de valahogy... mintha más ember lett volna belőle.- Mi történhetett vele? - Gondolkodott Pixy - Majd én megmentem, hisz azért jöttem - derült fel a lány, majd a bolygó felé irányította a hajót. Bekapcsolta a komputert, megkeresni, hogy pontosan hol tartózkodik Tyr. Amikor megkapta a koordinátákat, arrafelé irányította a hajót. Amikor beért a légkörbe, úgy irányította a hajót, hogy az adott koordinátától 15 km-re szálljon le. 2 perc múlva földet is ért.  Tyr semmit sem sejtett a történtekről, a közeledő segítségről. Továbbra is végezte monoton munkáját. Percről percre élve bizonytalanságban. Még mindig nem derengett ki ő, vagy mi is ő. Hisz amennyire hasonlított a többi humanoidhoz, annyira különbözött is tőlük. Ahogy telt az idő képességei egyre jobban a felszínre törtek. Jobban bírta a szomjúságot, az éhséget, fizikai munkákat és végső soron a szellemi megaláztatást. Egyszóval ő volt a tökéletes túlélő, a többiekhez képest és ezt a többiek tisztelték benne. Kivéve Kravent, aki legszívesebben átvágta volna Tyr torkát. Erre sort is akart keríteni, amikor Tyr épp inni készült mögé lopódzott és egy éles kővel átakarta vágni a torkát. De a fiú már rég meghallotta a közeledő lépteit és gyors reflexeivel megállította Kraven kezét. Majd lassan saját maga ellen fordította a férfi fegyverét és végzett vele egyszer s mindenkorra. Erre zsibbasztó érzés áradt szét tarkójától egészen a lába ujjáig. Pixy landolt a köves homokos talajon, leálította a hajtóműveket, és hátrament az utastérbe. Körülnézett, van-e valami a gépen, ami hasznára válhat. Több szekrényt is kinyitott, de a legtöbb üres volt, amiben meg volt valami, abban csak szerszámok voltak. Amikor viszont a következő szekrényhez ért, és azt kinyitotta, se nem üres szekrény, se nem olajos szerszámok tárultak a szeme elé, hanem egy egész szekrényi használható tárgy: távcső, minikomputer, lézerpuskák, kommunikátorok, holovetítő, hődetonátor és még sok más dolog. A lány magához kapta a távcsövet és mind a két kommunikátort. Az egyiket odaadta R4-nak, a másikat elrakta.- R4, te itt maradsz a gépen, és legyen bekapcsolva a kommunikátorod. - Adta ki a parancsot a droidnak. Magához vette még a minikomputert és bekapcsolta rajta a radart, majd Tyr kódját beütötte, hogy annak a segítségével a gép kidobja a fiú tartózkodási helyét. Mikor megkapta Pixy a koordinátákat, útnak indult Északra, amerre Tyr tartózkodási helyét mutatta a gép. Iszonyatos hőség volt a sivatagban, és a lány ráadásul nem hozott magával innivalót. Ránézett a radarra, hogy az mutat-e valami oázis szerűséget, ahol feltöltődhet energiával. Volt is egy, de az Kelet felé volt.- A francba! - Mondta magának Pixy - Most mi a fenét, csináljak? Ha elmegyek Keletre, már sötét lesz, mire Tyr-hez érek, de legalább tudok inni. Ha nem megyek el Keletre, akkor még világosban érek oda. A fenébe is, kit érdekel az az oázis? Tyr most sokkal fontosabb. - Hozta meg a döntést a jedilány, és ment tovább egyenesen. Igaz így nagyon nehéz volt az út, még a csukjáját is a fejére húzza, nehogy napszúrást kapjon a perzselő naptól. Két óra múlva ránézett a radarra, és örömmel látta Pixy, hogy Tyr alig 600m-re van tőle. Majd fölnézett maga elé, és egy homokbuckát látott maga előtt. Nem is gondolt arra a nyilvánvaló dologra, hogy barátja ott van a bucka túloldalán. De a radaron nemcsak Tyr-t látta mozogni, hanem sok más élőlény és droid volt körülötte. Az izgalomtól kísérve Pixy a vártnál gyorsabban mászta meg a homokbuckát, és amikor fölért a tetejére rögtön hasra vetette magát. Nem mindennapi látvány tárult a szeme elé, egy kényszermunkatábor volt a sivatag kellős közepén.Elővette a távcsövet és a legközelebbi optikára állította, hogy mindenkit jól lásson. A droidok voltak az őrők, és az élőlények a munkások. Az arcukon látta Pixy, hogy mindenki rettenetesen szenved. De Tyr-t nem találta. Körbejárt a távcsővel, és egy félreeső helyen, az itatónál meglátta a fiút, amint iszik. Az ő arcán nem látta azt a szenvedést, amit mindenkinek az arcán látott. Látta, hogy egy alak mögément egy kővel a kezében, és le akarta ütni vele Tyr-t. Ő viszont ügyesen kitért az ütés elől, és a támadóját a saját fegyverével ölte meg.- Ez meg mi a fenét csinál?- Sopánkodott a lány, hisz nem ilyennek ismerte Tyr-t. Ő nem gyilkos, és amúgyis jedi létére, hogy került ide? Gyorsan elrakott mindent, mert érezte, hogy a háta mögül jönnek többen is. Gyorsan még a radarra ránézett: 3 munkás közeledett felé, 3 droid kíséretében. Elővette fektében a fénykardjait, hátranézett, de a közeledőket még nem lehetett látni, csak hallani.- Mindjárt felérnek - és evvel a kijelentéssel magában, Pixy fölugrott, és az egyik droid előtt találta magát. Rögtön kettévágta az idegesítő kis fémdarabot, de már zúdúlt is rá a másik két droid fegyveréből kilőtt lézernyalábok sokasága. Mindet hárította, majd egy szaltóval a droidok mögött volt, és egyszerre vágta le őket.Eltette a fénykardokat, és ránézett a munkásokra.- Hát te meg ki vagy? - Kérdezte az egyik. - És hogy kerülsz ide? - Pixy elgondolkodott, hogy válaszoljon-e, de úgy döntött, miért ne válaszolna...- Pixy jedi lovag vagyok, és Tyr Anasazi-t akarom kiszabadítani. - Válaszolta monoton szerűen a lány, de közben rossz érzés fogta el. Mintha rosszat tett volna avval, hogy ennyi mindent elmondott. Nem is kellett sokáig várnia, mind a három rab rávette magát Pixy-re, aki előkapta egyik fénykardját, és egy csapással levágta mind a három rabnak a fejét.- Ezekkel se lesz több gondom - Azzal levette jediköpenyét, és a ruhájára fölvette az egyik rabnak a ruháját. Majd elindult a tábor felé, de két lépés után megállt, és a földről fölvette az egyik teli kosár követ, amit a rabok cipeltek, és avval indult tovább.  Tyr másnap egy kis cellában ébredt, amiben pokoli hőség volt. Pár perc múlva az egyik őr észre vette, hogy felébred.-Gyere! Felébredt. - mondta társának. Kinyitották a kis fém ajtót, majd kituszkolták a férfit. Odakint már javában folyt a munka, mikor meglátott egy ismerős arcot, de nem tudta honnan ismeri. Megpróbálta felidézni a halvány elméket, de ekkor iszonyatos, migré szerű fájdalom nyilalt a fejébe. Megtorpant. A két őr nem tudta mi lehet a baja. Pár percig eltartott mire rendbe jött, s elmúlt a szörnyű fájdalom. Ekkor a többi rab közé tuszkolták és egy csákánnyal a kezében ott hagyták. Úgy fél óra múlva ismét kivitték a csapatot dolgozni. Mikor oda értek a sziklákhoz, Tyr a kőhordók közt ismét megláta azt az ismerős alakot. Oda ment hozzá. Megérintette a vállát mire ő, megfordult és elmosolyodott.-Helló Tyr... - mondta és fénykardot rántott, a férfi hátra hökkölt és csak figyelte ahogy a nő sorra levágja az őrdroidokat és az őröket. Majd magához tért és felkapta csákányát.-Emberek! Ez itt egy Jedi lovag. A legjobb esélyetek innen élve kijutni ha az oldalán harcoltok! - mondta mire az összes rab feleszmélt és egy emberként rontottak rá az őrökre és az őrdroidokra.Pixy kinyúlt az Erőért, és az összes létező őrt harcképtelenné tett, és odaszólt a raboknak, hogy...

- Gyertek utánam, elviszlek titeket erről az isten háta mögötti helyről.
- Ugyan hová? - Kérdezte valaki a lány mögött. Pixy megfordult, hogy megnézze ki volt az, és csodálkozva látta, hogy Tyr volt a nem kívánt kérdező. Odament hozzá, és 10cm-re az arcától válaszolt Tyrnek, látszólag nagyon idegesen.
- Idejöttem hozzád Tyr Anasazi, kockára téve az életemet, hogy megmentselek! És még azt kérdezed, hogy hova viszlek titeket? Nem mindegy az neked? Nem szeretnél elmenni innen? Foggalmam sincs, hogy mit csináltak veled, de nagyon megváltoztál! Egy cseppet sem vagyok ismerős neked? Nézzél már magadba Tyr! Nem ezért jöttem ide, hogy meggyőzzelek... ha törik, ha szakad én elviszlek innen, mert emlékezned kell!Pixy elfordult, felhúzta csuklyáját, hogy elretse könnyeit, és várta Tyr válaszát, aki látszólag meg se rebbent a lány kirohanása alatt.
-Emlékeznem? De mire? - kérdezte - Oké, hogy segíteni akarsz... De ki vagy Te egyáltalán?! - folytatta, majd felemelet csákányát és az pár centire a lány fejétől szállt el, hogy épp egy droid fejébe álljon. A lány hirtelen azt hitte ő volt a célpont, de végül hátra nézett és meglátta az elektromos kisülések közepette összeeső gépet.- Kösz - szólt a lány - de nem itt fogom elmesélni a történetemet, inkább induljunk el! - Elindult a lány, de senki nem indult el utána. Pixy hátrafordult, és csak kíváncsi, meglepett arcokat látott.
- Felőlem itt is maradhattok, de az biztos, hogy senki nem fog jönni megmenteni titeket, csak újabb csapatokat küldenek a fogvatartóitok, és nektek az csak rossz lesz, mert amelett, hogy megint gürcölnötök kell, meg is büntetnek titeket. - Azzal tovább indult a lány egy halvány mosollyal az arcán. Nem is kellett többet mondania, a tömeg elindult mögötte. 3 óra múlva el is érkeztek a hajóhoz. R4 örömcsipogással várta gazdáját. - Indítsd be a hajtóműveket R4 - szólt Pixy a droidjának, majd a tömeg felé fordult:
- Sajnos kicsit szűkösen leszünk egy darabig. A leközelebbi űrállomáson megállunk, és mindenki megy a saját útján. - Ennél az utóbbi kijelentésnél nyomatékosan ránézett Tyr-re. Hirtelen a semmiből vadászgépek támdtak a hajóra.
-Tarsd egyenesben! - kiáltotta Pixynek, miközben bevágott egy kis fülkébe, majd a bent lévő létrán lecsúszva a védelmi lézerágyú ülésébe huppant. Felkapcsolta a műszereket és a fejére nyomta a rádiót.
-Banditák jobbról! - kiáltotta a kormányzással elfoglalt lánynak, majd pár pontos lövés után az egyiket elporlasztotta. Záporozni kezdtek a lövedékek. Ezzel egyetelmben fogyni az ellenfelek. Amikor az összes gépet kilötték, persze alig két percbe telt bele, Pixy beállította a koordinátákat a Tatooin-hoz és beléptek a fénysebességbe.
- Szép volt - fogott kezett Tyr-rel Pixy - most pedig gyere velem légyszíves.
- Hova?
- Csak a szobámba, beszélni szeretnék veled - avval a lány elindult egy ajtó felé. Belépve Pixy látta, hogy ott is letelepedett pár munkás, de szép szóval 
kiküldte őket. - Ülj le kérlek, most elmagyarázom, hogy miért akartalak kiszabadítani. Én valaha Jedi Mester voltam, még évekkel ezelőtt. Sok küldetésen voltam, pár kalandot átéltem. Persze ez csak nagyon felszínes dolog, ugyanis nem sok mindenre emlékszem. De arra igen, hogy mi ketten nagyon jó barátok voltunk, sokat nevettünk. Ne kérdezd, hogy pontosan mit is csináltunk, mert nem emlékszem rá. Aztán nekem el kellett menni egy küldetésre. Úgy három éve lehetett ez. Anakinnal mentem, de már arra sem emlékszem, hogy hova kellett mennünk, és miért. Útközben viszont megtámadtak minket vadászgépek, és az én gépem megsérült, ami miatt kényszerleszállást kellett végeznünk egy bolygón, azt hiszem a Tatoointól nem messze lehetett ez, ugyanúgy egy sivatag bolygón. Amikor leszálltunk, észrevettem, hogy egy egész droidsereg támad ránk. Ez az utolsó emlékem a szabadságomból. Ezután már csak az van meg emlékezetemben, hogy egy cellábban ébredtem fel, ami a föld alatt lehetett. Párszor megpróbáltam elszökni, de sose sikerült, mindig elkaptak. Utána már nem is érdekelt, hagytam magam, elvégre nem bántottak engem, rendes kaját kaptam, és sose kérdeztek semmit. De az a kérdés sose hagyott nyugodni, hogy akkor miért tartanak fogva. De aztán a börtönéveim során ez a kérdés is homályba veszett, mint minden, amiket azelőtt átéltem. Ésminden napom úgy telt el, hogy megkaptam a reggelit, aztá egy szépen kialakított földalatti kertbe vittek, és szinte egész nap ott voltam. Egy napon azomban, körül-belül egy héttel ezelőtt ez az idill megváltozott. Amikor a cellámban ültem, egy rossz érzés támadt rám egy látomás formályában. Igen Tyr, téged láttalak, ahogy egy orvosi asztalon feküdtél, és kínok gyötörtek téged. Pontosan nem láttam, hogy hogyan néztél ki, csak annyit láttam, hogy ott fekszel azon az asztalon, és csak éreztem, hogy nagyon rosszul vagy, hogy kínoztak téged. Akkor elhatároztam, hogy elszökök börtönömből, és megmentelek. Bár a legtöbb jedi-trükköt elfelejtettem az alatt a három év alatt, de a szökés során jöttek vissza emlékezezetembe sorra azok az emlékek, amiket közel két évtizedig tanultam. Így most már majdnem ugyanolyan erős vagyok, mint voltam, és itt vagyunk most mind a ketten. Most pedig kérlek Te meséld el, hogy mit csináltak veled, mire melékszel a múltadból?-Hogy én hogy kerültem ide?! - sóhajtotta Tyr, majd fájdalmában neki támaszkodott az egyik válaszfalnak. A keze és a lába mindegyaránt remegni kezdett, majd a földre esett. A következő világos kép az volt, hogy a Jedi... Pixy ébresztgeti. Pixy.
-Pixy! - ismételte meg, ismmár hangosan a lány nevét - Te Pixy vagy! - Hirtelen egy életnyi emlék tört a fiúra. Beletelt egy fél órába, mire feleszmélt a hirtelen jött élményből, majd fel ült egy pricsre. - Nos, úgy fél éve történhetett. Te jó ég... fél év. Huuuhhh. De inkább kezdem ott amióta nem találkoztunk. Pár hónapra rá én kiléptem a Jedik közül és a Lázadók közé álltam. De szétverték az egységemet, így vissza tértem a Jedikhez. Majd kaptam Giától egy küldetést, ami egy Kowak nevű rendszerbe irányított, ahol sok hajó eltünedezett. A nyomozás egy aszteroidához vezetett, ahol elfogtak. Mandaloriak. Pár hétig ott voltam, maguk közé fogadtak és kaptam tőlük egy páncélt. Sok mindenre megtanítottak és úgy döntöttem ezt a tudást fejvadászként kamatoztatom. Elvégeztem pár munkát, aztán vissza tértem a Menedékbe Padméhoz. Akkor felvállaltunk egy közös küldetést. Eljutottunk az Arbrára. Itt sok dolog történt. Aminek a végeredménye, hogy egy Drago Musseveni nevű férfi elfogott és... Ezt tette velem, emelte fel az egyik karját és mutatta meg a csontpengéit és már az Erő-érzékenységem is elmúlt. Nadjából enyi.- A Menedékbe? Hát nem is tudom Tyr... tudod, nekem nagyon nehéz lesz visszamenni. Igazából félek is újra látni a többi jedit. De talán veled tartok, és, hogy mi lesz, az majd elválik ott. - Közben megszólalt a monitor, hogy megérkeztek a Tatooinhoz. Pixy beült a pilótafülkébe, Tyr mellé és leszálltak Mos Eisli-ban, hogy kitegyék az utasokat. Amikor újra az űrben voltak, beállították a koordinátákat, és meg sem álltak egészen Naboo-ig. A Naboo ismételt látványa nem várt izgalommal töltötte meg mindketőjüket. Mihelyst lehetett leszálltak a Hangárban. Nem voltak benne biztosak de érzéseik szerint sok minden megváltozott.

By Pixy és Tyr

Az Alderaan vége

Tarr és Gia már a pilótafülkében ültek, amikor a kompjuter jelezte, hamarosan célhoz érnek.„Mindjárt ott vagyunk” – szólalt meg a jedi nő padawanja fejében.„Igen Mester, látom.” – felelt Tarr ugyanúgy. Már elég jól ment neki ez a gyakorlat, amin nem is csoda, mert az utóbbi egy órában csak így kommunikálhatott mesterével.„Akarod te visszavinni a normál űrbe? „ –kérdezte Gia.- Persze, ha lehet – mondta most már hangosan a kel’dor fiú. Az út során sokat tanult, példáulelsajátította ennek a lambda kompnak az irányítását is. Most, hogy több időt tölthetett tanítójával, a nélkül, hogy Giának más padawannal is foglalkoznia kellett volna, rengeteget fejlődött. A mester és tanítvány kapcsolathoz szükséges kölcsönös bizalom, és kötődés is kialakult közöttük.A padawan a megfelelő időben, és sorrendben megnyomta a megfelelő gombokat, elfordított kapcsolókat, melyek hatására a LoneStar sebessége lecsökkent és visszatért a normál űrbe.A pilótafülke ablakát a csillagok mellett az Alderaan látképe töltötte be. - Azt hiszem ideje kapcsolatba lépni az irányítókkal. – Tarr egyetértően  bólintott, és keze megindult a kommunikációs pult felé. Eközben a hatalmas harci szerkezet jelentős sebességgel szelte az űr végtelen terét. A Halálcsillag hídján a Sith Lovag ácsorgott háta mögött összefogott kezekkel, mélyen gondolataiba merülve. Amikor megszólalt, az amúgy is csendes helység még csendesebb lett, s a levegő mintha megdermedt volna: - Hozzák ide a nőt.Két katona azonnal elindult teljesíteni a parancsot, lépteik tompán dobogtak a híd padlóján.Közben a kapitány lépett oda Dooku grófhoz.- Három perc múlva elérjük az Alderaant – jelentette.- Remek, pontos időzítés kapitány. Készítsék elő a fegyverrendszert tesztelésre – vetette oda válasz gyanánt, és megengedett magának egy apró mosolyt.- Azonnal, Uram – felelte a kapitány, és intett embereinek, hogy mihamarabb kezdjék meg a sith utasításainak végrehajtásait.  Tarrnak végre sikerült kapcsolatot teremteni a bolygóval.- Itt a LoneStar szállítóhajó, diplomáciai megbízással – mondta, majd átküldte az azonosító kódjaikat a megadott frekvencián.- Az Alderaani Irányító Központ jelentkezik, LoneStar a leszállást …. Szzzszzzzsss…. – halt el a válasz hatalmas sistergés közepette.Gia kérdőn nézett padawanjára, aki csak megvonta vállát.- Akkor derítsük ki az okát! – jegyezte meg a nő, és a műszerek fölé hajolt.  Minu Echlair, az alderaani szenátornő a bátorság állarcát magára erőltetve, dacos arckifejezéssel tűrte, hogy a klónkatonák bilincset téve kezére elvezessék. Már meg se lepődött, amikor a turbóliftből a hídon szálltak ki, és Dooku gúnyos mosollyal fogadta.- Áh, szenátor, örülök, hogy csatlakozik hozzánk. Kár, hogy a fivére már nem lehet velünk – mondta a férfi álrészvéttel hangjában.Minu fél pillanatig fel se fogta a szavak jelentését, majd hirtelen megrándult, és szabadulni akart őrei tartásából, hogy a grófnak támadhasson. Persze a klónok erősen szorították karjait, így Minu csak vergődött közöttük, mint egy törött szárnyú madár.- Maga gyilkos szörnyeteg! – kiáltotta, s könnyeit már nem volt képes visszatartani. Egy ideje érezte, tudta, hogy ikertestvére, Taru már nincs az élők sorában, de szíve mélyén reménykedett, hogy téved. Eddig a pillanatig. Most minden reménye szertefoszlott.A lány lehajtotta fejét, elcsöndesedett. Lélekben összetört, s ezzel a sith elérte célját.- Nos, azért kérettem önt ide, hogy részese lehessen eme harci űrállomás végső fegyvertesztjének.Minu erre ismét felnézett, tekintetében rettegés tükröződött. Dooku folytatta.- Bizonyára érdekli, hogy épp az Alderaanhoz közeledünk, alig egy perc múlva lőtávolba érünk.- Ezt …ezt nem gondolhatja… nem teheti, az Alderaan nem ártott maguknak… - felelte Minu kétségbeesetten- Lehet, nem is volt benne a tervben a „tesztelésre” szánt bolygók között, de mivel ön nem volt hajlandó elárulni a lázadók találkozójának helyszínét… - Minu tágra meredt szemmel nézte a gróf kedves, szinte atyáskodó mosolyát, miközben az a legnagyobb nyugalommal folytatta - … vagy elárulja, vagy kénytelenek leszünk az ön világán végrehajtani a tesztet.Minu lába megroggyant, s ha őrei nem fogják annyira, talán össze is esik. Dooku egészen közel hajolt hozzá, amikor a szenátornő összeszorított szájjal hallgatott tovább.- Hol vannak a lázadó vezetők? – kérdezte a férfi mélyen Minu szemébe nézve.A törékeny nő nem felelt, ám elméjében önkéntelenül elindult a gondolat, s megjelent lelki szemei előtt a Bimmisaari képe. Dooku győzelemittasan elmosolyodott.- Köszönöm az információt – mondta a lánynak, aki döbbenten nézett a Sith Nagyúr arcába.- Óh igen, nekem megvan ehhez a képességem – folytatta a férfi, és intett a katonáknak vigyék odébb a nőt, majd a kapitányhoz fordult.- Ha lőtávolba értünk, tüzeljenek.- Neee…. – sikoltotta Minu, mire a katonák elrángatták onnan.  Gia keze hirtelen megállt a levegőben. Tarr csodálkozva nézte mestere döbbent arckifejezését.- Ez …. Ez nem lehetséges – mondta Gia alig hallhatóan.- Mester, valami baj van? Mi történt? – kérdezte padawanja aggódva.- Nagy baj, mondd, nem érzel valami furcsát? – kérdezett vissza Gia elkomorodva. – Nem? Akkor nézz oda – mondta, s az űr egy adott pontjára mutatott, ahol egy gömbszerű folt jelent meg, s egyre növekedett.- Mi ez Mester? Olyan….- Igen, már te is érzed.- Még soha nem láttam ilyesmit…- Én már igen. Ez egy Halálcsillag. Azonnal figyelmeztetnünk kell a bolygót! Segíts életet verni a komba! – hadarta el utasításait a jedi nő, s közben ujjaimint egy gépé, sebesen cikázni kezdtek a gombokon.Egyetlen üzenetre maradt idejük, és Gia tudta, hogy ezt a harcibázis fedélzetén is foghatják, de nem volt más választása.„Itt Gia Mayland Jedi Mester, az Alderaanhoz közelítő jármű, egy birodalmi bolygópusztító fegyver, azonnal kezdjék meg az evakuálást, ismétlem, a közeledő bázis képes elpusztítani a bolygót, meneküljenek!”Gia remélte, hogy üzenete célba ér, és lesznek akik komolyan veszik a figyelmeztetést, s sokan fel tudnak szállni időben. Bár szíve mélyén tudta, hogy a Halálcsillag pusztításra készül, elméje győzködte magát, hogy erre nem fog sorkerülni.Tarr csöndesen figyelte mesterét, és az érzésami elérte, a legintenzívebb dolog volt, amit eddigi életében csak tapasztalt. A félelem hullámai töltöttek el mindent, a bolygó felől áradt egyre erősebben. A padawannak jelentős erőt kellett arra fordítani, hogy ezt az érzést kizárja tudatából, és arra koncentrálhasson, amit mestere mond neki.- Talán még meg tudjuk állítani – mondta Gia, és beindította a LoneStar hajtóműveit.A kis jármű egyenesen a Halálcsillag felé kezdett száguldani. Ebben a pillanatban egy hatalmas, fehér csóva indult el a harcibázis elejéről, s alig három másodperc elteltével nekicsapódott az Alderaan felszínének.A robbanás iszonyatos lökéshullámot indított el, s mindenfelé óriási szikladarabok, bolygótörmelék halmazok repültek szét.A két jedi szinte összeroppant a hirtelen rájuk zuhanó, a pusztítás Erőben keltett hullámaitólTarr szedte össze magát először, s átvéve az automatikától a hajó irányítását, kerülgetni kezdte a még mindig záporozó törmelékdarabokat.- Késő – suttogta Gia, tekintetéből fájdalom áradt. Majd vett egy mély levegőt, és lassan kifújta. A sóhajtással együtt bénultsága is eltűnt.- Átveszem – mondta Tarrnak, s a Lambda kompot továbbra is a Halálcsillag felé irányította.- Tarr, keresdmeg merre jár Dóra mester és Mhalasy mester hajója. Szerintem nem lehetnek túl messze, mert úgy volt, hogy egy nap múlva itt találkozunk. Üzenj nekik, hogy mi történt, készüljenek a túlélők mentésére, és mondd meg nekik, hogy mi addig elintézzük a bolygópusztítót. – a padawan csak bólintott, s megdöbbenését leplezve teljesítette Gia utasításait. A harcibázis hangárjából egy osztag vadászgép emelkedett fel, s indult egyenesen a közeledő jedi hajó felé. - Tarr, menj a hálófülkék előtti falhoz. Húzd végig az ujjad lassan a sarokszegélyen. Ahol egy kis egyenetlenséget érzel, nyomd be erősen, és tartsd pontosan 9 másodpercig. Vigyázz, hogy csak addig tartsd!Tarr bólintott, és megtette amire Gia kérte. Ujjával könnyedén rátalált az említett pontra, s 9 másodperc múlva, halk szisszenés töltötte be a helyet, s a fal egy darabja elmozdult. A padawan leemelte a burkolatot, és egy titkos rekesz tűnt fel.Gia elégedetten figyelte a fiút. – Nos igen, a hajó korábban egy csempészé volt. Megtartottam néhány módosítását. Azt hiszem kényelmesen el fogsz férni benne, az életjeleid is leárnyékolja…- De mester…! – próbált tiltakozni Tarr.- Semmi de. Én leszek a csali. Ne aggódj, tudok vigyázni, és megvédem magam, ha kell. De te jobb, ha rejtve maradsz a landolásnál. Ha elszakadunk egymástól, már tudod hogyan érhetsz el mégis. – zárta le a vitát, majd tette vissza a rekesz borítását a fiú mögött. A TIE vadászok már lőtávolba értek, és azonnal tüzet nyitottak. Gia ügyes kitérő manővereinek hála, a LoneStart eddig nem érte találat. A birodalmi vadászok terelni kezdték, míg be nemé ért a Halálcsillag vonósugarának hatókörébe. Gia ekkor leállította a hajtóműveket, és hagyta, hogy a hatalmas, szájszerű hangárba vontassák. Fénykardját öve mögé rejtette, majd belebújt köpenyébe, és a pilótafülkében várta a rohamosztagosok érkezését. Nem telt el sok idő, alighogy a LoneStar rámpája kinyílt, hat fehér páncélos katona robogott fel rajta. Gia szó nélkül felállt, megadva magát a katonáknak, akik bilincset tettek kezére, majd közrefogták, s levezették hajójáról. A szürke egyenruhás tiszt, aki előtt megálltak, megvetően végigmérte a nőt, majd intett a két legközelebb álló klómnak.- Kísérjék a Nagyúrhoz! – a jedi nőt ekkor elvezették.- Kutassák át a hajót! – folytatta a tiszt, mikor Gia már hallótávolságon kívül ért, majd otthagyta embereit. A LoneStar környéke hamar elcsendesedett, mindössze két őr maradt a rámpánál. Kono Taare és társa két jól megpakolt dielektromos lebegőszánt tolt maga előtt. Azt az utasítást kapták, vizsgálják át az utolsó szegletéig is a most elfogott hajót. Ahogy a folyosón haladtak a hangár felé, halkan beszélgettek.Kono elég kedvetlenül válaszolgatott. Parancs, vagy birodalmi érdek ide vagy oda, őt nem hagyta hidegen, hogy alig pár perce egy egész bolygót pusztítottak el, több millió lakójával együtt. Szerinte a Birodalom túl messzire ment. Persze ezt a véleményét eszébe se jutott hangoztatni..- Kono, szerinted azt az alderaani szenátornőt is ki fogják végezni? – kérdezte fiatalabb társa.- Valószínűleg – felelte Taare – a Nagyúr csak addig tartja csak életben, legalább is a pletykák szerint, ameddig a lázadók bázisát meg nem találja. De te is tudhatnád, hogy nem kell mindent elhinned, amit mondanak, lehet hogy nincs is semmilyen szenátor a bázisunkon. – morogta Kono.- Pedig van, nekem elhiheted - álltak meg a turbólift folyosó kijárata mellett, hogy utat adjanak egy fogolynak és kísérőinek, és suttogva folytatta a fiatal szerelő.- Épp az A17-es blokkban javítottam egy konvert-csatlakozó kimenetet, amikor elvitték mellettem a nőt. Nem mondom, egész csinos jószág volt szenátor létére…Kono csak morrant egyet, s mikor a katonák foglyukkal elvonultak, ő fásult tekintettel nézett utánuk. A fogoly pontosan ekkor fordult hátra, s mikor tekintetük találkozott, a nő elmosolyodott. Taare megvonta vállát, és tovább indultak a hangárba.  Gia elgondolkodva ballagott őrei között, arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. A környezet hangjai alig jutottak el hozzá, de hirtelen felfigyelt valamire:… életben… alderaani szenátornő… A17 blokk... A hangok forrása felé nézett és a két szerelőt látva elmosolyodott.   A szerelők megkezdték a lerakodást a két mozdulatlanul posztoló katona előtt, majd műszereikkel megindultak a LoneStar belseje felé, úgy tűnt senki sincs bent rajtuk kívül, de tévedtek. Tarr amint lecsöndesedtek a dolgok, előjött rejtekéből. Azon gondolkozott, hot tehet, ha esetleg visszatérnek a katonák részletesebben átkutatni a hajót.- Tarr hallasz? – szólalt meg halkan egy hang a fejében.- Igen Mester! – hangolódott rá a fiú az Erőre és válaszolt Giának. Ez a jelenlét megnyugtatta.- Volna egy komoly feladatom a számodra. Az A17-es börtön blokkban fogva tartanak egy alderaani szenátornőt. Szerintem ez Minu Echlair lesz, akivel találkoznunk kellett volna. Kérlek, keress a közelben egy terminált, és igyekezz megtudni, pontosan hol van. Ha lehetséges, kiszabadítom.- Értem Mester, az Erő legyen veled!- Veled is! – halt el a hang Tarr fejében, és adta át helyét a kintről érkezőknek.Két technikus vonszolta fel berendezéseit. A padawant egyelőre nem vették észre. Amikor az egyik lement a rámpán valamiért, Tarr előlépett, és egyetlen jól irányzott, tarkóra mért ütéssel leterítette a szerelőt. Lehajolt, és kitapintotta a pulzusát. – Rendben lesz – gondolta, de ebben a pillanatban megjelent a másik alak.- Itt az elemző spektro… - Kono szavai elhaltak, ahogy a barna köpenyes, maszkos alakot észrevette, aki egy lilás fénylő izével a kezében magasodott fel földön fekvő szerelőtársa fölé.Taare nem volt képes megszólalni, se megmozdulni, pedig a birodalmi protokoll szerint azonnal riadóztatnia kellett volna. De döbbenete és kíváncsisága elég időt adott Tarrnak a cselekvéshez.- Nyugalom – mondta a padawan, hangjában az Erővel.- Te lázadó vagy? – kérdezett vissza különös hangsúllyal a szerelő.Most Tarron volt a sor, hogy megdöbbenjen.- Nem egészen, én jedi vagyok – felelte csodálkozva, mert nem értette, miért viselkedik a férfi vele szemben ennyire eltérően, nem ezt a reakciót várta egy birodalmitól, aki lebuktatja.Taare közben arra gondolt, hogy végre, egy igazi jedit lát, tehát még biztos léteznek, sőt akkor hazugság volt, amit a holoneten hallott, hogy a sajnálatos „robbanásban”, amikor az egész Coruscanti Jedi Templom darabokra esett szét, minden jedi az életét vesztette? Lehet, hogy más hazugságokat is el akartak velük hitetni a Birodalom vezetői? Eldöntötte, hogy addig nem fúj riadót, amíg kérdéseire választ nem kap.Tarr érezte, hogy a férfiben valami megváltozik, s teljesen biztos volt benne, egyelőre nem kell tőle tartania. Fénykardját visszatette oldalára.- Segíthetne nekem – mondta ki ösztönös természetességgel azt a két szót, amire Kono Taare a lelke mélyén mindig is várt.- Rendben -  jött a felelet, a padawan pedig maszkja mögött elmosolyodott.  Gia és őrei beléptek a turbóliftbe, és a jedi nő úgy látta, eljött a megfelelő idő. Amint a felvonó ajtai összezárultak koncentrálni kezdett a katonák tudatára, majd felcsattant.- Mégis, mit képzelnek maguk! Elment az eszük? Nem tudnak megkülönböztetni a fogolytól?A katonák arckifejezése sisakjuk alatt a kétségbeeséstől a zavarodottságon át az értetlenségig terjedt. Gia összpontosított és tovább folytatta.- Vegyék le, de azonnal! – nyújtotta előre bilincsbe vert kezeit - Egyáltalán, hogy mertek hozzám érni! – rivallt rá az őrökre, majd egy kis szünetet tartott azon gondolkodvaa egy tizedmásodpercig, hogy kit is jelenítsen meg gyorsan. Végül elmosolyodott, és innentől kezdve a katonák a törékeny, 150 centis, jedi nő helyett a félelmetes, magas és dühös arcú Darth Tyrannust látták maguk előtt, kezén bilincsekkel.Gia nyert, a két klón elméjét most már könnyen befolyásolhatta.- E….El… Elnézést – dadogta az egyik, és azonnal levette a jediről a „fém karpereceket”.Gia a másik őr mögötti sarokra mutatott. - Nem látják, hogy ott áll a fogoly? – folytatta haragos hangon, s a rohamosztagosok előtt a mutatott helyen megjelent a semmiből Gia alakja.Jól sikerült illúzió, gondolta a jedi mester, majd míg az őrök közrefogták az általa teremtett illúzió-képet, beütötte új úti célját a liftbe. Amikor a szerkezet megállt, Gia kiszállt, míg a két katona az elmetrükknek hála tovább indult egy illúzió alakot kísérgetve a Sith Nagyúr elé.Gia beleolvadt egy szervizjárat árnyékaiba. Közben a LoneStaron Tarr röviden összefoglalta Kononak a helyzetet. A jedik rejtőzködnek (természetesen nem mondta meg hol), és a lázadást is segítik. Most pedig az a feladata, hogy megmentse az alderaani nőt.Taare erre válaszul elmesélte, hogy régóta megbánta, hogy hitt a propagandának, és bízott a Birodalomban, és most szívesen segít mindenben, amiben csak tud a jedinek.- El kell jutnom egy konzolhoz, hogymegtudjam hol tartsák fogva a nőt – töprengett hangosan Tarr.- Fölösleges, az A17-es blokkban van, bár hogy mi a cellaszáma, arról fogalmam sincs.Tarr homlokát ráncolta.- Honnan tudsz te ilyeneket? – kérdezte csodálkozva.- Mázlid van, a kollégám – mutatott a földön még mindig ájultan heverő társára – látta őt, amikor arra felé dolgozott a minap.- Hm, az Erő útjai kifürkészhetetlenek… - sóhajtott halkan Tarr. – Akkor már  csak oda kéne jutni.- Az nem lesz egyszerű – felelte Taare – nincs hozzád hasonló fajú lény ezen a bázison, legalább is én még egyelten…. Ööö mi is vagy?- Kel’dorian.- Tehát nem láttam még kel’doriant erre felé. Valahogy el kéne rejteni téged…. Talán egy rohamosztagos páncélja megtenné…- Jó ötlet, de … - válaszolt keserűen Tarr – azt hiszem a maszkom nem fér a sisak alá.Kono elgondolkodva méregette a padawan fél arcát, szemét és száját eltakaró szerkezetet.- Lehetséges, gondolom nem akarod levenni…- Jól gondolod. – mondta Tarr tömören, nem akarván megindokolni  miért nem. Még mindig nem bízott egészen ebben a Taareban, és nem akarta elmondani, hogy a maszkja nélkül a súlyos oxigénmérgezésben percek alatt meghalna.- Mit szólnál egy ládához – folytatta az ötletgyártás Kono.- Mire gondolsz pontosan?- Beteszlek egy kibelezett eszköztárolóba és egy di-leb-en (dielektromos lebegőszán) elviszlek a blokkba, onnan meg majd kitalálsz valamit… Én sem szeretnék lebukni, de ennyit még megtehetek érted.Tarrnak nem nagyon tetszett az ötlet, de jobb ötlet híján belement. Két perc múlva már egy szétszedett, majd újra összerakott  tárolóbankuporgott, miközben Taare megkötözte és elrejtette társát, majd lement a rámpán és felhozta a szánt.- Hé Kono, hozz egy másik vágót, ez fabatkát s ért…. – mondta Tarr, mintha a másik szerelő lenne, új barátja felelt rá. – Rendben, mindjárt itt vagyok, ezt az ócskavasat meg leadom a karbantartáson. – és megragadva a dilebet nekiindult. Az őrt álló katonák egy pillantásra sem méltatták a kis szürkeruhás szerelőt. A két rohamosztagos a turbólift lassan nyíló ajtaján kiléptek a kilátóterembe, ahol Dooku várta, hogy a jedi nőt elé kísérjék. A sith nem fordult hátraamíg a katonák meg nem álltak, és az egyik jelentette.- Uram, a foglyot elővezettük.Dooku érezte hogy valami nem stimmel és amikor megfordult dühe hirtelen az egekig szökött.- Hol van?- kérdezte először visszafogva magát. A két katona, akik még mindig az illúziót, Giát bilincsbe verve, látták maguk között, az üresen hagyott helyre mutattak.A sithnek azonnal leesett mi történt, haragját szabadon engedve az egyik katonát minden előzetes jel nélkül az Erővel felkapta és a falhoz csapta. A klón nyakát törte, és azonnal meghalt.- Általános riadó – mondta a másiknak – találják meg!!!  Taare az A17 blokk egy szerelőjáratában állt le, és segített a jedinek kikászálódni a ládából.- Kösz, - mondta Tarr halkan – jobb ha most mész, nem akarlak nagyobb bajba keverni.- Már úgy is mindegy – felelte Kono, - nem vinnétek magatokkal?- Lehet… Tudod mit? Menj vissza a hajóhoz, és próbáld meg a kollégád eltávolítani… az őröknek úgy is lesz egy kis dolguk.. – gondolt arra a padawan, hogy a szöktetés felfedezése után úgy is riadókészültségben lesznek…- Jó – felelte Taare, és amerre jöttek, a dilebbel visszaindult a LoneStarhoz.Tarr tovább figyelt, és jedi képességeit bevetve elindult a folyosókon. Néha félre kellett húzódni egy-egy sötétebb kiszögellés árnyékába, mint most is, amikor katonák kísértek valakit maguk között a börtönblokk közepe felé. A sok páncélos alak között Tarr megpillantott egy karcsú, fekete hajú, mandulaszemű nőt. Azonnal tudta, ő csak Minu Echlair lehet.- Még hogy nem létezik mázli! – dünnyögte, majd helyből egy erőlökést indított a hat katona felé. Négy nekicsapódott a falnak, másik kettő tanácstalanul nézett körbe. Tarr újabb lökést küldött feléjük, de az egyikük már észrevette, és lézerfegyverével lőni kezdett a fiúra.A padawan előkapta lila pengéjű fénykardját, és ahogy mesterétől tanulta kivédte majd visszairányította a lövéseket a katonákra. Egy perc múlva már csak a döbbent nő és a padawan maradt állva a folyosón.- Ki maga? – kérdezte a nő, amikor a fiú eltette kardját és hozzá lépett.- A nevem Tarr, jedi vagyok, és azért jöttünk hogy megmentük önt. – vette le a nő bilincseit.- Jöttünk? – kérdezett rá, Minu a többes számra, megdörzsölve csuklóin a bilincs helyét.- Óh, igen,  amesteremmel Gia Maylanddal. - Ő hol van?- Akadt egy kis elintézni valója, majd a hangárban találkozunk vele – hadarta el Tarr, miközben egyre gyakrabban pillantott a folyosó két vége felé.- Nem ártana eltűnni innen, mert…. – ebben a pillanatban az általános riadó hangjelzése végigszáguldott a folyosón, és szinte ugyanabban a másodpercben feltűnt egy tüzelésre kész rohamosztagos a folyosó közelebbi végén. Tarr megragadta Minu karját és magával húzta a szerelőjárat felé.  Gia óvatosan, és észrevétlenül haladt a folyosókon, és hamar elérte azt az energia-elosztó központot, ahol a  vonósugár energiaszabályozóit lekapcsolhatta. Mivel még jól emlékezett rá, hol helyezkednek ezek el, két perc alatt ki is iktatta mindet. Ekkor szólalt meg a riadó.A jedi nő elmosolyodott – az őrök úgy tűnik odaértek Dookuhoz, nem tudta őket sajnálni. Remélte viszont, hogy padawanja biztonságban van még a hajóján, és hogy a zűrzavart ki tudják használni a szenátornő megmentésére.Becsukta szemét, és az Erőn keresztül megszólította a fiút.- Tarr, hol vagy? Minden rendben? – a padawan válasza késett, de elég érthető volt.- Jól vagyunk, csak akadt egy kis gond!  - jött a felelet.- Vagyunk, gond? Mi történt? – kérdezett vissza Gia némi aggodalommal.- Velem van Minu, azaz Echlair szenátor, és vannak páran a nyomunkban, most igyekszünk visszajutni a hangárba.- Jó, majd később elmeséled, ott találkozunk – felelte Gia, és a lehető leggyorsabban elindult visszafelé.  Tarr és Minu hol jobbra, hol ballra fordultak az elágazásoknál, remélve, hogy jó irányba mennek. Időnként beérték őket a rohamosztagosok, és tüzeltek rájuk megállás nélkül. Tarrnak eddig sikerült hárítania a lövéseket, és üldözőit ártalmatlanná tenni, de Minu védelmezése, és biztonságba helyezése volt az elsődleges cél, így csak némi előny próbált nyerni az üldözőkkel szemben. Hirtelen befordultak egy kisebb folyosóra, majd átléptek egy vastag ajtón, pont mikor újabb lövések csapódtak be mögöttük a falba.Tarr fél kézzel a nőt tartotta, másikkal rácsapott a záró-gombra, amitől az ajtó lezuhant, a panel pedig használhatatlanná vált, majd beljebb lépett…. Volna.Ugyanis alattuk jókora mélység, előttük pedig kb. 4 méterre szembe egy másik ajtó.Minu kissé kétségbeesetten kapaszkodott a fiú karjába, Tarr pedig némi bosszúsággal nyugtázta, hogy csak előre vezet út.- Mi lesz most? – kérdezte a nő.- Ne aggódjon,  továbbmegyünk – felelte a fiú. Ő képes lett volna átugorni, hiszen ez a négy méter egy jedinek nem nagy távolság, de csak egyedül. Annyira még nem érezte képesnek magát, hogy Minuval a karjában vállalkozzon egy erőugrásra, ám közben eszébe jutott valami…- Kérem hunyja be a szemét, maradjon teljesen mozdulatlan amíg nem szólok. – mondta kedvesen a nőnek, aki értetlenül meredt rá  mandulavágásúszemeivel.- De mit akar tenni?- Bízzon bennem, éstegye amit mondtam – felelt Tarr válasz helyett. Megnyugodva látta, hogy a nő úgy tesz, ahogy kérte. Ekkor a padawan tekintetét Minura szegezte, kinyúlt az Erőért és koncentrálni kezdett.- Ez sem más mint egy gyakorlózsákkal… - győzködte magát Tarr, mire a szenátornő lassan felemelkedett. Tarr az Erővel tartotta, és a szembelévő ajtó felé lebegtette. Át a mélység fölött.Minu nem merte kinyitni a szemét, még akkorsem amikor hirtelen úgy érezte eltűnik a talaj a lába alól. Még akkor is csukva tartotta, amikor újra érezte maga alatt a padlót.- Jól van – jött Tarr hangja kissé messzebbről, - most már minden rendben.A nő erre kinyitotta szemét és nem akarta elhinni, hogy a túloldalon áll. Közben Tarr az ajtóhoz húzódott (ami már átmelegedett a lövésektől), majd lendületből az Erővel felugrott, és abban a pillanatban landolt Minumellett amikor a katonák sikeresen kiolvasztották az előbbi ajtót. A két szökevény tovább rohant a hangár felé.  Dooku elvesztette türelmét, és nem bízott az embereiben. Ha egy jedi el akar tűnni, elég nagy ez a harcibázis, hogy sokáig ne találjanak  rá. Az Erőt fürkészte,  és Gia jelenléte után kutatott, amire hamarosan rá is talált. Elindult, hogy személyesen számoljon le a jedi nővel.  Tarr és Minu a hangár szélén lapultak néhány láda mögött. Minu lihegett a futás okozta megerőltetéstől, Tarr pedig aggódva tekintett a hangár másik vége felé.- Rossz helyen értünk ki, a LoneStar a másik oldalon áll. Nem tudom hogy vágjunk át az őrökön…- Nem lehetne egy közelebb állót elvinni? – kérdezte a nő, miközben az előttük álló többi gépre mutatott.- Hm, a mesterem azt mondta a hajónáltalálkozunk, de ha nem tudunk oda jutni, szerintem ő se bánja ha egy másikra megyünk fel… Ott talán kevésbé leszünk feltűnőek. – felelt elgondolkodva, majd szeme megakadt egy sötétszürkére festett, kék sávos gépen. Egy nehéz fegyverzettel ellátott Lambda osztályú hajó volt. Majdnem olyan mint a mesteréé, csak kissé harciasabb tervezésű…. Tökéletes lesz – gondolta Tarr, és arrafelé mutatott.- Látja innen a második hajót? Az lesz az. Ha jelt adok, kezdjen futni, és ha odaért, fel a rámpán.- Rendben van – felelt Minu, és megszorította a padawan kezét. Az sokat mondóan bólintott, mire felpattantak és a gép felé iramodtak.Csodával határos módon rövid sprintjük senkinek se tűnt fel, és kissé megpihenhettek.Tarr ismét kapcsolatba próbált lépni mesterével….. de az nem válaszolt neki.  Kono minden gond nélkül vissza tudott menni a LoneStarra, szendergő társát ugyanúgy találta, ahogy hagyta, és amikor mindent elrendezett, élesztgetni kezdte.- Hé, haver, térj magadhoz! – paskolta meg az arcát.- Kono….Mi történt? – kérdezte a magához térő kissé zavartan.- Jó kérdés barátom, mire felértem már kiterültél mint egy béka, úgy tűnt a nagy pakolás közben lefejelted annak a tárolónak a kinyíló ajtaját… - mutatott egy előbb kinyitott felső tárolóra.- Ööö… lehet. Nem emlékszem semmire csak hogy lehajoltam valamiért, és mikor felálltam elsötétült minden.- Na jó, míg te aludtálén átnéztem a gépet, sehol semmi, szóval mehetünk.Lehet hogy nem ártana megnézetned magad egy orvossal. – javasolta Kono. Társa beleegyezett, és a két szerelő minden holmijával úgy távozott, ahogy jöttek. Közben megszólalt a riadójelzés.- Történt valami?- Fogalmam sincs – felelte ártatlan képpel Taare, remélve, hogy új barátja sikerrel járt.  Gia sebesen haladt a folyosón, továbbra is ügyelt, hogy ne legyen feltűnő és már csak néhány méter  volt hátra, hogy ismét a hangárban legyen. Ahogy befordult a kereszteződésben azonnal megtorpant. A hangárba vezető ajtó előtt Dooku várta nyájas mosollyal az arcán.- Áh, Gia Mester – nyomta meg gúnyosan az utóbbi szót. – Hová siet ennyire, még meg se várta, hogy egy teára vendégül lássam? – kérdezte évelődve, miközben kezébe vette fénykardja markolatát.Gia nem válaszolt, tudta mi következik, ezt az összecsapást sehogy sem lehetett elkerülni. Padawanja miatt aggódott azonban, és miközben maga is leakasztotta övéről kardját, üzent Tarrnak.’- Padawan, merre vagy?- Mester, végre, egy hajón vagyunk, a Darkonius, sajnos a LoneStart nem tudtuk megközelíteni.- Nem baj, mindjárt lesz egy kis kavarodás, azonnal szálljatok fel, és induljatok a Bimmre. Figyelmeztessétek a többieket.- Jó, de nem hagyhatunk itt, inkább….- Amint mondtammenjetek, én megoldom egyedül, és majd jelentkezem. Tűnés!’ – fejezte be a beszédet, és ismét az ellenfelére koncentrált.Dooku néhány lépést tett oldal irányba, Gia követte mozgását.- Hát nem tudlak semmivel se marasztalni? – kérdezte ártatlan tekintettel a sith, és kezében felizzott a vörös penge. A jedi nő aktiválta saját kardját, és védekező pozícióba helyezkedett.Ahogy várta, Dooku tisztelgett, majd abban a pillanatban a Makhasi stílusában nekitámadt.A pengék egymásnak feszültek, s szikrázva váltak el. Gia a közelem közben igyekezett a hangár felé oldalazni, és miközben folyamatosan védte a sith erőteljes csapásait és hárított egy majdnem végzetes szúrást sikerült elérnie a hangár ajtajáig.  A bent őrködő katonák azonnal a küzdők felé kezdtek szaladni.A Soresu mindig is tökéletes védekező formaként volt számon tartva. Giának ez volt az egyetlen esélye a sith lorddal, akinek tudását és erejét egy másodpercig sem lehetett alábecsülni.Darth Tyrannus, vagyis Dooku gróf elismerően nézett a törékenynek tűnő alacsony ellenfelére, aki mindeddig szinte tökéletesen hárította támadásait. A sith érezte, ez patthelyzet, és ha nem tud gyorsan a nő felé kerekedni,lehet hogy elúszik az esély a győzelemre. Az a gondolat, hogy a katonák végezzenek helyette a jedivel eszébe sem jutott, megalázónak találta volna magára nézve. Mert ő képes, hogy elintézzen egy nyamvadt jedit.Újult erővel támadt Giára, aki azonban egyre könnyebben hárította a támadásokat. Kezdett ráérezni az ellenfele által használt mintázatara, és ahogy hagyta átáramolni magán az Erőt, előre érezte a másik minden mozdulatát. Hirtelen valami megváltozott.A gróf hátralépett és egyik kezét maga elé emelte, Gia felkészült egy erőlökés hárítására.De hiába, mert a férfi ujjaiból kékes erővillámok száguldottak a lány felé, aki fénykardját maga elé kapta, és azzal tartotta távol a villámokat.A sith nevetett, Gia átlépett a  hangárajtaján. Dooku fenyegetően magasodott felé.Hirtelen lövések csapódtak be mögötte, a jedinek nem  voltlehetősége megfordulni, de érezte, nem a rohamosztagos katonák lőnek rá. Valóban. Tarr ahogy beszélt Giával, megkezdte az előkészületeket a felszállásra. Teljesen megbízott mesterében, de azért várni akart egy kicsit, hátha mégis sikerül velük mennie.Ekkor tűnt fel a két vívó a szemközti hangárbejárónál. Minu nem tudta mire vélni a dolgot, Tarr azonban tudta, hogy mestere élet-halál harcot vív a Sith lorddal. Azonnal bezárta a rámpát beindította a hajtóművet és a gép fegyvereit arra felé fordította. Hálát adott az Erőnek, hogy ez a hajó is alapjában egy Lambda volt, melyet már egész tűrhetően tudott irányítani, így meglehetősen könnyen kiismerte magát a kezelőszerkezeteken.Ahogy a katonák közeledtek a küzdőkhöz, Tarr nem törődve semmivel tüzet nyitott rájuk, és  sikerült is szinte mindegyik rohamosztagost ártalmatlanná tenni. Mikor látta, hogy mestere az erővillámokkal küzd, és egyre nehezebben tartja karját, vad ötletének adott utat. Kockázatos volt, de Tarr rábízta kezét az Erőre. Egy pontosan célzott lövést küldött a hangárkapuba. A robbanás szele Giát hátradobta, kardja kezében deaktiválódott, és bele telt két-három másodpercbe, amíg visszanyerte a teljes kontrolt elméje felett, s feltápászkodott. Ellenfelét sehol sem látta, viszont a folyosó bejáratából csak egy olvadt fém és törmelékkupac maradt. A sith a túloldalon rekedhetett…. Nem gondolkodott sokáig, látta, hogy a szürke gép, melyről az előbbi lövés jött, a hangár kijárata felé száguld. Körülnézett, és meglátta nem messze saját hajóját. Futva rohant felé, fel  rámpára, és még le se ülve indította a hajtóműveket.A fehér szállítóhajó sebesen emelkedett, majd elhagyta a hangárt. A padawan hajóját már nem látta sehol, remélte, hogy a fiú amint lehetett hipersebességre kapcsolt, és már úton vannak a Bimm felé. Neki is ezt kéne tennie….A vonósugártól nem kellett tartani, de lőni attól még lőhettek rá. Nem kellett sokat várnia néhány TIE  vadász eredt a nyomába. Gia kitérő manőverekbe kezdett.A hajó megrázkódott, oldalról jött a lövés, egy újabb négyes raj száguldott felé. A pajzsok eddig kitartottak, de nyolc gép nem volt épp a legkellemesebb társaság a jelen körülmények között. A jedi nő a törmelékzóna felé vette az irányt, remélve, hogy a pajzs nélküli támadókat az újonnan létrejött aszteroidamezőben könnyebben lerázhatja. Dooku csöppet sem érezte magát csalódottnak. Persze bosszús volt,  de megnyugtatta magát, nem ez volt az első, hogy találkoztak a jedivel. Már tudta hova mennek a szökevények, és semmire se vágyott jobban, mint hogy az egész lázadó bagázst porfelhővé változtassa bolygóstól, mindenestül. Kiadta az utasítást, hogy azonnal induljanak a Bimmsiaari felé.Mindössze egy dreadnaught és az ahhoz tartozó TIE osztagot hagyta hátra, a „biztonság” kedvéért, no meg az alderaanról menekülte elfogása végett.A Halálcsillag távolodni kezdett az Alderaan maradványaitól.

 

By Gia & Tarr

A vég kezdete

Két fehér köpenybe öltözött alak sürgölődve dolgozott az egyik terminál felett. Mindketten ugyanolyan markáns kinézettel rendelkeztek, le se tagadhatták volna a rokonságukat, de ez a rokonság közelebbi volt még a testvérinél is.-         Már épp itt az ideje, hogy megtanulják, hogy hol a helyük a galaxisban –mondta az egyikük-         Már, alig várom, hogy mi mondanak, ha meglátják – helyeselt a másik.Hírtelen egy kommunikációs egység kelt életre.-         Helyezzék fel az utolsó páncéllemezt. – hallatszott a parancsoláshoz szokott hang.-         Igenis Uram – hallatszott a válasz.Pár perces hegesztgetés következett, s ezek után kész volt a nagy mestermű. Coruscant, Császári palota.Dooku gróf meggyorsítva tempóját sétált továbbPalpatin császár trónterme felé, s miután a palota elit katonái beengedték a belső szentélybe, mély meghajlással üdvözölte a bent levő sötét köpenyben ülő alakot. Miután felállt, odasétált a trónteremhez, mely két oldalán egy-egy vörös ruhába öltözött testőr ált, s átnyújtotta az egyiküknek a kezében tartott holodiszket.A Császári testőr megfogta diszket az egyik vörös kesztyűbe bújtatott kezével, s miközben behelyezte az eme eszközök lejátszására szolgáló eszközben, addig a trónon ülő egyén egy intésével kiparancsolta a grófot a teremből. Az éjsötét köpeny alól egy csontos, öreg kéz vált láthatóvá, de a látszattal ellentétben egy parányi intésére lakosok milliárdjai pusztulhattak volna el. Kilépése előtt nem sokat látott a felvételből, csakTarkin Nagy-Moff komor arcát látta megvillanni.-        Örömmel értesítem önt, hogy…Az ősz hajó Dooku gróf mögött bezárult a hangszigetelt trónterem ajtaja, így annál nagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a teremből éles kacagás hallatszódott ki. Olyan kacagás volt ez, melyet emberi lélek se vészelt volna át sértetlenül, így jobbnak látta, ha visszatér a helyére, ahol tovább dolgozhat.  Ryan Steiner kapitány ámulattal nézte a hídról a fehér pettyekkel tarkított galaxist. ALiberator nevezetű Győzelmi osztályú rombolóról mindig is gyönyörködött a látványban. „Nemhiábahelyeztek a hídra panoráma ablakokat” gondolta. A szinte transzszerű ámulatából a kommunikációs tiszt szakította ki.

- Kapitány, két hipertéri kúp jelent meg a rendszer közelében. 
- Azonosítsák őket – adta ki a parancsot. 
Párpillanatnyi sürgölődés után szinte érezhető nyugalom áradt szét az érzékelő ülő tisztben. 
- Az Imperator az, s a 181-edik flotta. Beszélni szeretnének önnel uram. 
- Adja a kivetítőre – mondta, miután végigsimított az öltözékén. 
A képernyőn egy középkorú alak jelent meg, s az első, ami Ryannak feltűnt, az a férfi egyenruhája volt. A fehér egyenruhát viselő férfi arcát a vállain levő arany vállpánt zárta keretbe, s erre a Liberator kapitányának igen hevesen megnövekedett a pulzusszáma, s azonnal szabványos tisztelgésbe rándult a keze. 
- Pihenjen kapitány – mondta, s Ryan pihenőállásba helyezkedett – Parancsom van, hogy önt és a rendszer védelmének egy hajóját kivonjuk. 
- Értettem – válaszolta -, mi lenne a célunk? 
- A Carida. 
A kapitány fejében gyorsan átvillant, hogy mi mindent tud a Caridáról, de a legismertebb tényeken kívül nem túl sokat. Tudta, hogy egy igenis jelentős rohamosztagos kiképzőközpont van a rendszerben, a Birodalom talán legjobb kiképzője, s hogy AT-AT, AT-ST lépegetőket is gyártanak ott. 
- Mikor induljak? – kérdezte. 
- Amint megérkezett a flotta maradéka. – jelentette kis fagyosan. -, azaz az elkövetkező másodpercekben. 
A radar azonnal elmosódott képeket adott a teljes rendszerben, egy szoros kötelékben több tucat hajó érkezett. A leginpozánsabb az egészben egy Atlaskéntazonosított módosított birodalmi romboló volt. A kisebb szállítójárművek úgy zsongták körül, mint a császárt a különböző talpnyalók, de Ryan számára ez meg se közelítette Palpatinból sugárzó hatalmat, s elszántságot.
Azonnal elrendelte, hogy álljanak formációba az érkező flottával, melyhez a 181-es is csatlakozott a hozzá a 181-es vadászosztaggal egyetemben. 
Miután végeztek a be, illetve ki rakodásokkal az egyesített hajóhad felgyorsított, s elhagyta a rendszert Az út eltartott több hétig is, s megállóról megállóra egyre több hajó csatlakozott hozzájuk. A Legnagyobb, s egyben legfélelmetesebb egy DarkLegend néven ismert Szuper Csillagormbló volt, mely parancsnoka úgyszint híres volt, avagy inkább hírhedt. A végén már akkora lett a flotta, mely túltett a Katanflotta méretén is, mindenki tudta, hogy ez a Birodalom ez eddig legnagyobb mozgósítása a történelemben. 
Ryan kapitány tudta, hogy ez nem jelent mást, mint egy hatalmas, s egyben átfogó offenzívát, melynek az áldozatai biztosan csúfos vereséget fognak szenvedni. 
A flotta elérte a Yaga Minort, a Birodalom legnagyobb könyvtárát, itt a legtöbb hajó továbbindult, egy titkos helyre. Az érintett hajók is csak az utolsó pillanatban tudták meg a célkoordinátákat, hogy azok kiszivárgása garantáltan meghiúsuljon. Maradt a Liberator, aVindicator, a Loki, s az egyetlen ISD, a Warhammer, melyek az előre megbeszélt helyre, a Caridára indultaksok napi tétlenségre ítélve a legénységet. 
A hajó szórakoztató egységei a nap 24 órájában működtek, a pilóták a szimulátorokban töltötték az idejük legnagyobb részét, míg a rohamosztagosok a behatolási technikáikat gyakorolgatták a hangárban. 
Az állandó riadókészültség már kezdte kikészíteni a legénység idegzetét, mikorra végre elérték a célállomást. A Carida egy gyönyörű bolygó volt, mely körül egy hold se körözött, minkét végén jégsapkák, míg ezek közt tengerek és óceánok által barázdált kilátszódó tektonikus elemek - melyeket kontinenseknek neveznek – voltak találhatóak. A bolygó túlnyomó része közel eredeti állapotában megtartott földek voltak helyenként hatalmas őserdőkkel, s a nagyobb kontinensek közepén, kifejezetten az egyenlítő környékén megtalálható nagy kiterjedésű sivatagok. 
- Itt a 2. Golan állomás beszél. Álljanak orbitális pályára, s a perceken belül átküldött parancsoknakegedelmeskedve megkezdhetik a felkészülést. 
- Értettük Golan 2. – Rápillantott a kommunikációs tisztre, s mikor az jelezte a beérkező adatok megérkezését biccentett egyet – A csomag megkapva. 
A hajók orbitális pályára, azaz közel orbitális pályára álltak a bolygó körül. A parancs a már mindenki által sóvárgóan óhajtott pihenésről is említést tett. Az első turnusban az újonnan érkező hajók parancsnokai kaptak szabadságot, a vadászpilóták felével. A parancsnoki rangtól felfelé levők külön privilégiumaként egyLambda-osztályú sikló szállította őket a bolygóra három Bevetési ágyúnaszád által biztosított kíséretként. 
A leszállási koordináta egy város melletti katonai komplexum volt, mely az újoncoknak oktatási központként is funkcionált. A bent ülök szinte az elsőpillanatban észrevették a gravitációs különbségeket, melyek meghaladták az 1 G-t (1G, azaz egy standard Gravitációs egység). Az érzést azzal lehet hasonlítani, mikor az ember pillanatok alatt 10-15 kg-ot hízik. A rámpán való lesétálás után a tiszteket egy osztagnyi rohamosztagos kísérte a hely vezetőjéhez, Furgan Moff-hoz. 
Az átlagosnál kisebb méretű, de többletsúllyal rendelkező Moff egy masszív fa asztalnál várta őket, egy másik középkorú, de tökéletes fizikumban levő egyén társaságában. 
- had engedjék meg nekem, hogy bemutassam az urat – mondta Furgan nyájasan - Soontir Fel báró, a 181-es vadászosztag parancsnoka.  *** Éles csípések a karon. Kellemetlen bizsergés és mondhatni szokásos fájdalom.
A gyengeáramú ébresztés az alsó szintek karbantartó részlegének B1794000 hálókamrájában. 
Négy fiatal, sápadt és kimerült technikus tápászkodik fel ágyáról a hatására, és kezdik magukat rendbeszedni. Öt percük van minderre, felöltözni, a körletüket rendbe tenni, és elindulni kijelölt szolgálati helyükre. 
Szó nem esik közöttük, még egy goromba 'Reggelt' sem.  Mondjuk a reggel szó nem is igen lenne találó, hiszen az űrben, főleg ezen a helyen nem figyelik túlságosan a napszakok ilyen váltakozását. Nem is igazán lenne mihez igazodni. Itt csak a pihenőidő és a munkaidő számít. 
A folyosón párosával haladnak, s mior egy-egy magasabb rangú tiszt mellett elhaladnak előírás szerűentisztelegnek. Újbb öt perc múltán megérkeznek a mai teendőik helyszínére. Az állomás, ahol Kono Taaredolgozik már csaknem kész. Pedig egy hónappal ezelőtt még alig volt több puszta fémváznál, és összehordott anyagok halmazánál.De mostanra formát ölött hála aKono-félék napi 16-18 órás megfeszített munkájának. Nem volt megállás, nem volt pihenés... a Császár parancsba adta, és a parancsot teljesíteni kell. Ezt minden magasabb beosztású tiszt a legkomolyabban vette, s beosztottjaik éjt-nappallá téve dolgoztak a végrehajtásán. 
Kono felnyitotta a panelt és ellenőrizte tegnapi munkáját még egyszer, majd folytatta a következő részlegben.... 
- Igyekezzenek - hallatszott Hopoon (a karbantartó főnök) ideges hangja a hátuk mögül, aki ellenőrizve járta végég az egész állomást. 
- Három nap múlva készen kell lennünk. Útrakészen.Tyrannuis Nagyúr személyesen jön ellenőrizni.... - majd tovább haladt, nem is várva választ. 
Kono nagyot sóhajtott. Ez újabb hosszú műszakokat, megfeszített munkát jelent, és ezredszerre is megbánta, hogy a birodalom szolgálatát válsztotta... 

*** Pár nappal késöbb: Bendő bázis (beérkező vektor) 
Darth Tyrannus figyelte a hyperteret szegélyező fénycsíkokat. El kellett ismernie, időnként még ő is hipnotikus tekintettel figyelte egy-egy utazás során őket különösképp, ha egy hatalmas Birodalmi típusú rombolón tehette. Nem Látta, de tudta, hogy az ő DarkImperorja mellett hat cirkáló halad ugyanazon irány felé. A fénycsíkok látványa megváltozott, elmosódott, s különleges rendszer szerint változott, formálódott. 
Megnyomott pár gombot a terminálján, s szinte azonnal megjelent egy pár soros szöveg: „szigorúan bizalmas”. Beütötte a több betű és számból álló kódját, mire egy bővebb választ adó információhalmaz jelent meg. 

„Bendő Bázis 
Kutató és fejlesztő bázis 

„A Bendő bázis egy több fényéves átmérőjű gázfelhőbe levő kisbolygó, mely eredete ismeretlen (egy igen fejlett civilizáció hozhatta létre, melyről információ nem áll rendelkezésre).A feketelyukak léte is mesterséges beavatkozásra utalnak. A gázfelhő meghiusítja a kifelé, ill. befelé irányuló kommunikációt, továbbá lefedi az energia kisugárzást, s véd mindennemű érzékelőtől. 
Minden oldalról feketelyukak határolják, így a közlekedés életveszélyes, csak egy ismert irányvektoron lehet közlekedni. 
A feketelyukak torzító hatása még a hípertérben is kifejti hatását.” 

- Üdvözöljük önt nagyuram - mondta a Twi’lek férfi -, a nevem Tol Sivron, én vagyok a Bendő bázis jelenlegi igazgatója. 
Darth Tyrannus csak egy fagyos pillantással illette a férfit, mielött megszólalt volna. 
- MR. Sivron, nem csevegni jöttem, engem csak az érdekel, hogy sikerült e működésbe hozniuk az új fegyverünk híperhajtóművét. 
- Természetesen, gondolom azonnal indulni szeretne. Két óra múlva befejeződnek a berakodási munkálatok, de a vadászok már át lettek telepítve. 
- Helyes. – s a Sith elindult a vezérlőterem felé. 

Elég hamar oda is ért, hiszen a rendelkezésére álló tervrajzokból már ismerte a teljes szerkezetet. A céljánál tizenkét ember volt található, mindenki egy-egy terminál előtt ült. Egy férfi a beléptekor azonnal felállt, s tisztelgett. 
- Uram, üdvözlöm a fedélzeten. 
- Köszönöm kapitány. 

Az elkövetkezendő órákban felszínes beszélgetés is alig volt hallható. 
- Minden egység indulásra kész. 
- Akkor induljunk – parancsolta az egykori Jedi. 
A Halálcsillag elindult a Kessel felé, ahol találkozni fog a flotta maradékával. 
Alig pár kilométer megtétele után erős gravitációs mezőbe kerültek. 
- Mi történt? – kérdezte a kapitány. 
- Túl közel kerültünk az egyik feketelyukhoz. – felelte az egyik tiszt. 
- Minden hajtóműt teljes kapacitásra. 
Semmi hatás nem történt. 
- Növeljék a hajtómű teljesítményét. 
A teljes Halálcsillag rázkódva kezdett kikerülni a gravitációs csapdából. Hírtelen szirénák kezdtek el sivítani, s pár zöld led pirosra váltott. 
- Megrepedt az egyik generátor. Mihamarabbi szerelést kell végrehajtani – jelentette az egyik tiszt. 
Darth Tyrannus szeme szinte szikrákat szórt. 
- Akkor küldjék le az Űrgárdistákat, hogy szereljék meg.

Pár szinttel közelebb a maghoz egy tucat gárdista szedte össze a szereléshez szükségeltetett felszerelést. Kezdetben csak hatan indultak el, ugyanis a generátorból radioaktív sugárzás is szivárgott. A szerelésben résztvevőket így a biztos halálba küldték. 

Egykoron Maximilian Gray nevet használta, de ez még a tréning, s az önkéntes agymosás előtt volt, vagy ahogy az oktatói említették kondicionálás. Őt és öt társát a második turnusba osztották be, s ott is legutolsónak. A társai után ő is belépett a nagy terembe, melyben odalebegett a generátorhoz. A hűtést az űr hidegével oldották meg, s így ott nem volt se gravitáció, se levegő, de a sugárzás öt perc múlva így is halálos volt. A halál nem jelentett számára semmit tudta, hogy meg kell halnia. Az elméjében a beléje sulykolt mondat hallatszott „A kötelesség az élet, a parancsmegtagadás a halál”. 
Beljebb lebegett, s folytatta a társa által be nem fejezett hegesztést. Hamar megérezte a sugárzás hatásait. Kezdett szédülni, s a gyomra is elkezdett rakoncátlankodni, de kitartóan folytatta a munkát. Az utolsó pár centiméter behegesztésekor már nem nagyon tudta megkülönböztetni, hogy mit lát, csak dolgozott tovább, s a rosszulléttel küszködött. A végtagjait alig érezte, olyan érzése volt, mintha pár méterrel megnyúltak volna. 
- Itt..TH..1254 a munkálat..befejeződött – részint lihegve, másfelöl a hányingerét visszatartva beszélt. 
- Kitűnő. Katona, szabad engedélyt kap. 
Gray tudta, hogy ez mit jelent. Szétnézett a társain, mindnyájan a távolban lebegtek, egy mozdulat megtétele nélkül. Megmozdította a kezét, de olyan érzése volt, mintha ólomból lenne, de lassan elérte asisakot rögzítő kapcsot. 
- Kötelesség az élet –mondotta, mielőtt a vákuum hidegét megérezte az arcán, mely megszabadította a fájdalomtól. 

- Kapitány, mely végett még további javítási munkálatok szükségeltetnek a pilóta a hibás? – Tudakolta Tyrannus. 
- Igen uram – mondta. 
- Akkor lökjék őt is egy nyomáskiegyenlítőbe, s lőjék ki az űrbe, természetesen védőruha nélkül. 

A parancs perceken belül végre is lett hajtva.  *** A diplomata hajó képtelen volt a hipertére lépni. Hajtóművei helyén jókora lyuk tátongott és óriási méretű üldözője, mint valami gyilkos cápa beérte, s hatalmas szájában, a hangárjában, pillanatok alatt eltűnt. 
A kis hajó legénysége rettegve készült fel a küzdelemre, bár tisztában voltak vele, hogy 10-en ezerszeres túlerő ellen semmire sem mennek. 
A jármű két utasa, az Echlair ikrek rémülten ültek kabinjukban, és várták az értük jövőket. 
A legénységet 3 perc alatt elintézték, és újabb 2 perc elteltével az Echlair ikreket is megtalálták. A rohamosztagosok kirángatták őket és saját járművükvezérlőjébe kísérték. 

Minu szinte reszketett félelmében, míg Tarumagabiztosan kihúzta magát, és felemelt fejjel lépkedett fogvatartói között. Mikor pedig meglátta kihezkísérték, arcára gúnyos mosoly ült ki. 
- Darth Tyrannus. Gondolhattuk volna. - Minuösszerezzent a félelmetes alak láttán, majd mikor testvére megszorította kezét, erőt vett magán, s ő is felemelte fejét. 
- Nem gondolja, hogy vakmerő dolog letámadni egy békés diplomatahajót? - szólalt meg halk hangján. 
A Nagyúr csak kedvesen elmosolyodott. 
- Kísérjék vendégeinket a celláikba, később majd elbeszélgetünk. - intett, s az őrök elvezették őket. 
Minu a legrosszabbtól tartott, és Taru is aggódni kezdett, mikor külön cellákba zárták őket. Ajtajuk előtt őrök álltak meg, s a cellák csöndbe borultak. 

A Nagyúr kapcsolatba lépett mesterével. 
- Uralkodó. Elfogtuk a hajót, pont ott, ahol ön számított rájuk. Adatok azonban nem találtunk se a lázadók helyére, se a létszámukra vonatkozóan sem. Csupán a navigációs kompjúterből tudtunk következteti az útvonalukra. 
- Mire jutottak? 
- Az Echlair ikrek az Alderaanról indultak, és a MonCalamarin, valamint a Korellián jártak. A következő állomást nem sikerült még kideríteni, nem tudjuk pontosan hova tartottak. 
- Szedje ki belőlük mielőbb. Tudom, hogy a lázadók készülődnek. El akarom söpörni őket mielőbb. 
- Értem Uralkodó - felelte, majd a hologram eltűnt, és asith a cellák felé vette az irányt. 

Az ikrek, bár külsőre nagyon hasonlítottak egymásra, viselkedésükben igen eltértek. 
Minu a cella fémes padján kucorgott, hátát a falnak támasztva, térdét felhúzva. 
Taru azonban gondolkodva, némiképp feldúltan járkált föl, s alá az apró cellában, fehér tunikája szegélyét gyűrögetve. 
Amikor az ajtó éles szisszenéssel kinyílt megborzongva fordult szembe a belépővel. 
Fehér páncélok között sötét köpeny lebbent, majd szürke egyenruhás technikusok gördítettek be egy hosszúkás eszközt. 
Taru felismerte a gépet, melyhez hamarosan hozzárögzítik, hogy információkat csikarjanak ki belőle. Darth Tyrannus tudta, mi a gyenge pontja. De Tarufelkészült lelkében a fájdalomra, és elhatározta, semmit sem fog mondani. 
Az ajtó bezárult a távozó katonák és technikusok mögött. A kiáltásokat pedig elnyelte a börtönfalak szigetelése. 


***A LoneStar magányosan hasította a hiperűrt, fedélzetén GIa Mayland mesterrel, és tanítványával, akel'dorian Tarral. A fiú épp mostt jött ismét előre a pilótafülkébe, s ült le a másodpilóta helyére.é 
- Mester, hoztam neked is egy teát. - nyújtott át egy csészét anőnek. 
- Kösz Tarr. - kortyolt bele Gia az italba - JÁzmin tea, a kedvencem. - aztán a fiú felé fordult, és észrevette, hogy az egy tányér éltelt, valami gyümölcsflélt tartakezében. 
- Óh, mik ezek? 
- Zand fa termése, a kedvencem. Bárcsak képes lennék a maszkom nélkül megenni őket. 
- Sajnálom Tarr, de ezen a hajón nem tudom a légkört biztosítani a számodra, ezért kénytelen leszel ismét a maszkod nyílásán át elfogyasztani. 
- Tudom mester, ha nem baj, akkor hátra megyek vele... nem túl építő látvány. 
- Persze, menj csak. 

Fél óra múlva Tarr újra a mestere mellett ücsörgött. 
- Jól láttam, hogy a rekeszek jó részt orvosi felszerelésekkel vannak tele? 
- Igen, jól. Gondolom kíváncsi vagy rájuk - a fiú bólintott. - Akkor, gyere, megmutatom. Úgy is ideje, hogy megtanuld a használatukat. - majd mindketten hátramentek, és néhány órán keresztül elfoglalták magukat, miközben a LoneStar az Alderaan felé száguldott a hiperűrben. 

A lambda komp tovább siklott úticélja felé... Az orvos műszerek, és egyéb kellékek kipakolva hevertek a raktér padlóján, felette Gia és Tarr ült. A padawan figyelmesen hallgatta mestere magyarázatait a különböző, eleddig számára ismeretlen eszközökről. - Itt van például ez a kék tabletta, ennek bevételéhez nem kell víz, és a legtöbb fajnál gyorsan leviszi a lázat, és gyulladáscsökkentő hatású. Ez a pirosas a mérgezések tüneteinek enyhítésére jó, persze csak a kezdeti stádiumban, mivel hánytató hatású. De nem szabad sokat adni belőle, mert akkor mindent kihány a beteg, és könnyen kiszáradhat. Szóval csak óvatosan. 
- És az a por? - kérdezett a kel'dor ifjú. 
- Emlékszel a gombára, amit neveltél? Nos, ez annak a szárított és őrölt változata. Emez - emelt fel egy kis zacskót - annak a bogyónak a szárított változata, amit egyszer hoztál nekem. Ez pedig enyhe hashajtó hatású - tett a padawan kezébe egy másik tasakot - a gyomorbántalmakra is tökéletes. 
- Értem, mester. 
- Remek, akkor térjünk át a műszerekre - mondta, majd kinyitott egy szerkényt, és kivett belőle néhány eszközt. Először egy téglalap alakú, fogantyúval ellátott műszert.
- Ez itt a vibroszike. Ezt gondolom nem kell elmagyaráznom. Ezzel tudsz kivágni fertőzött részeket, vagy kivenni idegen tárgyakat a sebesült testéből. Aztán itt van ez a hegyes végű holmi. 
- Úgy néz ki mint egy analizátor... 
- Mert az is. Teljes vérképet tud alkotni, a vércukortól amidichlorian szintig mindent megmutat, és minden fajnál alkalmazható. Aztán itt ez a forrasztó. Ne értsd félre, nem úgy kell használni, bár a hatása miatt kapta a nevét. A sebeket forrasztja össze gyorsabban, de a csontokat és friss mély vágásokat is segít hamarabb helyrehozni. Ja, a vérzést is elállítja, de elég kellemetlen érzetet kelt. 
Jobb, ha alkalmazol mellé valamilyen enyhe fájdalomcsillapító port, például ebből a gombából - utalt a macaab gomba porára. 
- Köszönöm, Mester. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok dolgot lehet a gyógyításhoz használni, ráadásul ez nem is olyan nehéz, mint hittem. 
- Nem nehéz, csak tudnod kell, hogy mikor mit használsz, mert figyelmetlenséged akár más életébe is kerülhet. 
- Értem mester, igyekszem. 
- Fel kell arra is készülnöd, hogy nem túl építő jellegű látvány egy csata sebesültjeit gyógyítani. Most inkább nem írnám le a részleteket, de biztos el tudod képzelni... 
- Én ezt értem Mester, de hát valakinek meg kell ezt is tennie, és muszáj segítenünk rajtuk, hiszen másra már nem igazán számíthatnak a bajtársaikon kívül. 
- Látom, helyén van a szíved. Bíztam is ebben - látszott egy halvány mosoly Gia arcán. Van még kérdésed? 
- Érdekelne a hibernációs transz, de... igazság szerint egy kérésem lenne inkább. Tudod, a maszkom... - kezdett bele kissé bátortalanul a mondanivalójába. 
- Gondolom zavar, igaz? Hát ezen könnyen lehet segíteni, de csak a Menedéken tudjuk ezt orvosolni, és ott is csak a szobádban. Egy gungan erőteret hozunk létre, és ott maszk nélkül tartózkodhatsz. Erre később még visszatérünk, ha már vége a küldetésnek. Tudod,aggaszt ez a rossz előérzet, és egyre csak rosszabb lesz. 
- Én is érzem, Mester. 
- Vajon mi lehet a forrása? - töprengett a jedi nő, majd Tarra mosolygott. - Hm, van még egy kis időnk azAlderaanig. Azt hiszem itt az ideje, hogy megtanuld a hibernációs transzot. 
- Óh, remek lesz... 
- Rendben, akkor most feküdj le... emlékszel a meditációs gyakorlatra? Arra amikor az Erővel érezzük magunk körül a dolgokat? 
- Igen, emlékszem - suttogta a fiú, miközben egyre jobban emerült a meditációban. 
- Most az érzékelésed fordítsd befelé, a saját testedre, és elmédre... gondolataidat arra fókuszáld, hogy ki kell kapcsolnod, és pontosan 10 perc múlva fel kell kellned. Tudom nem könnyű, de ha az Erőre támaszkodsz könnyebb. Nekem egy lelki kép, egy ébresztőóra szokott ebben segíteni. Gondolatban felhúzom, majd az alvásra koncentrálok... és mintha csörögne a fejemben egy óra mikor felébredek. 
Neked is magadtól kell megtalálnod a megfelelő módszert. 
A jedi mester figyelte a fiút, ahogy légzése egyre egyenletesebbé válik, és az Erőben kelltett hullámok fodrozódása kikapcsol. 
Gia is suttogni kezdett - Hagyd, hogy álomba merülj, légzésed, szívverésed lelassul, s ez a hibernációs transz első fokozata, a mélyalvás. Koncentrálj a 10 percre, majd add át magad a meditációnak. 
A fiú teljesen mozdulatlanná dermedt, s a jedi nő elégedetten figyelte, ahogy padawanja átlépi a meditációs küszöböt. - Kiváló tanítvány - gondolta, majd várta a felébredést.  ***Közös útban csipogni kezdet az üzeneteket tároló készülék azt is jelezte, hogy kódolt üzenetről van szó. Figyelmesen végig hallgatta Ti mester üzenetét. 
- Haladéktalanul indulnom kell sajnos, de ez akötelességem- 
Mondta magában és azonnal csomagolni kezdett. Övére akasztotta két fény kardját és kis táskájába étel kapszulákat pakolt. Közben egy üzenetet küldött Salporin mesternek elékelve Ti mester üzenetével. 
Az üzenet így szolt: 
- Salporin mester üzenet jött Ti mestertől. Mi szerint szükség van ránk. 
Mondta röviden és tömören. Majd az erőn keresztül üzent Jinxnek, hogy készülődjön, és hogy várja a hangárban Nubi’atnál. 
Emivel már régen meg beszélte a dolgot. Ezért egy rövid búcsúzkodás után elindult a hangárba - Megyek - mondta Salporin, s elindúlt a hangár felé. 
Ott elég hamar meg is találták egymást. 
- Figyelj Drék, szerintem osztozzunk meg, tied a támadó vadászgépek, az enyémek pedig a lasabbbombázók felkészítése. 
- Rendben. 

Salporin felsétált a hajójára, s küldött egy üzenetet a padawanjának, miszerint sürgős megbeszélnivalójuk lenne. 
Leült a számítógépe terminálja elé, s megnézte, hogy egyáltalán mekkora a Naboot védő hajók és vadászok mértéke. A talált adat meglepte, ugyanis szinte semmi. Akadt egy-két Lázadó vadászosztag is a bolygón, s azok is az egyik volt padawan révén. 
Beletemetkezett a munkába.  Jinx rögvest, ahogy megkapta mestere üzenetét sietett a hangárba! Immár az általa ismeretlen terembe vette az irány. Ahogy belépett rengeteg gépet látott! Nem tudta melyik mestere gépe ezért elkezdte nézegetni őket! Látta, hogy mestere éppen a gépét nézegeti, ami egy Slave 1-es volt. Kívülről teljesen átlagosnak nézet ki. Pár apró kis dologtól eltekintve. Jinx odament sétált, hogy üdvözölje. 
-  Szervusz mester! - Mondta majd figyelte mesterét 
-  Hello Jinx! - Mondta Drék majd figyelte és ellenőrizte tovább a gépet kívülről. 
-  Mester mi ez a nagy sietség? Kérdezte Jinx 
-  Küldetésre megyünk! Remélem fel, készültél és a holmid is veled, van. Mondta Drék  Padma felkelt a jó meleg, puha kis ágyából és a mosdó felé igyekezett. Közben látta, hogy egy üzenet van a szekrényén. Salporin küldte és ez állt benne:  - Padma...gyere a hajómhoz ,mert indulunk a küldetésre, amit már rég óta meg kellett volna tennünk. Siess! 
Padma végig hallgatta az üzenetet és felöltözött és végül a köpenye is rajta volt és elkezdett futni mestere hajója felé. 
- Üdv mester! - köszönt Salporinnak...  - Á... Padma, már vártalak - mondta Salporin -. Küldetésre kell mennünk, de megnyugodhatsz, nem lesz távol. A Naboon levő vadászokat kell felkészítenünk - a beszéde közben a gép rámpája felemelkedett, s a hajtóművek pedig aktiváltak, minek hatására Padma azonnal leült a másodpilóta székébe, melyben szinte eltörpült, ugyanis mérete alapján Vukiknak készült. - Drék és padawanja készítik fel a normál vadászokat, amíg mi a Bombázókkal fogunk törődni. Először is meglátogatjuk az itteni Lázadókat. 
- Értettem mester... 
A mondat maradékát nem tudta befejezni, ugyanis a szállítóhajó teljes sebességgel elindult a hangár kijárata felé. A Wroshyr elszáguldott a kis elhagyatott sziget felé. A felszín érintetlennek tűnt, de a Menedék lakói pontosan tudták, hogy egy átalakított barlangrendszerben pár osztagnyi vadász tartózkodik. Mindannyian a Lázadás elkötelezett hívei voltak. Az YT-1300-as döccenéstől mentesen landolt a dúracélból készült padlón. Pár férfi köréjük gyűlt, s szinte mindannyian különböző fajba tartoztak. Volt köztük egy ember, egy Twi'lek, Bothan, s még vagy féltucatnyi másfajú élőlény. 
- Üdvözlöm önöket. Gia mester üzenetének egy példánya hozzánk is eljutott. 
- Ezt örömmel hallom. Ő itt Padma Syen,  a padawanom - a lány illedelmesen meghajolt. 
- Bocsássák meg, Hohiro Takahasi hadnagy vagyok. Én vagyok az Aranyosztag vezére. A felettesem már várja magát Salporin mester. 
- Köszönöm. Padma, légy szíves ellenőrizd az itteni munkákat, amíg én elvagyok -  Salporin utoljára végignézett az egybegyűlteken, s elindult az egyik lift felé.  Padma biccentett mestere felé és elindult körbe nézni a bázist. 
A legalsó szinten egyből a hangárt pillantotta meg és az ottan lévő vadászokat. 
- Ezen a helyen pontosan hány pilótát alkalmaznak? 
-A pontos szám 500 fő dolgozik ezen a területen és még a többi emeleten is majdnem meghaladja ezt a létszámot! 
- De gondolom nem alkalmazza az összes emberét? 
- Nem, nem először csak a legjobb pilótákat irányítjuk a harcba, és ha véletlenül őket legyőzik akkor küldjük a következő osztagot. 
- Értem...Akkor mehetünk is tovább! - mondta. 
A második emeletre értek és ott a felszereléseket pillantották meg. Nagy terem volt és ott rengeteg fegyver és miegymást látott a helységben. 
- Ezek aztán a precíz fegyverek - dicsérte meg a lány a hadnagyot. 
- Köszönöm szépen ...- mondta. 
Átmentek a következő szintre és ott a szállás és a Kantin volt. 
Sokkal másabb volt, mint a menedék...ez,ez nagyon állati - mondta magában. 
- Köszönöm hadnagy, visszamehetünk a leszálló helyre - mondta. 
- Mehetünk… erre, tessék! 
- Köszönöm-mondta illedelmesen Padma. 
Visszaértek a leszálló pályára és várta mesterét...  Vuki mester már előre megjegyezte az irányt, így nem is tévedhetett el a folyosók kacskaringójában. Pár perces séta után megállt egy bezárt ajtó előtt. Megnyomott egy gombot, minek hatására kinyílt az ajtó. A másik oldalon egy idősödő férfi ült egy tábori asztalnál - ez a Lázadásnál általában két egymásra rakott ládát jelentett, s körülötte pár régi hajóból kiszerelt ülést -. 

- Üdvözlöm mester - mondta, amint meglátta a Jedit. 
- Örvendek. 
- Szívesen felajánlanák valami ülőalkalmatosságot, de attól tartok egy se felelne meg. 
- Semmi gond, de különben se ezért jöttem. 
- Tudom, én is láttam azt az üzenetet. A pilótáim teljes készültségen vannak, indulásra késszen. 
- Ezt jó hallani parancsnok. Tulajdonképpen ezért jöttem. Az itt levő pilóták mellé még ki kellene képezni pár pilótát, melyeket itt szeretnénk toborozni a Naboon. Én venném át a Bombázókra valókiképzést, s Drék mester pedig a szokványos vadászokét - a parancsnok türelmesen bólogatott, habár nem mindenben értett egyet a Jedi mesterrel -. Az önök segítségét is szeretnénk kérni, ugyanis önöknek már Lázadás vadászainak használatára alkalmas szimulátorokkal rendelkeznek, s a pilótái segíthetnének nekünk a kiképzésben. 
- Ha segítségükre lehetünk, akkor szívesen meg is tesszük azt. Ha óhajtja, akkor felveszem a kapcsolatot a Naboon önkéntes vadászflottájával. 
- Ennek nagyon örülnék. Köszönöm, hogy meghallgatott - meghajolt a férfi felé, utána távozott a szobából. 
Mire visszaért a hangárba a padawanja már ott várt rá a hadnagy társaságában. 

- Hát, Padma, akkor itt végeztünk. Ma még ellátogatunk a fővárosba, utána mára végeztünk is Padma elindult a hangárba és a parancsnok felé indult. 
Körbe nézett és látta a parancsnok előtt álló csapatot. 
- Azt szeretném megkérdezni,hogy a csapat állapota milyen? 
- Most pont a megfelelő,és már felkészült minden egység. 
- Értem. - ismét körbe nézett a csapaton és ismét a parancsnokhoz fordult. - És milyen a csapat minősége?- Fel vannak készülve, és persze felszerelve pont most végeztünk mindennel. 
- Azt szeretném megkérdezni, hogy segítenének e nekünk pár extra osztag kiképzésében? 
- Természetesen... bár milyen segítséget kérnek a mesterével...meg is tesszük, ha nem olyan bonyolult... 
- Ettől ne féljen parancsnok, bonyolult nem lesz a dolog. És azt szeretném megkérdezni, hogy idézőjelbe szárazföldön lesz e támadójuk? 
- Az még tártalan, azt még nem erősítették meg a mesterek. De ha Salporin mester beleegyezik akkor természetesen lesz ott is. 
- Köszönöm szépen akkor én indulnák is vissza a mesterem mellé. Viszlát! 

Padma visszaért a mestere mellé és elmondta, hogy hogyan áll a csapat... 
- Hát ha így állunk akkor mehetünk is lefeküdni!Gyere padawanom. 
- Én egy kicsit kinn maradnák, ha lehetséges! 
- De akkor csak egy keveset , mert a holnapi nap aznagy nap lesz! 
- Értettem...mindjárt megyek utánad mester! 
- Jó éjszakát az erő legyen veled! 
- Veled is mester! 
Azzal mestere bement a szállásra a padawan addig meg gyors pillantást vetett a Naboo-ra és indult mestere után. Fél úton utol is érte és együtt mentek a szállásukra. 
- Pihend ki magad, mert nagy nap lesz a holnapi!- mondta a padawanjának. - Nekem elaludj! 
Padma látta, hogy mestere elalszik így Padma így elaludt csak a következő napra tudott gondolni...  *** Jaymi nem tudott aludni az éjjel. Elment, s beszélgetett Bundással egy ideig. De új barátja el volt fáradva és aludni tért. Így újra egyedül volt. Eszébe jutott, hogy elsétál Anakinhoz. 
A gondolatot tett követte. Bele telt egy órába is talán mire oda ért. De Anakin aludt és nem akarta fel ébreszteni, pedig nagyon szeretett volna beszélgetni vele egy kicsit. 
Inkább járta a tábort tovább magányosan. Néha elsétálva egy-egy szolgálatot teljesítő katona mellett. Akik ne egy bicentésel köszönt. Úgy gondolta be ül a rögtönzött kantinba. 
Be is sétált mire minden szem az újonnan érkezőre szegeződött. Furcsa látvány volt egy nő egy katonai tábor közepén. Még hozzá az étkezdében, ahol csak férfiak tartózkodtak jelenleg Jaymi kivételével. 
- Jó estét köszönt barátságosan. 
És leült az egyik padra. Mellette ülő katona egy poharat tett le eléje. 
- Üdv a nevem Steve. 
- Az én nevem Jaymi Hasea de csak Jaymi. 
- Látom, nem tartozol a katonák közé. Jegyezte meg hangosan a férfi. 
- Igen jól látod, nem vagyok katona és nem is voltam de, gondolom, tudod, hogy a mesteremmel vagyok itt. 
- Ó igen! Kapott a fejéhez a férfi. Te vagy az egyik JediShaak Ti mester Padawanja. Bocsánat de fárasztó napom volt ma. - Szabadkozott Steve. 
- Semmi baj mindenkinek nehéz most. 
- Bocsáss meg de, nekem mennem kell holnap korán szolgálatban, leszek. 
- Persze semmi baj, szia. 
Köszönt el Jaymi miután Steve is elköszönt. Egyedül maradt és hallgatta a katonák beszélgetését majd felállt és meg itta a pohárban lévő gyümölcslét is ki sétált a sátorból ahol. Antressnak ütközött és a hátsójára huppant. 

Antress éppen hogy csak talpon maradt hála a gyors reflexeinek, de a fejét így is beütötte Jaymiéba: 
- Ó, jaj bocsánat. Nem figyeltem oda, nem is tudom hogy hol járt az eszem -  azzal a kezét nyújtotta a lány felé és felsegítette őt. 
- Semmi baj, én sem néztem az orrom elé. 
- Anakin mester elküldött egy utolsó őrségre mielőtt lefeküdt. Csak hogy biztos legyen abban, hogy nyugodtan aludhat. Nincs kedved velem tartani? Két szem többet lát. 
- Miért is ne. Úgy sincs jobb dolgom és a maradék álom is kiment a szememből ettől az eséstől. 
A két padawan sötét árnyékként sétált végig a kissé megvilágított ösvényen, mígnem a vendégként fogadott politikusok és egyéb elismert személyek szállásaihoz nem értek. 
Itt aztán ellenőrizni kezdtek kívülről minden egyes lakosztály - kunyhót. 
Érzékeiket kifinomította az Erő, így kívülről, belülről mindent át tudtak vizsgálni. 
Nemsokára már bizton állíthatták, hogy minden rendben van, így tovább álltak és a katonák az őrposztok felé vették az irányt. 
A szél felerősödött és az éjszaka hűvös volt. Antress arról kérdezősködött, hogy milyen Ti mester padawanjának lenni és arról, hogy hogyan is keveredettJaymi a menedékre. 
Miután kifejtette, mik a mestere előnyei, Antressen volt a sor, hogy meséljen Anakin mesteréről: 
- Tudod Anakin mester számomra a legmegfelelőbb tanító, akit csak el lehet képzelni. Pont annyira kedveli a fénykardját,  mint az Erő használatát és csak úgy, mint ahogyan rám szokták mondani:  nem tanúsít örök türelmet  - erre mindketten nevetni kezdtek - mindazonáltal kiváló harcos, kiváló mester és nem utolsó sorban nagyon jó barát. 
- És te hogyan kerültél a menedékre? - kérdezte Jaymi. 
- Hát én Corusanton nőttem fel és miután befejeztem az iskolát, felfedeztem magamban, hogy van néhány nem szokványos képességem.  Csak aztán jöttem rá, hogy ez az Erőérzékenység, így hát most itt vagyok. 
Időközben a két jedi egy magas, vastag fához érkezett, ami a fő, huszonnégy órás őrposztként működött. Egyik vaskos ágáról kötéllétra csüngött alá, amin egyesével felmásztak. 
Odafent bámulatosan tágas fakunyhó állt, levelekkel, ágakkal álcázva az amúgy is sűrű lombkoronában. Az egyetlen nagyobb rés egy kifelé nyíló széles ablakszerűség volt, az égbolt vizsgálásához. Körben mindenfelé el lehetett látni: északra, délre, keletre, nyugatra. 
Három katona állt idefenn a magaslesen. 
- Üdvözlöm uram. Asszonyom  - kezdte az egyik. 
- Pihenj katona, csak ellenőrizni jöttünk a tábort és a magaslest. Folytassák nyugodtan a munkájukat. - azzal előhúzott a köpenye alól egy távcsövet és infravörös képen kezdte vizsgálni a csillagokat. 
Nyugodtan eresztette le a kezét, hogy minden nyugodt és csendes. 
Leereszkedtek a létrán, majd egymással beszélgetve átnéztek még jó néhány őrhelyet, leszállópályát, kunyhót, sáncot és egyéb létesítményeket. 
Mire ismét elértek a szállásukra, későre, éjjel egy órára járt az idő. Elköszöntek egymástól és a saját sátraikba mentek. 
Antress besétált a horkoló Rangerek-től hemzsegő sátorba. Had aludjanak, reggel biztosan korán mennek fel az űrbe körülnézni  -  gondolta, majd köpenyét és övét ledobva elnyomta az álom ***Minu egyre jobban félt. A cellába semmilyen hang nem szűrődött be, és közel fél órája, hogy a helység teljes sötétségbe borult. A fiatal diplomata aggódott bátyja életéért, sajnos jól el tudta képzelni, hogy mire képes a sith nagyúr, és mit tehet testvérével. Még jobban összehúzta magát a fém priccsen, térdét átölelve, fejét lehajtva várta, hogy történjen valami. Eközben Darth Tyrannus bosszúsan jött ki a szomszédos cellából.- Takarítsák el a tetemet. Nyoma se maradjon. – utasította a háta mögött hányingerrel küszködő katonákat.A sithet dühítette, hogy nem jutott semmi eredményre. A szerencsétlen lázadó inkább meghalt a kínvallatás során, mint hogy egyetlen árva szót is elárult volna a hőn áhított válaszokból.Sebaj, nyugtatta magát, a másik még megvan. A lánnyal biztosan könnyebb dolga lesz, de mivel már tudja, ezek makacsok, és sajnos nem tűrik jól a fájdalmat, finomabb módszerhez kell folyamodnia.A gonosz mosoly, ami a szája szegletében megjelent még félelmetesebbé tették, és a katonák szorosan a falhoz simulva adtak neki utat. Minucellájában halvány fény gyulladt, és lassan erősödött, így szeme nem fájdult meg a hirtelen fénytől, kényelmesen alkalmazkodni tudott hozzá. Hamarosan lépteket hallott és a cella ajtaja kitárult. Két szürke egyenruhás alak jött be, mögöttük pedig a cella ajtaja előtt feltűnt a fekete köpenyes alak.- Kérem kísérjék a hölgyet a lakosztályába,  és lássák el mindennel amire csak szüksége van. Ugye meginna egy finom teát? – kérdezte mosolyogva Tyrannus, majd hátat fordított nekik és elment.Minu teljesen megdöbben, ne merre számított, és talán ez volt az oka, hogy hagyta magát a két katonának közrefogni, és elvezetni. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a hajó, mely elkapta őket, egy óriási hangárban áll, és őt turbóliftekkel, folyosók tucatjait átszelve egy központi rész egyik kényelmesen berendezett lakosztályába kísérték, és ami a legmeglepőbb, magára hagyták.Természetesen az ajtó zárva volt, kód nyitotta, de mégse börtön…. Minuban a rossz előérzet egyre erősödött. Még akkor is, amikor egy droid megjelent egy tálcán teával, két személyre, és némi aprósüteménnyel. Odaült az asztalhoz, és beleszagolt a teába: - Finomnak tűnik, ugye? – szólalt meg a hang a háta mögül. Az ajtón a sith nagyúr lépett be, majd gondosan bezárta maga után, és letelepedettMinuval szemben. Nem szólt többet,  csak töltött két csészével a forró innivalóból, majd öregurasan majszolni kezdett egy süteményt.Minu, aki már régóta nem evett először gyanakodva figyelt, majd éhsége legyőzve bizonytalanságát, kinyúlt és ő is belekezdet egy sütibe, majd nagyot kortyolt a teából.A sithelégedetten mosolygott tovább – a lány nem gyanakszik, nem vette észre az avasbus szérum ízét.-Echlair kisasszony, sajnálom ha kellemetlenséget okoztunk önöknek, de tudja, azt az információt kaptuk, hogy önök lázadó kémek. Ki kellett vizsgálnunk…- Óh – sóhajtott a lány – akkor most már elengednek bennünket? Visszatérhetünk a hajónkra?- Sajnálom az nem lehetséges – folytatta a férfi ártatlan arckifejezéssel – a vizsgálatok során, hm, megsérült a hajótest, és a járműt hogy úgy mondjam használaton kívül kellett helyeznünk – mondta, miközben arra a látványos robbanásra gondolt, amivel a futárhajót megsemmisítették. – De ne aggódjon, ha elárulja nekünk, hova indultak, kárpótlásul elvisszük oda magukat.Minu eddig kissé kábán nézett maga elé, éselfogadta amit a férfi mondott, de most valami beugrott…. Elárulni, nem nem mondhatja meg hogy – aBi…. – hupsz  majdnem kimondta, csak…. A gyanú felül kerekedett benne. Valami van a teában….- Nem értettem, hova? – kérdezte nyájasan a férfi.- A birodalom egyik bolygójára – igyekezett palástolni remegő hanggal a lány előbbi nyelvbotlását.- Ó, de mégis, nem lehetne pontosabban? Hiszen annyi bolygó van a világűrben….Minu majdnem megint beszélni kezdett. Hatalmas késztetést érzett, hogy mindent részletesen elmeséljen a találkozóról a férfinak.  Erősen másra kezdett gondolni, de így akadozva tudott csak megszólalni.- Csa…  a… ak… ha... haza, haza akartunk menni, az Alderaanra. Dooku gróf arca elkomorodott. Tudta, hogy a lány nem mond igazat, és meglepte, hogy küzd az igazságmondó szer ellen. - Valóban, a bátyád nem ezt mondta? – jegyezte meg kedves hangvétellel, jól burkolva haragját.- Taru! – tért kissé magához a lány- Hol van a bátyám?- Ó, Echlair úrra is gondot viselnek, ne aggódjon, de ha látni szeretné, akkor tudnunk kell, hova vigyük önt, mert a fivére nem ezt a helyet jelölte meg úticéljának. Ő egyáltalán nem haza menne.Minu majdnem megint sírva fakadt.  Nem hitte el hogy Taru elmondta volna, hova készültek, és érezte, hogy történt vele valami. Ökölbe szorított kezén az ujjai már teljesen elfehéredtek, és szemében utálat csillant, ahogy fogvatartójára nézett. - Menjen a pokolba! – suttogta.Dooku dühe most már erős volt. Felállt és felborított az asztalt.- Velem nem lehet így szórakozni. – rázta meg a lányt, és a földre lökte. Majd a komjában utasítást adott.- Irány az Alderaan. – Igenis – jött a felelt, majd Dooku visszanyerte önuralmát és magára hagyta a lányt.Minu lelke összetört, és zokogni kezdett  *** - Jó reggelt - köszönt rá egy mély hang a szállásáról éppen csak előtámolygó fáradt jedi mesterre. Hátra fordult, és a togruta nő megpillantottaAckbar admirális lazacszín arcát, majd elmosolyodott. 
- Jó reggelt admirális. Nem tudott aludni? 
- Nem Shaak Ti drágám, kissé száraz itt a levegő. De nem baj, ez a kis hajnali séta segített gondolkodni hogy mit hogyan tegyünk a továbbiakba - mondta és a karját nyújtotta a magas jedi nőnek. 
Ti belekarolt a mon calamariba, majd együtt sétáltak el a tanácskozó terembe. Elsőként érkeztek, így volt ideje az admirálisnak néhány hologram vázlaton bemutatni a rajtaütés támogatására készített terveit. Ti figyelt, és jórészt egyet is értett az elgondolásokkal. 
Ekkor egy újabb alak lépett be a terembe...  Anakin fáradtan lépett be a Tanács terembe,ahol már Shaak Ti mester és Ackbar admirális beszélgettek. Anakin kezében kávét tartott és igyekezett fáradt és gondterhelt arcára egy mosolyt csalni. 
- Jó reggelt. Remélem nem késtem le. - köszönt Anakin és leült az egyik székre. 
- Nem még nem, korán van. –mondta Shaak Ti szelíden. Anakin bólintott és hátradőlt a székben. 
- Nem tudom, mi lesz, de nehéz fába vágtuk a fejszénket. - töprengett Anakin és a konferencia terem ajtaja felé nézett Ti hasonlóan Anakinhoz szintén az ajtót fürkészte. Kíváncsi volt arra is hogy a padawanok mit csináltak az éjjel, mert Jayt csak az ágyban pihenve találta meg hajnalban, mikor ő kelt fel. 
- Anakin Mester! Talán megnézhetné a terveket - mondta Acbar admirálsi. - Kíváncsi vagyok a véleményére. - Természetesen, Achbar admirális. - válaszolta udvariasan és az admirálishoz sétált. Anakin arcán a gondterhelt és fáradt jelek eltűntek és ismét a jól ismert kicsit gyerekes arc vált láthatóvá. 
- Mit gondol erről, Tábornok? – érdeklődött Achbaradmirális, amikor megnyitotta a hologramot. A fiatal mester közelebb hajolt és homlokát ráncolva fürkészte a kék, áttetsző képeket. A terv pedig a következőkből állt: kezdetben légitámadás indulna,amelyet Rangerekvezette x- szárnyú csapat bonyolítana le, de nem csak támadás,ha nem elterelés is lenne a feladatuk, amikhez több nehéz bombázó is csatlakozna, amíg a két, katonákkal megterített, csapatszállító landolna a bolygón. Bothani követ ajánlatára beépített embereink kinyitják a főhangár ajtaját, amin a katonák minden bonyodalom nélkül bejuthatnak a bázis belsejébe, a többi pedig már gyerekjáték. 
Anakin tüzetesen végig nézte a készített tervet, de hibát nem talált. Egyszóval: ha szerencséjük van,még be is válhat a tervük. 
- Remek, admirális. Ezzel szerintem minden követ egyet fog érteni. Ugyanis….- de ezt nem tudta befejezni, mert ebben a pillanatban besétáltak a követek és némán helyet foglaltak a székeken. Ackbar admirális felállt és megszólalt: 
- Megszületett a hadi terv, amit Skywalker Tábornok fog önökkel részletesen ismertetni. Tábornok. - fordultAnakinhoz, aki felállt és a pódium közepére sétált: 
- Köszönöm,admirális. – kezdte – Igen, megszületett a hadi terv, a terv, amivel végleg sötétségbe taszíthatjuk a birodalmat és csatlósait. De nem szaporítom tovább a szót: íme a terv. – mire ezt kimondta a holokivetítőbekacsolt,kékes fénnyel bevonva a követek és Anakin arcát, majd hozzá fogott a részletes magyarázathoz, ügyelt rá, hogy megemlítse a twilek és a bothanikövetek által nyújtott ötleteteket is „beleszőtték” a tervbe, közben mutogatta a,hogy honnan támadnak, mivel, mikor és kikkel. A terv ismertetése után elhallgatott és legnagyobb meglepetésre a követek arcán elismerő mosoly jelent meg. 
- Ez sikerülhet, csak jól kell időzíteni. Gratulálok, Tábornok. – Anakin legyintett, hogy „Ugyan, semmiség”, de belül kicsit büszke volt magára és némán helyet foglalt a székben és hallgatta a követek, most már vidámabb beszélgetését.

By Anakin, Antress, Jaymi, Shaak Ti, Salporin, Drék, Padma, Jinx, Gia

A találkozó

Anakin a Hangárban toporgott Antress és Arfortársaságában, mondván, hogy mi lett kis barátjával:Artuval. Azonban még nagyon korán volt, de a szerelők mindent megtettek a droidért. 
- Remélem nem lesz semmi baja. - suttogta maga elé és neki támaszkodott az egyik x- szárnyú oldalának. Fél tíz magasságában füttyszóra és szerelők lábainak dobogására lettek figyelmesek, majd az ajtó felszisszenése után Anakin végre működő állapotban látta asztrodroidját. 
- Artu!- kiáltott fel a két jedi örömében és „megölelték” az R2-et… Arfor is megérintette kollégáját. 
- Tudtam, hogy nem lesz semmi bajod.- mondta Anakinmég mindig széles vigyorral. Ezek után megköszönték a szerelőknek oda adó munkájukat és elindultak a katinfelé….. 

Kantin…. 
Az étkezőbe, ami tele volt éhes katonákkal, már csakAntress és Anakin lépett be, a két asztrodridd Artu ésArfornak valami halaszthatatlan dolguk volt, legalább is ezt mondták….Az idősebb jedi beállt a sorba és reggelik között válogatott…nagy nehezen megállapodott pár szelet pirítós, vaj, barack lekvár mellett, amihez kávét kért kísérőnek és a tömegen átvágva leült a számára kihelyezett asztalhoz. Hamarosan megjelent melletteAntress,aki szintén hasonló menüt választott. 
- Jó Étvágyat. - szólalt meg vidáman Anakin és miután megkent egy pirítóst hosszasan majszolni kezdte…..Akávét szokásosan tejjel és cukorral kérte, amit megspékelt tejszínhabbal a tetején. A habos kávé nagyon finomra sikerült, csak úgy mint az elfogyasztott pirítós mennyiség, amivel akár egy egész hadsereg is jól lakhatott volna. Anakin már nagyon régen evettnormálisat, mert ételkapszulán élni, az nem az igazi. Mikor csészéje közepén járt és Antresel hosszas beszélgetésbe kezdtek az asztrodroidok jelentősége a csatákban, akkor lépett be az örökösen fáradt és egyre kopaszodó Paul és gyors léptekkel sétált Anakinasztalához. 
- Jó Reggelt Paul. Képzeld, Artu „meggyógyult”, nem kérsz valamit? Kávét?- kérdezte a mester, közben kihúzott egy széket Paul előtt. 
A fiatal tiszt biccentett és leült a székre és mondandójába kertelés nélkül belefogott: 
- Anakin, ma már elkell kezdenetek össze pakolni. 
Anakin beleivott a kávéba, Antress pedig beleprüszkölt üdítőjébe. 
-Csak nem akarsz kidobni, Paul?- nevetett Anakin, de pontosan tudta, hogy miről beszél tiszt barátja. 
- Dehogyis!- legyintett- Csak lassan itt a lázadó vezetőkgyűlése és mint tudod, minket is felkértek a vezetők biztonságának őrzésére. - fejezte be Paul. 
- Tudom, igazad van. Akkor hozz össze egy eligazítást. Pontos terveim vannak. 
Paul fáradtan bólintott és elviharzott az Irányító Terembe. 
-Mester, akkor most mi lesz? 
- Lassan kezdhetünk csomagolni. - válaszolta mosolyogva és piszkos üres tányérját és csészéjétvissza vitte a helyére, majd Antress oldalán távozott a Kationból… 

Eligazító….. 
A nagyobb teremben már jócskán megtelt zsibongó katonákkal és pilótákkal. Antress rögtön a Rangerk közé ült le, míg Anakin a székek mellett elhaladva az emelvényre lépett és a mikrofonhoz lépett. 
- Jó reggelt, barátiam, társaim, cimboráim!- kezdte. – Épp elég időt töltöttem veletek ahhoz, hogy tudjam, ti vagytok a Galaxis legbátrabb katonái és pilótái. - itt a Rangerekre nézett és folytatta:- Azonban, most annyira nem veszélyes, de létfontosságú események van kilátásban. Hamarosan megszervezésre került a Lázadó vezetők gyűlése, amint mondanom sem kell, hatalmas kockázattal jár, mert ha a birodalom megtudja, hogy lesz ez a találka és lecsap a vezetőkre, az egész Lázadásnak vége. Ezért kértek fel titeket, minket, hogy őrizzük, védjük a vezetőket és figyeljünk. Hogy hogyan?- itt a mikrofont tartó emelvényen megnyomott egy gombot, aminek következtében a holovetítőn megjelent egy kék átlátszó hologram, ami védelmi hajókat ábrázolt. – Több ilyen védelmi hajót indítunk, amik a helyszín körül keringve fogja védeni a lázadó vezetőket. - majd a kép változott és helyette pedig egy csapatszállító jármű jelent meg .- Minimális szárazföldi egységeket fogunk vinni, akik közvetlenül a szárazföldi terepet figyeli kés védik. - ekkor jedi öltözékének zsebéből egy papírlap jelent meg, amint letette a pódiumra és ismét felnézett az izgatott katonákra. 
- Itt van, azoknak a katonáknak a nevük ,akik a földön védik a vezetőket. Nem volt egyszerű döntés, kiválasztani a katonákat, hisz mindannyian nagyszerűek voltatok .- és belenézett a lapjába: - Brian, Greg,McHall, John, Charles….itt még felolvasott húsz nevet .- majd a katonák tapsoltak a kiválasztottaknak, de aholokivetítő képe most változott és x- szárnyú gépek jelentek meg .- Nem utolsó sorban részt vesz az akcióban a Ranger csapat is ,akik számtalan küldetésben bizonyították erejüket, találékonyságukat.Velük megyek én is és a padawanom Antress is. ARangerek szintén a helyszín körül terepet fogják figyelni és őrizni. - itt elhallgatott, majd folytatta: - Van kérdés?- ebben a pillanatban több kéz is a levegőbe emelkedett. –Tessék, McHall.- szólította fel az egyik katonát Anakin. 
-Uram, mégis mikorra várható az indulás? 
- Remek kérdés. Közelebbi időpontot mi és a bázis vezetői sem tudnak, de amint megszületik a megállapodás a vezetők között az idővel kapcsolatbantudatni fogják velünk. 
Brian is magasba emelte a kezét. 
- Parancsolj. - mutatott a katonára és kezét az emelvényre rakva várt. 
- Uram, mégis hol lesz a találkozó a vezetők között? 
- Szintén jó kérdés. Erre is csak azt tudom mondani, hogy még nem kaptunk értesítést. Éppen egyik jedilovagunk tárgyal a vezetőkkel a helyszín kiválasztásában is. Amint ez a megállapodás megtörténik, azonnal kapjuk a helyszín koordinátáit. –válaszolta és amíg Greg szót kapott, ivott kiszáradt torkára egy pohár vizet. 
- Mégis mire kell kész lennünk? 
- Amilyen gyorsan csak feltudnak készülni. Mert a helyszín és az találkozó ideével kapcsolatos információk bármelyik pillanatban megérkezhet. Ezért mindenki a megfelelő hajóknál gyülekezzen, de a hangárban várakozó tisztek segítenek önöknek elhelyezkedni a hajókon. Akkor most mindenki mehet felkészülni. Köszönöm, leléphetnek. 
- Igen, uram.- válaszolták kórusban és katonák meglódulva hömpölyögtek ki a teremből. 
- Antress te is menj felkészülni. - szólt a padawannak, aki vidáman elindult szállása felé. Anakin mosolyogva nézett a padawan után, majd ő is elindult azonban nem szállása, hanem a hangár felé….. 

Hangár 
A mester, aki már kora reggel felkészült ( friss ruha, elpakolta a dolgait, stb…), ezért most nyugodtan sétált be a járművek országába, ahol már a hatalmas védelmi hajók és csapatszállítók felkészítésén dolgoztak a szakemberek. Anakin körbe járkált és közben figyelte a felkészítési munkákat: droidok gurultak, lebegtek a gépek közelében, a szerelők és a hajók legénységei ismerkedett a járművekkel. A hatalmas üzemanyag töltőcsövek a gépek oldalán található kisnyílásra voltak helyezve, közben pedig hajtóműveket vizsgálták. De voltak, akik élelmet és pótfelszerelést, szerszámokat cipelt fel a gépek rakterébe. A pilóták eközben már a pilótafülkében ültek és a műszerfalon megjelenő adatokat, számokat nézegették. Ez volt a helyzet a védelmi és a csapatszállító gépeknél is, csak úgy mint az x –szárnyú gépek szektorába, ahol a Rangerek új gépeit készítették fel az útra. Szintén üzemanyaggal látták el a gépeket, de több asztrodroid is már a gépen várta az indulást. Védelmi gépeknél megjelentek a technikusok és a fegyverzet ellenőrző emberek is, akik a fegyverzet hatékonyságán állították és ellenőrizték az ütegek minőségét és állapotát. A hatalmas csapatszállítóba több speeder- bike -ot is belebegtettek. Szikrák pattogtak jobbra- balra…a szerelők egymáson taposva rohantak a gépekhez csöveket ,szerszámokat, vezetéket, csavarokat cipelve. Többen a gépek alattfeküdtek és ott javították a ki a hibákat, másik a gép belsejében cserélték ki a vezetékek és frissítették a gép programjait, rendszereit, ugyancsak mások hatalmas emelőkön állva a gép külső burkolatát vizsgálták. A felszerelésért felelős emberek pedig lézerpisztolyokat, ruhákat, detonátorokat, sisakokat tisztítottak áéskészítettek elő a hamarosan érkező katonák számára. A mester elégedett volt a felkészülési menettel és elsétált a hetek lassan hónapok óta a dokkban álló Tűzvillámhoz és szárnyainak dőlve figyelte a további menetet: azonban voltak hibák is, mert az alig használt csapat szállítók hajtóművei a sok állásban sérültek, ezért több tíz szerelő emelte ki a rossz hajtóművet és az emelők segítségével illesztették be az újat. Megkezdődtek a hajók átfestése is és a szárnyak, ablakok letisztítása és fényezése. A felszereléseket hátizsákokba pakolva több sorba rendezve várta a szárazföldi katonák érkezését. A repülést irányító tisztek is segítettek a felkészülést és több felszálló platfromotnyitottak ki, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen a felszállási folyamat. A védelmi hajó és a csapatszállító pilótái beállították a közös, titkosított frekvenciát (54.6) és próba gyanánt egymásnak üzentek a hajókból. Hamarosan megjelent John, Brian, Greg és a többi huszonkét katona is megjelent a hangár bejáratánál. Egyes oszlopba rendeződve álltak meg és egymás után kapták meg felszerelésüket, mait hátukra vetve elindultak a csapatszállítók felé. Ott rövid instrukciókat kaptak és felsétáltak a rámpán a csapatszállítóba, leültek a székekbe és táskájukat lábuk közé vetve várták az indulást. A védelmi hajók legénysége is megjelent, akik szintén felszerelésüket megkapva felsétáltak saját hajójuk rámpáin. Ezután percekig csak a forrasztók vadsisterségét és fényeit lehetet hallani ill. látni, amíg fel nem tűnt Antress és a Ranger csapat narancssárga ruhában. Szintén sorba álltak felszerelésükért ,mai egy fehérpilóta sisakból és lézerfegyverből, fúziós vágó, és egészség-/ lőszertelepítőből állt. Antress és Rangercsapat tagjai egymást mellett dalolva indultak gépeik felé. Anakin mosolyogva nézett a kis csapatra, majd ő is elindult feléjük. 
- Üdv. Antress.- köszönt Anakin pilóta ruháspadawannak, amikor odaért. 
- Üdv. Mester. Te nem öltözöl át?- kérdezte a jediöltözékest férfit. 
- Á, én nem. Én most így repülök. - vonta meg a vállát és kisebb eligazítást tartott csapatának. 
- Érthető minden? 
- Igen, uram. 
- Akkor mindenki a gépekbe .- a csapat mosolyogva bólintott és a gépekhez tolt lépcsőn felsétáltak és beültek az egyszemélyes pilóta fülkébe. 
- Vigyázz magadra Antress.- búcsúzott a padawantól és meghajoltak egymást előtt. Az idősebb jedi szintén felsétált a lépcsőn és beült a kényelemes fülkébe. A szerelők még mindig a gépe és a többi gép körül tüsténkedtek. Artu is megérkezett Arfor társaságába és míg Arfor Antress, addig Artu a mester gépébe „szállt be”. 
- Hogy vagy Artu?- kérdezte az újonnan gyógyult droidját, miközben megnyitotta a megadott frekvenciát és becsukta a gép tetjét. 
- Trree eeee (Jól, de az áramköreim még mindig fájnak)
Anakin felnevetett….Jó volt ismét hallani pimasz kis droidját 
-Bee keee (indulunk?) 
- Még nem. Majd, ha megjöttek az információk, addig itt várunk. - válaszolta és keze a műszerfal gombjain táncoltak…Immár mindenki a helyén volt és készen álltak az indulásra, már csak a szükséges információkra és koordinátákra vártak.  Anakin miután Gia mesterrel folytatott beszélgetés után megkapta a helyszín koordinátáit magához rendelte a védelmi és a csapatszállító pilótáit és pontosan elmondta nekik, hogy az útvonal a Bimmsiaari és korlátozott ideig körpályára állnak a bolygó körül. Miután a pilóták egy bólintással jelezték, hogy érték vissza siettek a gépeikhez, hogy ráálljanak a megfelelő koordinátákra, majd Anakin is visszaült pilóta fülkébe és megnyitotta a kapcsolatot aRangerek között: 
- Figyelem, megkaptuk a pontos helyszín nevét és a koordinátáit. - itt elhallgatott és várt izgatott hatás nem maradt el. 
- Ne csigázzon uram!- háborodott fel Bill. Anakinelmosolyodott és megszólalt: 
- Bimmsiaari. A bolygó neve: Bimmsiaari. Artuvalátküldtem a kódokat. Egy ideig leszállási problémákkal küzdünk a Bimmsiaari lakóival, ezért körpályára állunk és onnan figyelünk. Felfedezzük a szektort is. Nagyon fontos, hogy a birodalom ne szerezzen tudomást a bolygón össze gyűlt vezetőkkel kapcsolatban. Mi védjük a vezetőket, ha kell az éretünk árán is. Világos? 
- Mint a nap!- válaszolták kórusban. Anakin fejére húzta fehér pilóta sisakját és bezárta a tetőt. A védelmi hajók és a csapatszállító dübörögve kirepült a hangárból, ezek után következett az –x szárnyú csapat. Anakin gépének oldaláról lecsatolták a z üzemanyag csövet és eltolták a lépcsőt. 
- Itt Anakin Skywalker a légi irányításnak. Felszállási engedélyt kérünk. –szólt bele a komba 
- Itt a légi irányítás. Vettük Skywalker mester. A felszállási engedélyt megadjuk. Sok sikert. - hallatszott a válasz. Anakin a pilóta fülkéből intett a légi irányítás tisztjeinek és a hajtó művek bekapcsolása után kirepült a hangárból. „V” alakzatban repültek ki a bolygó légteréből és a amint elérték a nyílt űrt, meglátták a védelmi hajókat és a csapatszállított. Kecsesen mellé repültek. 
-Sólyom, Veréb, Ajándék, itt Ranger Vezér. Készüljetek az ugrásra. - lenyomott pár gombot. 
- Most!- hallatszott az erőteljes hang és Antarikülönítmény egyszerre ugrott a „fényalagút”-ba…. 
A hipertéri út lassan, de biztonságosan telt. A Rangerekélményeit osztották meg és Antresst már, mint vérbeli pilótának ismerték el. Anakin pedig a pilótaülésbe dőlve csukott szemmel hallgatta gondolatait…Kicsit nyugtalan volt, de bízott a csapatában és abban ,hogy a szerencséjük továbbra is ki fog tartani. Artu pedig vidáman fütyörészett. Az idősebb mester elfogyasztott egy ételkapszulát és palackozott vizet ivott, majd elnyomta a mély álom….. 

Jó pár óra múlva…. 
Végtelennek tűnö órák múlva megszólalt a visító hang, miszerint ideje kilépni a hipertérből. Anakin felébredt és a többi géppel együtt kiléptek a „fényalagút”-ból és eléjük tárult a gyönyörű bolygó képe. 
- Hát megjöttük. - szólt bele a komba és átállította a gépet kézi irányításra. 
- Figyelem, bolygó körüli pályára állunk, további parancsig. - először a védelmi és a csapatszállító hajó közelítette meg a bolygót ,majd a Rangerek is és szépen a bolygó körül kezdtek keringeni. 
Anakin eközben a monitort és a radart figyelte. 
- Kiterjesztem a hatótávolságot, hogy többet lássunk, ti is tegyétek ezt.- hallatszott a mester hangja a Rangerekgépeinek hangszóróin át. 
Anakin most a LETAPOGATÁS műveletét folytatta és közben a védelmi hajók mögött repültek. 
- Eddig negatív. Figyelem, fiúk. 8 órás őrséget állunk a bolygó körül és egymást cseréljük. Először én állok őrséget, aztán Bill, Sam és a többiek.. Antress zárja a sort. Addig pedig Ranger 4 és 5 ti pedig repüljetek kicsit körbe és nézettek körül a közeli holdak és meteor mezők között. Nem akarok meglepetéseket. A többiek addig pihenhetnek. - hallatszottak Anakin szavai és bontotta a kapcsolatot. 
- Figyelem Sólyom és Veréb. A bolygót ti két oldalról fogjátok védeni. Terjesztek ki rádiótok és radarotok hatósugarat, hogy az esetleges ellenséget észleljétek. Fegyverzetet aktiváljátok. Én pedig őrködök. További parancsig vége. - ismét bontotta a kapcsolatot és miután Ranger 4 és 5 elrepültek az alakzatból Anakinmagányosan maradt a pilóta fülkébe. Szemét a radaron tartva, keze pedig a botkormányon volt és várt. Artucsipogása tartotta időnként ébren és szeme lassan átadta magát az alvás élvezetének. Anakinon megrázta a fejét és ivott egy korty vizet. Hátradőlt és robotpilótára kapcsolva nézte a végtelen űrben elhelyezkedő parányi fényes pontokat. Lassan eltelt egy óra, majd még egy, de még mindig minden tiszta és csöndes volt. Antress és a többiek pedig szintén robotpilótára kapcsolva aludtak a pilótaülésben. Az idősebb jedi folyamatosan a radart nézte, közben ösztöneire és az Erőre hagyatkozva figyelt. Már nem is számolta hányadszora kerülte meg a bolygót. Újabb órák teltek el és a műszerek, a radar, a rádió és a letapogató és a különösen minden jelre érzékeny érzékelők sem jeleztek semmit. Egyszóval teljesen kihalt volt a szektor. Ekkor két jármű hasított el mellette, szárnyaikon égők villogtak. 
- Történt valami Ranger 4 és 5? 
- Negatív, uram. Minden rendben. Biztonság kedvéért kitettünk pár érzékelőt és megfigyeli szenzorokat. 
- Értem, szép munka volt fiúk. - válaszolta mialatt újabb egy óra eltelt. A nyolc órás jár őrzésből már csak egy maradt hátra, mai szintén eseménytelenül telt.Anakin ismét kapcsolatot nyitott: 
- Tiéd a pálya Bill! Ha bármi van, akkor szólj. - adta át a posztot fiatalabb csapat társának. A műszerfalon lenyomott egy gombot ,mire a pilótafülkében a fények kialudtak, csak a műszerfal és a monitor adott némi fényt. Anakin hátradőlt és fejét hátra hajtva lehunyta a szemét…Nem is telt el sok idő, amíg mély álomba merült…..  Az időt továbbra is megfigyelésre fordították. Nyolc órás váltakozások után, de a szenzorok,monitorok, radarok, adások semmi nem mutattak, hogy akár egy kósza jármű is a közelben ólálkodna. Anakin örült, hogy egyenlőre semmi fenakadás sincs. Óránként jelentést kért a védelmi hajóktól és a csapatszállítóktól, saját csapatával, így Antressel is folyamatos kapcsolatban maradt. Biztonság kedvéért titkosított csatornán társalogtak, amit pluszban még zavartak is. 
- Artu, helyzet jelentést. – szólalt meg váratlanul, amikor szép íves kanyar forgatta meg a gépét. 
A fordító panelon megjelent a következő szöveg: „Minden csendes”. Anakin komoran bólintott és a monitoron előhívta a térképet. Megkereste és kinagyította a szektort, amibe a bolygó tartozik. Nagyobb részben átfésülték a terepet, de voltak még felfedezésre váró terep. 
- Figyelem, Bill és Antress. Nézetek körül a bolygótólDNY-ra található részen. Artuval átküldünk nektek egy térképet, ahova bejelöltük a részt. – szólt bele kombaés a monitoron megnyomott pár gombot. 
- Vettük Vezér!- válaszolták kórusban. 
- Ranger 1 kiválik az alakzatból!- jelzett Bill és éles kanyarral elindult a megadott irányba. 
- Ranger 7 szintén kiválik az alakzatból. – Antressfelemelte a gépet, majd irányba állítva elsüvítet. 
- Figyelem, egyes oszlopba fejlődj és tartsátok nyitva a szemeteket. – szólalt meg szigorúan és botkormányt megfogva a csapat élére repült. 
- Sólyom és Veréb, önöknél minden rendben?- kérte a visszajelzést, a két védelmi hajótól. 
- Igen, Vezér. Minden negatív ismétlem minden negatív.
- Köszönöm, Ajándék, ott is minden rendben?Akatonákkal is?- nyitott csatornát a csapatszállító felé. 
- Igen, uram…Bár a katonák eléggé unatkoznak és szeretnének már szilárd talajon járni. 
- Megértem, de további parancsig itt maradunk. Vége. – lenyomott pár gombot és a kapcsolat megszakadt. Az űr továbbra is csöndes és békés marat Bimmsiaari felett. 
- Ennyire sikerült titokban tartani a találkozót vagy csakszerencsék van…- töprengett Anakin. 
De ekkor….. 
- Uram, valamit jelez a radar…- Anakin torka össze szorult és hirtelen keze nedves lett. A monitor valamit tényleg jelzett, amit eddig nem. 
- Figyelem, akkor a ló megy és megnézi a szamarat. - beszélt titkosított beszéddel, amit baj esetén alakítottak ki. 
A Ranger 2 (ló) elindult megnézi a jelzést. Közelebb repült a jelzett dologhoz. Anakin pedig szemét a villogó jelzést leadó x- szárnyún tartotta. 
- Csak ne legyen semmi….- szíve vadul kalapált és már a komért nyúlt, jelezzen, hogy készüljenek, közben saját fegyverzetét is aktiválta. De nem történt semmi….Óráknak tűnő másodpercek teltek el….A jedimester homloka verejtékben fürdött, csak úgy mint tenyere. Lábait pedig a pilóta fülke alján izgatottan tettejobbra- balra. 
- Gyerünk már…Mi van Sam….- dünnyögte maga elé és a fordító panelra nézett: 
„Nem lesz semmi baj…Nyugalom, még megsérül a processzorod.” 
Anakin magában igazat adott „bölcs” droidjának és pár mély levegővel egyenletesé „varázsolta” szabálytalan levegővételeit. 
- Ranger 2- es itt Vezér, mi a helyzet a szamárral?- szólalt meg a komba, de nem percekig nem jött válasz. – Anakin ár nagyon izgult és keze a botkormányon remegett. 
- Remélem nincs baja…- majd kezével intett a mellette repülő Ranger 4-nek, hogy nézze meg társát. 
- Artu, erősisd fel a szenzorokat, látni akarom, ami ott történik. - adta ki parancsba droidjának, aki pár másodperc után teljesített. A mester ránézett a monitorra, ami két zöld pontot és egy sárgát jelzett. A zöld volt a két Ranger a sárga pedig az ismeretlen objektum (szamár). Kicsit előrébb hajolt az ülésben és homlokát ráncolva töprengett. A hangszóró ekkor hirtelen megszólalt, kizökkentve a jedit: 
- Itt Ranger 2 és 4. Az ismeretlen objektum csak egy egyszerű szállítóhajó. Rendesen leellenőriztük, nincs miért aggódni. Negatív ismétlem negatív. 
Anakin megkönnyebbült és hátradőlt a pilóta ülésben. 
- Rendben, álljatok vissza az alakzatba. – mondta vidáman Anakin. 
Ismét a monitora nézett, közben azon töprengett, hogyAntress, hogyan boldogul a szektor rész feltérképezésében……  Antress Billel, vagyis Ranger 1-el az oldalán siklott a Vezér által kiadott pozíció felé. Innen minden tisztának látszott, de még elég messze voltak. Most mindketten felgyorsították a gépet, majd lefordultak a bolygó irányába. 
- Mit gondolsz, találunk valamit – kérdezte AntressBilltől. 
- Nem tudom, de te vagy a jedi kettőnk közül, úgy hogy mond meg te. – vigyorgott a katona. 
Időközben elértek a dél-nyugati rész kezdetéhez és lelassítva ráálltak bolygó körüli pályára. 
- Rendben Arfor. Pásztázd végig a szenzorokkal a terepet és keress idegen épületeket, életformát. Mindent, ami nem illik bele egy titkos megbeszélés kereteibe. – mondta, azzal lenyomott pár gombot a monitoron és a planéta térképét kezdte vizsgálgatni. 
- Bill te látsz valamit? – törte meg a csendet sok idő múlva. 
- Eddig semmit sem, de a droidomat is ráállítottam. 
Az egész olyan volt, mintha az idő megállt volna. A hajtóművek a minimumon voltak és szinte „gyalog is le lehetett volna előzni”, persze földi körülményekhez képest. 
Komótosan szelték át a mély feketeséget, miközbenArfor odakint mozgolódni kezdett. Egy idő után a fordító képernyőn: 
- BIIIPPIPIPPIBIP (minden rendben, átvizsgáltam alaposan a terepet) – mondta a droid. 
- Arfor szerint „tiszta a levegő”, és a te droidod mit jelez? 
- Igen, nálam is minden rendben. Induljunk vissza… - javasolta Bill. 
- Rendben, örömmel – azzal boldogan indította be a hajtóműveket és fordította el a botkormányt. 
Odalent távolodni kezdtek a világoszöld foltok és nemsokára már csak egy nagy foszlánynak tűntek. 
Előttük már látták az osztagot, amint ott lebegtek a bolygóhoz nem túl távol. 
- Mi újság fiúk? – hallatszott a recsegő kommból Anakinhangja. 
- Megvizsgáltuk a terepet és patyolat tiszta. 100% Birodalom mentes. – mosolygott, amit a többiek nem láthattak. 
- Akkor rendben. 
- Mi a teendő? – kezdte Ranger 6. 
- Hát először is várunk, aztán majd meglátjuk. De mindenesetre nem árt az óvatosság. Tehát mindenki legyen éber és harcra kész. – felelte, és a kis csapat tovább várakozott a fénylő csillagok bűvkörében, miközben az űr sötétje mit sem változva lepte el őket… 

Anakin hátradőlt a pilótaszékben és a monitort nézte. A rendszerek mind normális szintet mutattak. Közben több kört írtak le a bolygó körül. A tikosított kapcsolatot folyamatos szóváltással tartották fent. Természetesen a nyolc órás váltás továbbra is megmaradt. 
Anakin éppen a nyolc órás őrségen volt túl, amikor felkelt és tekintetét végig hordozta a csillagos fekete „égen”. 
- Artu, minden rendben?- kérdezte asztrodroidját, miközben álmos szemeivel végig pásztázta a műszereket. Hiányzott neki saját vadásza a sárga színű Jedi Csillagvadász, de már nagyon jó barátságba került mostani gépével, akit Tábornoknak nevezett el. 
A fordító konzolon az alábbi fehér betűsor jelent meg: „ Minden csendes”. 
A mester nem is számított másra, de mégis zavarta ez a nyugalom. A birodalom minden bolygót szeretett a fennhatósága alatt tudni, de hogy még nem is figyelteti?- töprengett magában, majd a komba szólt: 
- Fiúk, járatásátok meg a gépet. Kis szabad repülés. - adta ki a az utasítást, mait a Rangerek örömmel teljesítettek. Anakin is balra húzta a kormányt és elindult a csapatszállító és a védelmi hajók gyűrűjébe. Leírt a magasba pár kört és tett jó pár bukfencet. 
- Szép bolygó. Neked tetszik Artu? 
- Gee rreeee (Igen, tényleg az.) 
Anakin elmosolyodott és kicsit távolabb a bolygótól meglódította a „Tábornokot”. Gyors oda vissza utat tett, szinte minden kihozva x- szárnyújából. Csak úgy, mintAntress,aki szintén gyors köröket futott. Az idősebbejdi, közben egy kisebb rekeszből megmaradt élelmének utolsó részeit vette elő, ami két nagy szendvicsből és több zacskó vaníliás sütiből állt, meg volt ott szomjúság oltó gyanánt két üveg palackozott víz. Hozzá fogott az egyik szendvicshez, közben lábai közé szorítva a korányt, irányította a gépet. 
Ekkor éles csipogás töltötte meg a fülkét. 
-Mi a baj, Artu? 
- Trree olleeee (Vendégeink vannak)- Anakin gyorsan ránézett a radarra és valóban egy a bolygótól nem messze száguldó járművet mutatott, utas szállítónak tűnt,de….jobb az elő vigyázatosság, ezért kiválasztotta három legjobb emberét, hogy nézzék meg, akik nem voltak másik ,mint…. 
- Bill, Sam….és Antress.- szólt bele a komba - Nézzétekmeg mi lehet. De vigyázzatok, ha baj van, szóljatok. Nem akarok fen akadást .- a három gépből egybe hangzó igen jött vissza. 
- Figyelem, a többiek álljanak vissza a bolygó közeli pályára. - A jedi is vissza vezette a gépét és a monitoron átnézte három gépét, ahogyan eltűnnek a messzeségbe……...  A három vadász sebesen szelte a csillagokat a teherhajónak látszó űrhajó felé. Antressbalról, Sam jobbról és Bill felülről közelítették meg biztos, ami biztos. A padawan finoman balra kezdte nyomni a kormányt és már szinte súrolta a másik hajó oldalát. Csatornát váltott: - Itt Ranger 7-es a pilótának. Válaszoljon! – váltott csatornát a fiú. 
Kis idő múlva: - Itt a Kéksugár (merthogy a hajó neve ez volt) kapitánya. Miben segíthetek? 
- Meg szeretném tudni, hogy mit szállít és hogy hová tart. 
- Csupán bányászok által feldolgozott érceket és fémeket szállítunk az egyik félreeső rendszerbe. Előzőleg már járt itt egy társunk. Megbeszéltük, hogy ennél a koordinátánál megpihenünk egy kicsit. Ők előbb érkeztek… 
- Igen velük is összefutottunk. Hány fős a legénység és van e még valaki a hajón. 
- Csupán két karbantartónk van, két személyzeti beosztott, a másodpilótánk és jómagam. 
- Rendben – mondta és bontotta a kapcsolatot. – Arforellenőrizd, hogy mit jeleznek az érzékelők. 
- BIIPPIPPIIPIP (Hatan tartózkodnak a hajón.) – hangzott a felelet. 
Antress megnyugodott, hogy igazat mondott neki a kapitány, de ez még nem jelent semmit. 
- Rendben, tovább mehetnek. – szólt ismét a kommba, azzal még látta, ahogy a hajó eltűnik a fekete messzeségben. 
A három vadász szép lassan visszatért és jelentést tettek, majd Antress a hajtóműveket leállítva lebegett. Kezébe vette amesterétől kapott fénykardját és tisztogatni, szórakozottan vizsgálgatni kezdte. Mikor megunta a másikat vette a kezébe és csak várt és várt türelmesen, addig míg már azt hitte soha nem jön ide semmiféle lázadó-csoport és őket csak ugratták… 

Anakin meghallgatta a jelentést és elégedetten hümmögött. Közben pedig a térképet nézegette. 
- Artu, kérlek vetítsd ki a monitorra a bolygó jellemzőit. – mondta, mondván unalom űzőnek elolvasgatja a védeni való bolygót. Amíg Artu előkeresi az információkat, Anakin kitekintett a végtelen űrbe. Lába már lassan elzsibbadt és szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek. Hamarosan a fekete montirot fehér betűsorok töltötték be: 
-A Bimmsiaari egy kellemes klímájú bolygó,melynek felszínét túlnyomó részben Asaari fák borítják. Azért lehetséges, hogy nem érintette eddig a Birodalom és a Lázadók közti háború, mert elég jól izolált az elhelyezkedése. A lakói egy különös sárga prémmel borított faj, akiket Bimm-nek hívnak. Körülbelül azEwokokhoz lehetne hasonlítani a termetüket, és mi tagadás, nem igazán kedvelik a külvilágiakat. És a bolygóközi irányítást, egy úgynevezett bolygóközi tanács látja el. – olvasta fel magának. – Asarri fák….- behunyta szemeit és elképzelte, ahogyan fák alatt sétálgat. Bár imád repülni, azért most már szeretne végre szilárd talajon állni. Egyben a menedék is hiányzott neki…a Ligth House, Streng, Erő….és kedvenc felszolgáló droid: Rose. Bár nagyon élvezte a hosszú és kimerítő küldetéseket…pláne ezt a küldetést. Kivette az egyik oldalsó rekeszből, sokszor használt, de évek óta használt kék pengéjű fénykardját és hosszá fogott alapos kitisztításához. 
„Fénykardod az életed!”- ugrottak be volt mestere bölcs szavai, ekkor azonban lekódolt adás érkezet. 
- Uram, mit szólna, ha megviccelnénk az újoncot? Úgy is unatkozunk. - és belenevettek a komba. Antress ezt az adást nem hallhatta, hiszen pont a padawan elől kódolták le. 
Anakin elvigyorodott: 
- Rendben, mit fogtok csinálni? 
- Figyeljen, uram.- itt bontotta a kapcsolatot. 
- Te is kíváncsi vagy Artu?- dőlt hátra nevetve, mondván milyen arcot fog vágni a padawan. 
Ranger 1 (Bill) és 3 (Sam) leváltak a csapatból. 
-Ranger Vezér, arra birodalmi jelet fogtam. 
Anakin elfolytotta nevetését és megszólalt: 
- Az nem jó, gyorsan nézzétek meg, Antress menj velük. - egy igen urammal megforgatták a gépet és elindultak ÉK irányba. 
Mikro már jó messze jártak a bolygótól Bill, közölte, hogy várjanak itt, mert megnéz valamit. 
Jobbra forgatva gépét végig suhant a nyílt űrbe, egészen addig, amíg Antress szeme elől el nem tűnt. 
- Segítség, tűz alá vettem….Siessetek,….ÁÁÁ kilőttek!!!!!!!!- és a komban a hősies pilóta elhallgatott. 
- Antress, maradj itt, megnézem Billt- szólalt meg tettetkétségbeeset hanggal Sam és elindult Bill irányba, magára hagyva a rémült Antresst. Sam gyors sebességre váltott, míg távolabb a bolygó környékénAnakin a nevetéstől kezébe temette arcát és Artru is hatalmas „kacagásban” tőrt ki. 
De aztán folytatódott a színjáték: 
- Antress, segíts…Ááááá! Levált a pajzs!!!ÁÁÁÁ…Vége!!!!!!!!!!!!- és egy robbanó hang (amit Sam csináltúgy, hogy belefújt akomba, nagyon közelről) és a kapcsolat megszakadt. 
Anakin már a hasát fogta a nevetéstől és kíváncsi lett volna a padawan tejfehér arcára….  Antress arca elfehéredett. Nem egyszerűen akarta elhini amit hallott. Mestere még megtetézte egy kicsit a dolgot: 
- Antress ne menj utánuk, mert csapda – kezdte Anakinezzel is ösztönözve Antresst, hogy siessen a nyomukbaés majdnem elnevette magát. 
Antress gondolkodás nélkül rágyorsított és követte aBill és Sam által megtett utat. Nemsokára oda is ért, de nem látott semmit, se roncsokat, se ellenséges vadászokat. 
- Bill? Sam? Itt vagytok? – kérdezte kétségbeesetten. 
- Antress! A másik oldalról kerültek a birodalmiak. Segíts! Ahhh… - halotta az egyik Ranger hangját. 
Megfordította a gépet és teljes sebességgel száguldott vissza az osztag tagjai felé. 
Mikor odaért senkit sem talált ott. Se Rangert, se TIE-t, senkit. Furcsa. Vajon mi történhetett? 

Sokáig körözött a bolygó előtt, miközben a kommbanszólongatta a többieket, de nem jött válasz. Egy idő után feladta és megállt. 
Az nem lehet, hogy mind odavesztek. És mi lett a Birodalom hajójival? – tette fel a kérdést hangosan magának. 
Arfortól jött a válasz: 
- BIPPIPIPIP (Egész véletlenül nem ők azok?)- olvastaAntress a fordítómonitoron. 
Valóban a bolygó mögül a Ranger osztag tagjai szálingóztak elő. A kommban hangos hahota hangzott és a fiú azonnal megértette, hogy mi is történt. 
Ugratatok mi? Majd adok én nektek! – gondolta magában és a tenyerét dörzsölgette. 
- Kösz a segítséget Antress – kacagott Bill – pedig vagy százan támadtak rám! 
Hangos vihogás tört ki és Antress még nem egy ilyen ízes tréfát kapott, mint például: 
„Antress a hátad mögött vannak!!!” vagy „Eltaláltak, itt a vég!” 
A padawan ezeken csak mosolygott és megvárta, amíg mindenki beéri őt. El nem tudta képzelni, hogy hogyan tudta bevenni ezt a gyenge tréfát. 
De sebaj, majd ő is viccelődik egy kicsit. 
Lassan mindenki odaért mellé és még sokáig erről folyt a társalgás. Antress csak hallgatott, de egy kis idő múlva megunta az élcelődést. 
Bill hajója fejjel lefelé fordult és a két szárny felváltva fel-le rángatózott. Bill el nem tudta képzelni, hogy mi történhetett és csak felalá rázkódott a vadászában. 
Erre mg nagyobb nevetés tört ki, de most jött még csak a java! 
A vigyorgó Sam hirtelen jajgatásba tört kis, mert hátulról egy csavarkulcs eltalálta a sisakját és ő beverte a fejét a műszerfalba. - Bár sisak volt rajta, de mégis megérezte. 
Ezek után senki sem nevetett, mindenkivel „furcsa” dolgok estek meg, kivéve persze Anakin mestert, és egy ideig el sem tudták képzelni, hogy m i történhetett. Majd a két jedi nevetéséből rájöttek a turpisságra és a sok jajgatás után már ők is felvidultak. 
- Kvittek vagyunk – üzente Antressnek vigyorogva Bill, azzal még jó ideig mindenki erről beszélt… 

*** Ti mester arra gondolt, hogy a SWOW-al mennek, bár megfordult a fejében, hogy vadászgépbe kellene ülniük, ám úgy hitte, a padawanjának még nincsen hozzá kellő tapasztalata.Maradt a jó öreg korelliaiteherhajónál, melyet korábbi tulajdonosa kaszinónak használt, ezért meglehetősen kényelmes, és modern berendezésekkel ellátott jármű volt. A generátor és a pajzsok a legmegbízhatóbbak közé tartoztak, a fegyverekről nem is beszélve. A jedi nő hamar felkészítette, és már csak a padawanjára várt. Jayreggel korán kelt. Nem tudott aludni az izgatottságtól. Átsétált a fürdő szóbába ahol meg mosakodott és átöltözött. Egy szerű Jedi ruhát és a hozzá tartozó Köpenyt vette fel. Sűrű, fekete hosszú haját lófarokba fogta. Ellenőrizte kevés kis holmiját. Még mindig feszülten, hogy meg nyugtassa magát ágyán lábait maga alá húzva ült és meditált. Néhány órát eltöltött így. Mikor belső kis csengője figyelmeztette, hogy ideje indulni. Lassan fel állt és kis bőr táskáját a hátára dobta majd elindult a hangár felé. Az utat hamar meg tette.Hangár bejártból látta mesterét, aki SWOW besszálló rámpája előtt várta.- Szia Mester! - KöszöntJaymi vidáman mosolyogva.- Hello Jay! - Nos akkor indulhatunk?- Igen mester Készen vagyok. MondtaJaymi és követte Ti mestert a hajó belsejébe. Ami fantasztikusan nézet ki. A falakat gyönyörű szövetek borították. Jay egy kis időre elámulva ált. De gyorsan magához tért és az egyik puha padra letette táskáját. Mestere után sietett, akit úgy szeretett mintha a nővére lenne. És lehuppan a másodpilóta ülésébe.   Ti mester bezárta a beszálló rámpát. És Jay re nézett.- RendbenJaymi akkor vezess ki minket a hangárból.- Azonnal, mester. - Válaszolt Mosolyogva. Egy kis ideig elkeresgélte az indító szerkezet kapcsolóját. De mag találta korelliai hajó motorjai felbőgtek. Jay lassan arepulzorokat használva kicsit lassan de biztosan elindult. És pár pillanat alatt el is hagyta a Naboot. Onnét Ti mester vette át az irányítást és kapcsolthipersebességre.A zabrak lány egész jó pilótának bizonyult. - Lehet, hogy mégis vadásszal kellet, volna jönni? - gondolta Ti, majd lélekben vállat vont. A SWOW baj esetén sokkal hasznosabb lehet, mint egy törékeny vadász.  - Az út kicsit hosszú lesz - gondolta magában Jay. Csak ült és nézte az elsuhanó csillagokat elgondolkodva sok mindenen. Az eddig tanult dolgokon, a barátain és még sok mással kapcsolatos gondolat keringet benne.Majd meg szólalt:- Mond Nővérkém… - félbe szakította, a mondatott, mert elpirulva szája elé tette kezét. Kicsit szégyellte magát ezért. Remélte Ti mester nem haragszik meg rá. És újra kezdte.- Mond Mester milyen tanítani?Ti csak elmosolyodott a padawannyelvbotlásán, és magában büszke volt a lányra, és örült, hogy így érez, mert ez a bizalom jele. Hogy megnyugtassa, válaszát ezzel kezdte: - Semmi bajJaymi. Az Erőben mindannyian fivérei és nővérei vagyunk egymásnak. Örülök, hogy nem csak mestered, hanem nővéred is lehetek egyszerre. Tanítani pedig a galaxis legnagyszerűbb, de egyben legnehezebb dolga is. Tudod, a felelősség igen nagy, de ha jól csinálod, az eredmény kárpótol mindenért. – összegezte, majd a beszélgetés tovább folytatódott. Az út nem vált unalmassá. Ti a padawankoráról mesélt éppen, mikor a kijelző panelen megjelent a figyelmeztető jelzés. - ... ésakkor felállt, majd közölte a trandhosaival, hogy ő egy... - szakította félbe a togruta nő mondanivalóját - Megérkeztünk. Mindjárt kilépünk a hipertérből. Készülj!Jay még ki nyúltózott utoljára majd becsatolta magát a pilóta székbe. Érdeklődve hallgatta Mestere beszámolóját, és sajnálta, hogy véget ér a kis beszélgetés. De a küldetés kezdetét veszi. Egy zökkenés után eltűntek a fénycsíkok, és a két jedi nő a zöldBimmsiaari bolygó felé tartott. - Szépnek tűnik - jegyezte meg a mester. - Igen valóban az. Szeretem a zöld bolygókat. Tette még hozzá Jaymi.- Látod aRangereket valamerre? - Igen mester, már hívnak minket kódolt frekvencián.- Válaszolj nekik, aztán szálljunk le. Jó lenne mielőbb megegyezni aBimmekkel, hogy Anakin mesterék is leszállhassanak, és pihenhessenek egy keveset a találkozó előtt.  A landolás simán ment, egész tisztességes kikötő állt a rendelkezésükre. Egy nabooi férfi és egy sárgaréz színű 3PO egység fogadta őket. - Üdvözlöm, a nevem Bark - köszönt a férfi. - Shaak Ti mester vagyok, ő apadawanom Jaymi Hasea. Ön lesz a vezetőnk? - Nos, nem igazán. Én nem maradok itt tovább, vár a hajóm.De T-3PO elkíséri majd magukat, és tolmácsol abimmeknél. - ezzel sarkon fordult és otthagyta őket a dokk szélén. - Mehetünk? – kérdezte Ti, mire a droidemberi módon igent bólintott, és elindult az erdő felé.Jaymi igen furcsának találta, hogy a protokollrobot ennyire hallgatag, hiszen a 3PO egységek híresek a fecsegésükről. Meg is jegyezte az erőn keresztül.- Igazad van Jaymi, valóban szokatlan – felelte a togrutanő. – Lehet hogy valakit zavart, és átprogramozták….Én mindenesetre nem bánom. - Én sem – mosolygottJaymi. Az út a magas és terebélyes lombú Asaari fák alatt rövid volt és eseménytelen. Ti mester és Jaymiszerencséjére végig egy zöld ösvényen haladtak végig. Ami meg volt tisztítva a bozót. Az ösvény mellet végig színes bogyójú bokrok húzódtak. A T-3PO továbbra is némán néha meg szólalva, adva egy-két apró információt vezette őket tovább. Jay mos beszédesebb volt, mint szokott lenni általában. Talán, azért mert kisé izgult. - Mester, te is így képzelted első küldetésed velem? - Fecseget Jaymi. - Nos, igazság szerint én nem képzeltem el sehogy – felelt Ti. – Úgy tapasztaltam, nem jó várakozásokkal tele útnak indulni, inkább hagyni, hogy az események magukat alakítsák, s ha kell, akkor mi is azokat. Örülök viszont, hogy egy diplomáciai feladat, nem, pedig valami harci esemény az oka a közös küldetésünknek. De nézd, nem azokhoz a hatalmas fa kunyhókhoz tartunk? – kérdezett vissza a mester. - Szerintem igen. - Innét nem látom rendesen. De szerintem ott abban a kupolástetejűbe fogunk menni. Mert áll ott pár, bimm. 
Ti mester csak bólintott, hogy szerinte is. Már távolról is lehetett látni, hogy a kunyhók nagyok de az őszes közül a középső volt a legnagyobb és legdíszesebb. Néhány fafaragással és növénnyel díszített. Négy, bimm várta őket a kunyhóknál. Jaymi ha jól vette ki, a narancssárgás szőrzetekből az egyikük nő nemű volt. Mert neki világosabb volt de lehet, hogy pont ellenkezőleg. Mikor már ott voltak olyan közel, hogyJaymi ha akarta volna egy lépéssel és karja kinyújtásával meg érinthette, volna a bimmeket.  A négy, bimm köszönt a saját nyelvükön és bemutatkoztak. T-3PO szorgalmasan fordított. - Üdvözöllek titeket Jedik. Az én nevem Fakósárga. - Mondta az a, bimm amelyiket Jaymi Nőnek hiszi. - Az Ő neve Sebhelyes mellette, Szürkeszem és Bundás. - ÉnShaak Ti vagyok ő, pedig Jaymi Hasea. Szeretnénk önökkel a találkozó feltételeiről beszélni. - Nincs mit beszélni, - mondta Fakósárga – már megegyeztünk. - Én úgy tudom nem egészen. A találkozó nem zavarná önöket, csak helyet kérünk, és a biztonságunkról szeretnénk csupán gondoskodni azzal, hogy a csapataink egy része landolhasson a bolygójukon. A négy, bimm erre lázas tanácskozásba kezdett, amelyet T-3PO csak foltokban volt képes fordítani, és melynek lényege, hogy hárman ellenük, egy mellettük állt. Szürkeszem, aki a legidősebbnek tűnt tagadóan megrázta fejét, és kimondta a végső döntést. - Nem.  A többi, bimm Bundáskivételével távozott még mindig hangosan beszélgetve, amit már T-3PO nem fordított.- Sajnálom, hogy nem egyeztek bele. Pedig ha szerintetek fontos dolog a kor, ami számunkra is annak kéne lenni.Ti mester válaszolt Bundásnak Jaymi csak halkan sétált mellettük. Amikor Ti mester Jay meglátása szerint valami fura dolgot érzet Jaymi is meg érezte pár pillanat múlva. A bimm, Bundás zavartan hátrálni kezdett az előttük álló sűrű átláthatatlan bozóttól. Egy nagytestű, macskaszerű lény ugrott elő. 
- Egy karmos!!! - kiáltotta sikítva Bundás. - Meg fog enni minket! 
Fordította T-3PO ugyan olyan kétsége eséssel. 
Jaymi nem várta meg Ti mester reakcióját azonnal a karmosra koncentrálva akkorát lökött rajta, hogy a méterekkel odébb ért Földet hangos csattanással. Ami nem sokat ártott neki, mert testfelépítésének köszönhetően nem sokat ártott neki az esés. 
Az vicsorogva nagy ordítással kelt fel a földről készen ara, hogy a kis csapatra vesse magát. 
A két jedi egyforma lendülettel kapta elő fénykardját, és ahogy a lény feléjük vetődött egyszerre léptek félre, fordultak oldalra és keresztirányú csapással kettészelték a támadó lényt. A kis bimm rémülten pislogott, hol a nőkre, hol pedig a halott lényre nézve. 
A tolmácsdroid ahogy a bimm is beszélni kezdett. 
- Köszönöm, megmentettek. Ez… a harcosok sem tudtak még így soha győzni fölötte…. El kell mondanom – mondta a bimm, és a társai után sietett. 
A két jedi nő várakozott. Hamarosan sok sárga bundás jött, körülvették őket, majd a döglött ragadozót. Mindenki izgatottan hadart. Végül egy előlépett. Szürkeszem volt az. 
- Tévedtünk. Tegyenek, amit akarnak. Már tudjuk, hogy nem ártanak majd nekünk. 
Ti hálásan hajolt meg a kis lény felé. – Köszönjük.. 
Mikor magukra hagyták őket egy-két percre (amíg a macskaszörnyet elhurcolták) Ti bekapcsolta komját. 
- Anakin mester! Megvan az engedély. 

*** Előzmények…… 
A koréliai teherhajó, név szerint SWOW kilépett ahipertérből, rajta Shaak Ti mesterrel és Jaymi Haseapadawannal és megkezdték a bolygó megközelítését. 
Anakin eddig a pilóta ülésbe dőlve figyelte, a monitort, amikor meghallotta Antress hangját a komon át: 
- Nézzétek, egy teherhajó ugrott ki a hipertérből. -Anakin rápillantott a radarra, ami valóban jelezte a hajót, ami egyre közelebb kerül a bolygóhoz. 
- Bill, Sam, ti velem jöttök.- bekapcsolta ahajtóműveketés botkormányt jobbra döntve távolodott a zöld bolygótól. Elsőre nem ismerte, meg a Ti mester hajóját, ezért történhetett, hogy: 
- Azonosítsa magát.- nyitott kapcsolatot és szólalt megAnakin. 
- Itt a SWOW, az utasok pedig Jaymi Hasea és ShaakTi.- küldte vissza a jelzést a mester. 
Anakin a fejéhez csapott a felismeréstől: 
- Bocsáss meg, Ti mester, csak tudod a biztonsági intézkedések…- szabadkozott, majd gyorsan folytatta: - Kíséretet nyújtunk nektek a bolygóig. Vége. - bontotta a kapcsolatot. 
- Sam te hátulról, Bill, jobbról én pedig balról fogom kísérni a teherhajót. - szólt át a fiúknak, akik szó nélkül teljesítették és a SWOW immár körbe zárva, védelem alatt repült a Brimmsari felé. Az út alatt Anakinmegtudta, hogy diplomáciai küldetésre jöttek és azt is, hogy a leszállási „engedélyt” megszerzésért „harcolnak”. 
- Köszönjük, Anakin mester a kíséretet. - Anakin apilóta ülésben mosolyogva bólintott, majd jelzett a fiúknak, hogy szakadjanak le a SWOW-ról ,amit meg is tettek és gyorsan vissza álltak bolygó körüli pályára. 
Anakin kikapcsolta a hajtóműveket és hátradőlve várt….. 

„Jelen”….. 
Ezek után, hogy újabb jedik jelentek meg, a Rangerekközött izgatott morajlás futott végig. 
Anakin mosolyogva hallgatta a legkülönfélébb elméleteket, miszerint azét jöttek, hogy fát vigyenek vissza a menedékre, más vélemény szerint, csak állatokra jöttek vadászni… 
- Fiúk….Azért jöttek, hogy megállapodjanak a lakókkal, hogy végre letudjuk szállni és tudjunk egy jót pihenni. Szóval, csak türelem, ezek már csak napok, vagy órák kérdése. - biztatta a pilótáit, de egyben magát is. Kinyitotta az egyik rekeszt ,ahonnan elővette a vaníliássütis csomagot és kivett párat. Már csak fél üveg vize volt, ezért bevezetett rendszer alapján ivott csak. 
- Bár csak én is segíthetnék Ti mesternek…..Bár, én a legjobb a harcban vagyok, de mégis…a diplomáciában is megállom a helyem. – kivette másik rekeszből félig megtisztította fénykardját és egy törlőkendővel először is a nagyobb darabokat szedte le a markolatról ,majd kis esettel és kefével minden részét tüzetesen átnézte és megpucolta. Közben elméje folyamatosan zakatolt: vajón mi jól mennek lent a dolgok? Már meg kezdődtek a tárgyalások? 
A komon pedig folyamatosan csevegéseket lehetet hallani, köszönhetően a Ranger csapat mindig jó kedvű pilótáinak, akik mint mindig, most is énekelgettek, beszélgettek, viccelődtek, ugratták egymást. 
Anakin vissza tette a helyére a fénykardot és ránézett a zöld bolygóra, aminek a felszínén, valahol ott van a két rendíthetetlen jedi: Jaymi Hasea padawan és Shaak Ti mester……. 

***Jaymi kissé meglepetten pislogott a bimmekreakcióján. 
- Vajon hová vihetik a karmost? - kérdezte magában kíváncsian. Visszaakasztotta övére a kardja markolatát, ami nem ment egyszerűen a hálálkodó bimmekgyűrűjében. Jay nem élvezte ezt a fajta körberajongást, inkább fárasztotta, hiszen amit tett, az egész egyszerűen csak a kötelessége volt. Bár a lelke legmélyén hálát érzett a sok köszönömért.  A bimmekkis erőlködés után, hamar elszállították a karmos tetemét, mindezt hangos kiáltozás közepette. 
- Még egyszer köszönöm, hogy megmentettek - mondta Bundás. 
- Semmiség, csak azt tettük, amit kellett felelte Ti mester, akinek szavait T-3Po fordította. 
Sok, bimm, főleg gyerekek mentek, és ugrálták körül a karmost, szállítókat. Jaymi épp erről beszélgetett Bundással, mikor Shaak Ti, aki eddig a bimmeketfigyelte odafordult hozzájuk. 
- Nem értem egészen ezt a nyelvet, de ha jól vettem ki a szavaikból, valami kerítést emlegettek, ami véd a karmosoktól. Lehet, hogy valahol rés nyílt rajta? 
A tolmácsdroid fordított: - Lehetséges. 
- Akkor azt hiszem nem baj, ha utánajárok a dolgoknak - mondta Ti, és eltűnt az erdőben. - Nem menj csak nyugodtan mester.- Addig én itt maradok a leszállóhelynél. Az erdő nem volt túl sűrű, látszott, hogy ezt a területek a bimmek gondozzák. Az emlegetett kerítést észak felé haladva érhette el a jedinő a leggyorsabban, s valószínűnek tűnt, hogy arra lehet a „rés” is. 
Nem kellett sokat keresgélnie, a vibráló energiaháló látványosan állta útját a mesternek. Ösztöneire, és különleges hallására hagyatkozva bal felé indult. Kétszáz lépés után rá is bukkant a résre. Az egyik fa, melyre a hálót, gerjesztő érzékelőket szerelték valami miatt kidőlt, és egy jó száz egységes szakaszon védtelenül maradt a terület.Ti odalépett a fához, és ügyesen leszerelte a négy kis korong alakú eszközt, majd körülnézett, hogy hová lehetne őket ismét elhelyezni. A közelben egy, a kidőlthöz hasonló méretű, és magasságú fa állt. A togruta nő néhány szökkenéssel a törzsén termett, megkapaszkodott egyik kezével, míg a másikkal, és persze az Erő segítségével ügyesen elhelyezte az érzékelőket, majd leugrott a földre, mikor a háló újra összekapcsolódott. Végül lassan, nézelődve visszaindult padawanjához. Jaymi egy darabig nézte távozó mesterét. Szerencséjére nem maradt egyedül, mert T-3PO és Bundás is maradtak.Mind Bundás leült egy kisebb sziklára. Míg Jay a puha fűbe telepedet le. És beszélgetni kezdtek, amit a tolmács droid fordította. Kezdetben Jaymi Bundást a Bimm szokásokról.Aki először kicsit nehezen „oldódót”. De hamar magára talált és ö kérdezgetett minden félét érdeklődve.- Mond milyen Jedinek lenni? Nehéz? Kik lehetnek Jedik? Záporoztak a kérdések egymás után.- Hát néha sokszor kicsit nehéz. De számomra Nagy szerű érzés, hogy másokon segíthetek. És csak az lehet Jedi akiben, meg van a bizonyos kapcsolat az erővel. Valamilyen szinten.És a beszélgetés csak ment tovább, amikor egy másik, bimm aki nem mutatkozót be oda sétált és elhívta valahová. Jaymi egyedül maradt T-3POval aki nem volt olyan jó beszélgető partner. Alig mondott valamit és akkor is noszogatni kellett. Jaymi kicsit furának találta a helyzetet.Míg ő nyugodtan üldögélt addig a fákról és a rejtett bokrokból katonák figyelték a leszálló pályát részben néha közben Jay-t figyelve. Halk dörrenést lehetett hallani a távolból. És röviddel utána feltűnt az égen egy kisebb korvett. Lassan méltóság teljesen ereszkedet alá. Miközben néhol a bokrok a mozgolódó katonáktól életre keltek. Jaymi is felállt nagy levegőt vett és kifújta. Majd a pálya széléhez sétált. Beletelt pár percbe, amíg a nagykövet landolt.Landolás után a hajó két felére katonák sereglettek. Míg a többiek a fákról és a bokrokból rejtőzködve figyeltek. A nagy beszálló rámpa lassan lenyílt.  Bail Organa és Mon Mothma sétáltak le rajta tanácsosok és bizalmas embereik gyűrűjében. Jaymieléjük sétált és mikor le a követek és kísérőik szilárd talajra léptek, tisztelettudóan meg hajolt mélyen. És köszönt.- Üdvözlöm a nagyköteteket és kísérőiket.Jaymi Hasea Jedi padawan vagyok. - Üdvözlünk JaymiHasea. A mestered merre találhat?- Shaak Ti mester bár melyik pillanatban itt lehet. De addig is, ha javasolhatom, elkísérném önöket egy védettebb helyre. A szállásúk innét nem mesze 2 percnyi kellemes sétára van. Az utat végig katonák figyelik.- Rendben Kérlek, vezess minket. - Szólt Mon Mothma. Egy 30 főből álló kis csoport fogta Közre őket, hogy így baj esetén jobban védve legyenek.Jaymi a kis csoport elején sétált mutatva az utat. Az egyik kis kanyar után, aminek a beláthatóságát részben nővények akadályozzak Ti mesterrel, találták magukat szemben. Ti Mester enyhén meghajolt: - Elnézést, hogy nem tudtam fogadni önöket, de egy karmos rést nyitott a védőhálón. Sikerült rendbe hozni, és ismét teljesen biztonságban vagyunk.- Jó ezt hallani Jedi Mester – felelte BailOrgana. – A padawanja egyébként tökéletesen megoldotta a feladatot. Épp a szállásunkra kísért bennünket.- Remek – mondta Ti – akkor menjünk is tovább – mire a kis csapat elindult.- Shaak Ti mester, érkezett már meg valaki?- Önök az elsők, de ha jól hallottam a komon, a twilekek és a bothanok is landoláshoz készülődnek. Reményeim szerint a MonCalamar képviselői is rövidesen ideérnek.- Értem. Óh, ez lenne az? – kérdezte a férfi megpillantva a fából készült különleges építményt.- Igen, a szállásuk. Pihenjenek nyugodtan, amint mindenki megérkezik, értesítjük önöket.- Köszönjük. – majd elvonultak. Ti ésJaymi figyelték őket egy darabig, majd az Anakinmester által felállított irányító, pontosabban koordinációs központba indultak. *** A Rangerektovábbra is a bolygó körüli pályán repültek és a leszállási engedélyre vártak, már-már kezdtek lemondani arról, hogy ismét szilárd talaj lesz a talpuk alatt, amikor Anakin x- szárnyújának monitora bejövő hívást jelzett: 
- Látom, Artu, kérlek továbbisdt az adást a többieknek. – majd elnyomott egy gombot és a hangszórón át meghallotta Shaak Ti mester hangját: 
- Anakin mester! Megvan az engedély. - jött a rövid hívás, ezután hatalmas kurjantást lehetett hallani akomon át. 
- Végre sétálhatok egyet. - hallatszott Antress hangja és valóban, tényleg jó hír, hogy ismét kiszállhatnak az egyszemélyes fülkéből. 
- Köszönjük, tisztán vettük az adást Ti mester. Megkezdjük a leszállást. - jelzett vissza Anakin, majd ismét frekvenciát váltott: 
- Figyelem, először a csapatszállító fog landol, amit kétRanger fog kísérni, név szerint Bill jobbról, Sam pedig balról. – kezdte el az eligazítást Anakin. – Aztán pedig a védelmi hajók, az egyiket Ranger 5 és 6 a másikatRanger 7 (Antress) és 4. fogja kísérni. Én pedig utolsóként az utolsó védelmi hajót fogom kísérni. Én fogom levezetni a landolást, jelzésemre indultok. Érthető a feladat? 
- Igen, uram!- zengett a hangszóró. 
- Akkor mindenki foglalja el a helyét. - csapta össze a tenyerét és bekapcsolta a hajtóműveket. Megfogta a botkormányt és felemelte a bolygót kicsit távolabb, hogy lássa a folyamatot. 
Örömében és Shaak Ti-nek szánt tisztelgés gyanánt hármat bukfencezett a géppel, majd a komért nyújt és kapcsolatot nyitott: 
- Indulhat az első egység. - adta meg a jelet: Bill ésSam körül fogta a 2000 létszámú szárazföldi haderőtszállító járművet és lassan, fokozatosan közelítették meg a Brimmsari zöld felszínét. Átrepülték a bolygó légkörét majd az erdők és folyók fölött repülve landolásra alkalmas helyet kerestek maguknak. Végül egy hatalmas fákkal körülvett tisztáson landoltak. 
- Megvagyunk, uram. A landolásra alkalmas terület koordinátái – itt elhallgatott a hangszóró egy pár pillanatra – 4.5.6 DNY-ra. Színes jelző rakétákat fogunk fellőni. 
- Köszönöm, szép munka volt. Mehet a második egység. –adta meg a jelzést, mire Ranger 5 és 6 körül vette a számukra kijelölt védelmi hajót és hasonlóan a mint az előttük lévők, lassan megközelítették a bolygót…Lassan eltűnt mögöttük a végtelen űr és a bolygó mély kék színű ege alatt repültek végig az erdő fölött repülve keresték az előttük leszállókat, amikor is meglátták a felrepülő zöld jelző szikrát. Kecses kanyar után kiengedték a leszálló karmokat, majd kényelmesen és puhán landoltak. 
- Mi is megvagyunk, uram. – jött a jelzés. 
- Remek, szép volt. Ti jöttök Antress.- akik körülvették a második védelmi hajót és berepültek a bolygó csodálatos világába. Átrepülve az atmoszférát, már szinte érezték a levegő hűs fuvallatát és a talaj finom szemcséit. A zöld szikrát észre véve rágyorsítottak és landolás után leállították a hajtóműveket. 
- Mi megvagyunk, mest …Ranger vezér.- jött a visszajelzés. 
Anakin elmosolyodott. 
- Rendben, remek volt. Mi is érkezünk. - és oldalt körül vette a másik nagyobb védelmi hajót és együtt repültek be a bolygóba. 
- Artu, add rá a tartalékot a hajtóművekre. – viszonylag gyorsan átrepültek a felhők alkotta „takarón” és szemük elé tárult a csodálatos környezet, a fák, a tavak, folyók és a végtelen nyugalom. 
- Kicsit rázkódik a gép, ellenőrizd és finomíts a stabilizátorokon. - adta ki az utasítást, közben nyakát nyújtogatva kereste a többi gépet…lassan a gép megnyugodott és finom szelte át a kék „ég tortát”. Ekkor éles zöld villanás „rázta” meg az eget. 
- Á! Ott vannak. – átküldte a koordinátákat a védelmi gépnek és az utolsó számukra kijelölt talajon előbb a hajó, majd Anakin a leszálló karmokkal landolt. 
Anakin kikapcsolta a hajtóműveket és Artuval hozzá fogott a rendszerek ellenőrzéséhez. 
Elégedetten sóhajtott fel, látva,hogy minden a legnagyobb rendben van. Kiengedte Artut a helyéről, majd felnyitotta a gép tetejét és kikászálódott a gépből.
A többiek is: John és a katonák, Bill, Sam, Antress is a friss levegőn sétáltak. Bár katona elterült a puha és finom fűben, másik, mint például Bill. Térdre ereszkedve belemarkolt a földbe, mások pedig kergették egymást önfeledten nevetgélve. Érdekes, hogy ezek a legbátrabb és legjobb pilóták mégis mennyire hiányzottnekik azaz egy szó, hogy: talaj. 
Valóban…Bár Anakin is azok közé tartozott, aki szeretet és kicsit konyított is a repüléshez mégis…már nagyon vágyott a földre a szélre, a levegőre, a napsütésre. Végig sétált gépek körül és megállt a terebéjes, dús lombú fák előtt. 
- De gyönyörű. - súgta a lágy fuvallatba. Pár percig némán nézte és hagyta, hogy a friss levegő érzése új erőt kölcsönözzön neki, majd megszólalt: 
- Figyelem, katonák. Nem nyaralni jöttünk. Tudom, mennyire vártátok ,hogy kitudjatok jutni fényre….De mi itt egy csúcskonferenciát, egy gyűlést kell megszerveznünk. Ezért vagyunk, mert szervezünk, biztosítunk, védünk és helyezzük a vezetőket. Nem pedig, hogy némán álljunk és nézzünk magunk elé. Megfeszített és precíz munkát várok el mindenkitől. Nem tévesztünk hibát, mert a „hiba” szó nem szerepel a szótáramban, ha kell éjjel- nappal dolgozunk ,hogy mindent előkészítsünk. – harsogta a levegőbe, mire a katonák vigyázz állásba álltak. 
- Fél óra múlva, minden védelmi hajó elfoglalja a helyét a bolygó körüli pályán. Két Ranger, Antress és Sam, két óránkét megnézi a hajókat és felméri a szektor helyzetét. A többi Ranger, Bill vezetésével pedig óránként a bolygó körül felmérését és megfigyelést tesz. A friss adatokat pedig közlik velünk. Érthető?- a pilóták bólintottak, Anakin pedig megköszörülte a torkát. – A katonák pedig felmérik a terepet és elfoglalják a számukra kiosztott állást. De még egy óra pihenő idő jár, azt addig szabadon eltölthetitek. Köszönöm, egyenlőre ennyit. Leléphetnek. – fejezte beAnakin a mondani valóját és leült az egyik kivágott farönkre. 
- Antress, ide jönnél egy pillanatra?- kérdeztepadawanját, aki Arforral nézte a át gépet. 
- Hogyne,mester. - és gyorsított lépésekkel megjelent a mester mellett. 
Anakin felállt és megszólalt: 
- Szeretném, ha elmennél a katonákkal felmérni abimmek által nyújtott nagy fakunyhókat, amiket a fákra és fák mellé, a földre építettek. Segíts nekik elhelyezkedni, bízom a szakértelmedben, hogy bölcsen fogod a különböző posztokra küldeni őket. Én pedig elmegyek a bimmekhez, hogy beszéljek velük pár szót. – itt Antres furcsa arckifejezését látván ismét megszólalt: 
- Tudom, melyik ilyen fakunyhót adnak nekünk ,amiben a gyűlést tarthatjuk, mégsem lehet itt a nyílt ég alatt, nem igaz?- nevet a mester, a padawannal. 
- Később ellenőrzést tartok a katonák között is. Míg el nem felejtem, az éjszakai terepőrzésre, ma te vagy beosztva velem. Most menj pihenni. - a padawanmeghajolt, Anakin pedig vissza ült a farönkre és tovább nézte a csodás tájat.  Antress visszasétált az X- Szárnyúhoz és levette a sisakját. Csak most vette észre, hogy Arfor pityegve áll mellette: 
- Üdv Arfor. Feladatot kaptam, de ha szeretnél, akkor velem jöhetsz… - fordult mosolyogva a droid felé. 
Így aztán a kis asztrodroiddal az oldalán az a szárazföldi alakulatok táborához vette az irány. Hűs szellő fújdogált a vaskos és ős öreg fák törzsei közt, a nap szépen sütött. Mintha nem is egy veszélytelen találkozóra készülnének, olyan ez az egész. 
Az út meredekebb lett, de csak éppen annyira, hogy érezni lehetett. Nemsokára a fák ritkulni kezdtek ésAntress oldalán hűséges droidjával egy zöldellő tisztásra ért, amin ugyan állt egy pár fa és sziklákból sem kevés heverészett a fűben. 
- Szia Antress – jött oda a láthatólag vidám John. – Már vártunk titeket a mestereddel, de ő nem jött? 
- Nem, ő neki más „dolga akadt”. – engedett meg egy félmosolyt a padawan. 
- Rendben, akkor lássunk neki. – csapta össze a tenyerét John. – Mint tudod 2000 katona állomásozik jelenleg ezen „tisztáson”, – Antress bólintott – ebből 500 mesterlövész és 1500 „rohamosztagos”. 
- Szerintem kezdjük azzal, hogy felmérjük a terepet, aztán a mesterlövészeket is elhelyezzük. 
John elökapott egy adattáblához hasonlítható monitort, amin vörös pont égett. Látod, ezek vagyunk itt mi. Körülöttünk mindenhol hatalmas kiterjedésű erdők vannak, így hát a bolygón lévő konferenciateremnek kialakított épületet négy pontból foglyuk védeni. 
Megnyomott egy szürke gombot, mire egy zöld fénypont jelent meg: a konferenciaterem. Körülötte körülbelül egy mérföldes körzetben további négy vörös égő jelzett valamit. 
- Az a másik négy pont lesz a mesterlövészek négy állása. – folytatta John. 
- Remek, akkor először is nézzük meg a házak minőségét – mondta majd odalépett az egyik fa kunyhóhoz. Az oldalát megkoppintotta és elképedve fordult vissza Johnhoz. 
- Ez kő kemény. Első osztályú fából készülhetett. Semmi korhadás. – állapította meg a fiú. 
- Igen, mert ez az itteni fákból készült, amik híresek szerte a galaxisban anyaguk minőségéről. 
- Ez lesz az északi őrhely, igaz? – kérdezte Johntól. 
- Igen ez lesz az. És itt kell hagynunk… 
- Uram készen vagyunk – kiáltozott valaki, majdAntressel odasiettek és egy körülbelül 10 méter magas, farönkökből „összekovácsolt” őrtornyot láttak, amint stabilan állt, mivel mélyen a földbe ágyazták. 
- Kiváló munka fiúk – mosolyodott el John a tornyot nézve – itt mindig legyen fent tíz ember és óránként cserélje le másik tíz. Akik idefönt őrködnek, azoknak a feladata az északi égbolt megfigyelése lesz. 
- Értettük uram – hangzott a válasz kórusban. 
- És mi legyen a többiekkel? – fordult Antresshez John. 
- Van egykét ötletem. 500 katonából négyszáz, négy különböző állason figyel majd, és százan a védik majd közvetlenül a tanácskozást. 
- Remek ötlet. 
A padawan odalépett egy sziklához. 
- Minden sziklán fekve rejtőzködjön egy mesterlövész. Továbbá a házakban is legyen minimum két katona. 
- És mi legyen a többiekkel? 
- Ott és ott ássanak ember magasságú hosszú gödröket, sáncokat – mutatott egy északi és egy déli pontra – egyenlően elosztva kerüljenek be, a többiek ezekbe a rókalyukakba. A maradék három védelmi állást is rendezzétek be így. Ilyen toronnyal, sánccal és így álljatok fel. Ha a toronyból bárki bármilyen ellenséges hajót lát, azonnal jelentse azt – fordult a toronybeliekhez, akik éppen egy szállítható, kisebb energiájú légelhárító üteget, és egy támasztékos lézerágyút szereltek fel, miközben mindig egyvalaki távcsővel kémlelte a messzeséget. 
- Akkor most az 1500 katona és te John induljon el a konferenciateremhez. Én is megyek és átvizsgáljuk a minőségét… 

Később mikor odaértek már ott állt a rengeteg bevetésre váró speederek és siklók nagyrész, de az őrposztokhoz is került egy kettő. 
Antress és John besétált a tágas terembe és ellenőrizni kezdtek minden zugot. A falak erőségét, a poloskamenteséget és egyebeket. 
Mikor végeztek kisétáltak a nappali fénybe és a kommunikációs tiszthez vették az útjukat. 
Ott a tiszt elmagyarázta nekik, hogy felerősítet radarok,érzékelők és még jó néhány bonyolult műszer védi a tárgyalást a „vártalan meglepetésektől”. Ez a részleg szokatlanul fejlett segélykérő rendszerrel is el volt látva és egyéb kódfeltörő és más rendszerekkel. 
Johnnal elhelyezték a szárazföldi erők alakulatait, úgy hogy körbevéve az épületet vigyázzák a rendet. A siklókban állandó sofőr ült a gyors reakcióhoz és felállítottak négy hatalmas elhárító üteget is. 
Az eget harci légköri harci járművekkel vonták tele, nem bízva a véletlenre az űrben lejátszódó eseményeket. 
A katonák itt is egyenlően elosztva négy helyről figyeltek, így már két négyes gyűrűbe volt befogva a terep. 
Nem egy fán rejtett rakétavetősök és lövészek feküdtek, míg a tüzérségi ágyúk is kezdtek a helyükre állni. 
A kialakított „felszálló platformokhoz” kialakítottak egy gyors és rövid utat, amit sorban rejtett, fán csücsülő bakák védelmeztek. Maga a hely egy több száz négyzetkilométeres terep volt, hogy bármilyen nagyságú, formájú gépszörny leszállni tudjon rajta. 
Az ideiglenes főhadiszállást a föld alá rejtették, egy rókalyukba. Minden egyes ösvény, kaput, lyukat, gödröt őrök vigyázták fel. 
Az olyan tisztásokat, amik túl messzik és sötétek voltak, amik ideálisak voltak egy titkos birodalmi landoláshoz, gondosan felaknázták és mozgásérzékelőkkel tömték meg szinte az egész bolygóz. 
Nagy volt a sürgés-forgás, és John, no meg Antressfolyamatosan parancsokat osztogatott. 
A lőszerraktárat elrejtették és minden házat, kunyhót és sufnit, az étkezdétől a legnagyobb raktárakig álcázó, jelzéseket visszaverő festékkel kenték le, amit direkt erre az alkalomra terveztek a lázadók tudósai. 
Egy szóval egyfajta „rendezett zűrzavar” keletkezett. Mindenki azon munkálkodott, hogy ez a találkozó jól süljön el. A bimmek nem nyújtottak katonai támogatást, de azt mondták, ha tényleges támadásra kerülne sor, akkor segédkeznek, hogy megvédjék a népüket, és ki fogják küldeni a saját harcosaikat. 
Antress Arfor társaságában kezdte keresgélni mesterét, aki éppen Billel és Sammel beszélgetett, majd boldogan kezdte mesélni, hogy elkészültek a „védelmi stratégiával”… Anakin elégedetten hallgatta a padawanjelentését. 
- Szép munka.- bólintott Anakin. – Gyere velem, mutatok valamit. – Antress bólintott és egymás mellett lépkedve elindultak egy tisztás mellett, ahol az x - szárnyú gépek landoltak, de volt ott még valami….Fából készült sátor félség, ami alatt több ember dolgozott, jelentéseket és térképeket nézve. 
- Ez az ideiglenes megfigyelési, ha jóban tetszik, légirányításért felelős részlegünk. Ők elemzik a beérkezett adatokat és segítik a leszállás gyors, probléma mentes lefolyását. Továbbá ők jelölik ki a vezetőknek a leszállási helyet. – magyarázta Anakin és elmosolyodott Antress elképedésén. – Voltál már abimmek által nyújtott, úgy nevezett konferencia teremben? 
- Hát, csak a „fakunyhó” előtt voltam, amikor Johnnal elrendeztük a katonákat. 
- Értem, akkor megmutatom. – beültek egy nyílt terű siklóba. 
- Jason, kérem, a konferencia teremben. - szólt a „sofőrnek”, aki gázt adott és innentől kezdve a fák, csak elmosott pontokként tűntek. 
- Taxi?- nevetett Antress. Anakin elmosolyodott, szerette a padawanja humorérzékét. 
- Valami olyasmi, tudod a ilyen siklókkal fogjuk elszállítani a vezetőket a konferencia teremhez, bár nincs messze, de mégis…itt minden pillanat számít. - válaszolta és a sikló megpihent egy nagyobb fakunyhó előtt. 
- Megjöttünk. – mindketten kikászálódtak a siklóból és egy kisebb falépcső sor után megálltak a gyönyörűen díszített ajtó előtt, ami már ki volt nyitva, hisz a tisztek percenként ki- be mászkáltak. 
- Csak utánad. – engedte előre ifjú padawnaját és barátját, majd nyomában ő is belépett. A látvány lélegzetelállító volt: A belül tágas épület közepén egy nagy kerek fekete asztal kapott helyet, aminek széleitbimmek jellegzetes jelrendszerével díszítettek. Az asztalhoz tartozott még jó pár ( a vezetők létszámához igazított) fekete szék ,ami szinten ilyen jellegzetes jellel lett ellátva. Azt asztal közepén, több holokivetítő, míg a falakon átlátszó monitor kerül, mondván a stratégiák könnyed bemutatásának érdekében. De képek (amik inkább maszatolásnak tűntek) és kisebb- nagyobb szobrok is helyet kaptak. A fakunyhó ablakain át beszűrődött a vidám, aranysárga napsugarak. 
- Ezt a helyet is védeni fogjuk. De ezt te jobban, tudodAntress.- a padawan bólintott. 
- Az biztos, hogy mindenki kényelmesen elfog férni az épületben. - Anakin bólintott. 
- Kedves a bimmektől, hogy felajánlottak nekünk pár kunyhót…- szólalt meg Antress, miközben kisétáltak az épületből és ismét a siklóba ülve repülte. 
- Igen, az. Pláne, hogy az elején idegennek néztek minket, elég jó viszonyba kerültünk velük…igazatmegvallva nem sokszor jönnek elő, de néha segítenek is. 
Az út most nem a tisztásra, hanem egy egészen más a tisztáshoz közeli helyhez vezetett. A sikló jobbra- balra manőverezett a fák között, végül megállt egy több nagyobb (nem fából készült) sátorral felszerelt területen. Kiszálltak a siklóban és sétálni kezdtek a sátrak között. 
- Itt állítottuk fel a katonák ideiglenes tábor helyét. - mutatott körbe a sok terepszínű sátora- Egy ilyen sátor tíz személyes, ezért mindenki kellemesen eltud férni. A te ilyen sátrad, ott van hátul, a Rangerekkel vagy egy helyen. –magyarázta Anakin, majd elértek a tisztás véghez, ahol több aszta elfoglal egymás mellé sorokba állítva. Az asztalokon pedig karton dobozokba állított vizes palackok, üdítő italok, de voltak kávé termoszok és minden fél, formájú gyors ételek, több nyíre zacskós leves, vagy fagyasztot szendvics „pihent”. 
- Ez a büfé, igaz, nem olyam változatos és ínycsiklandozó, de a célnak megfelel. - somolygottAnakin, majd elindultak vissza a siklóhoz. Átrepültek tisztásokon és közben a katonákat figyelték: megállás nélkül rohangáltak, hogy minden rendben és pontosan zajlanak, újabb őrtornyokat építettek, valahol például még gyakorlatozás is folyt. Több felderítő folyamatosanspeeder- bikeokkal járték körbe a bolygó területét ,földés víz mintát véve. A légi irányítás vezetői pedig a radart és a rádiót hallgatták és jegyzetelték a bejövő friss információkat. 
A védelmi hajók pedig egész álló nap a bolygó körüli- pályára állva figyelték a végtelen űrt. Hozzájuk az élelmet csapatszállítók juttatták el. A sikló ismét megállt. 
- Kösz, Jason a fuvart. - és végig sétáltak az x- szárnyú gépek között, ahol már Bill sisakban várta Anakint ésAntress. 
- Üdv. Bill .- köszönt Anakin és kezet fogott a fiatal pilótával. 
- Uram- hajtott fejet Anakin előtt- Hamarosan indulnunk kell terepszemlére fel az űrbe. 
- Ó, igen, három óránként. – bólintott. – Akkor, Antressnem is tartalak fel tovább. Sok sikert. – mosolygott és oda sétált a légi irányítókhoz. Antress és Bill elfoglalta helyét a gépben. Az ifjú padawan fejére húzta a sisakot és kapcsolatot nyitott: 
- A légi irányításnak itt Ranger 7-es. Felszállási engedélyt kérek. – elhallgatott, közben bekapcsolta a hajtó műveket, mire a gép pár centit megemelkedett. 
- Itt a légi irányítás. – hallatszott a komon át a feszült tiszt hangja – A felszállási engedélyt megadom. –Antress vissza jelzett egy „Értettem, Köszönöm”-öt ésBillel az oldalán felrepültek a lenyugvó nap sugarai által narancssárgára festett égre, majd tovább gyorsítva elhagyták a bolygó atmoszféráját és szemük elé tárult a végtelen űr. 
Anakin leült az légi irányítók közé és a legfrissebb adatokat olvasgatta, közben várva, hogy Antress és Billjelentést tegyenek. 

Rövidesen sötétség borult a bolygóra és a nap szerepét immár a fehéren „égő” hold vette át. A Ranger táborban fáklyákat gyújtottak és a mobil generátor, amit hoztak magukkal, az adott némi fényt. A katonák egyik része alváshoz készülődött, vagy már aludt, a másik része pedig az éjszakai őrséghez készülődött. Csak úgy mintAnakin, aki saját egyszemélyes sátrában(ami aRangerek mellett volt) készült fel az őrségre. Feketejedi öltözéke a sötétben jó szolgálatot tett, egy táskába sarkított mikro távcsövet, adattáblát, ételkapszulákat, vizet pakolt, övére pedig lézerpisztolyát és fénykardját csatolta. A köpenyét pedig a hálószákjára felvette éstáskáját pedig hátára dobta. A sátor tágasnak bizonyult: a földön egy fekete hálószák, ágy ként szolgált, a két sarokba volt elég hely, hogy tulajdonait a sarkokba tudta tenni és még Artunak is jutott elég hely. 
- Gyere, Artu. Rád is szükségem lesz. – szólt a kis kék-fehér droidnak, aki öröm csipogással helyeselt. 
Szét húzta a sátor bejáratát és kilépett az esti csípős hidegbe. Szerencsére meleg köpenye megvédte teste nagyobb részét a hidegtől, de arca és keze fázott. Meggyújtott egy fáklyát és a tűz fénye megvilágítottaAnakin gondterhelt de egészséges arcát. Lépett pár lépést és megállt a Rangerek sátra előtt és várt…..nem is sokáig: hamarosan megjelent Antress és hűséges droidja: Arfor. 
- Jó Estét Antress.- köszönt Anakin – Mehetünk? – kérdezte, mialatt Antres meggyújtott magának egy fáklyát: 
- Jó Estét, mester. Igen, mehetünk. – elindultak egy más mellett , kezükben égő fáklyákkal. Végig sétáltak a táboron és az erdő egyik keskeny ösvényére léptek. Az erdő így hold- fényben barátságtalannak és hidegnek tűnt. A hold fénye lesütött mint a sétáló jedikre, mint pedig az erdőre. A fák árnyék táncot jártak ,amifélelmetesen hatott a vándorokra. A fáklya vidáman lobogó lángjai azonban erőt adott a két jedinek és fejüket felszegve haladtak tovább….itt – ott ágak reccsenését és furcsa morgást és morajlást lehetett hallani…A hideg szelő a fák leveleivel játszott. Végül megálltak egy nagyon magas és vastag törzsű fa előtt. Az egyik legnagyobb fa volt, a többi között, tetején pedig egy nagyobb fakunyhót építettek. Az volt az egyik éjszakai őrségre alkalmas hely. Innen fentről az egész területet belehetet látni és a fenti sötét égboltra is kitűnő kilátás nyújt. 
- Oltsd el a fáklyád. – szolt Anakin, miközben maga is eloltotta és földbe szúrta, csak úgy mint Antress. 
- Csak utánad. – Antress vigyorgott és elindult fel a kötél lépcsőn. 
- Arfor, Artu ti repüljetek fel a tetejére. - alig mondta ki, a két droid már hajtóművek segítségével elindultak felfelé. Anakin elmosolyodott a jelenet láttán, majd felmászott a lépcsőn és elindult felfelé, az út fele gyorsan ment, de utána….mintha a fának sosem lenne a teteje. Anakin néha megállt megcsodálni a tájat és azt, hogy a csapatok tényleg szervezetten állnak, de tovább ment, már csak pár lépcső sor….ekkor meglátta Antresskinyújtott kezét: 
- Add a kezed mester,segítek. – Anakin elfogadta asegítség nyújtást és egy utolsó lendülettel felért a fa kunyhó elé. Artu és Arfor már fent voltak. 
- Jó magasan van. – fújtatott a mester és végig nézett a tájon. Lent a katonák kis foltokként látszottak és az égre is jó látás nyílt. Felállt és benyitott a kunyhóba, amiben nem volt semmi, a falak helyett is kis nyílásokat építettek ki. Letette a sarokba a táskáját és kiment a kunyhó másik oldalán kiépített nagyobb erkélyre és végig nézett a fák között, ugyanis a konferencia „kunyhó” körül több ilyen őrkunyhót alakítottak ki a fák tetején. Egyetlen szerkezet volt csak beépítve a „házikóba”, ami nem volt más mint egy kis jelző szerkezet: ami arra szolgált, ha ellenséges csapatok érkeznének ,akkor csak a megkell gyújtani és a tűz lángjai jelzés értékű szerepet töltött be. Anakin leült azfapadlóra és hátát a kunyhó falának vetette, csak úgy mint Antress. 
- Artu és Arfor. – itt Antressre nézett, remélve nem veszi zokon, hogy utasítást ad a droidnak ,de mivel semmi ellenvetést nem tanúsított folytatta: 
- Érzékelőitekkel figyeljetek, ha bármi van, akár a legegyszerűbb pisszenés, jelzés, egyszóval: akármi, azonnal szóljatok. A két asztromechanikus droidelgurult az erkély végére és „fejükből”, kis antenna szerű dolgot engedtek ki és vártak. 
Az idősebb mester, előkereste táskájából a sarkított mikro távcsövet és szeme elé tette: bekapcsolta az inframódot és immár a sötétbe is jól látott mindent. Végig pásztázta a környéket, majd miután minden tiszta volt, ledobta az ölébe és kortyolt egyet a vízből. 
- Kérsz? – odadobta az üveget a padawannak. Aztán percekig nem esett szó köztük, végül Anakin törte meg a csendet: 
- Érzem, hogy kételyek gyötrenek. Nem vagy biztos abban ,hogy itt bármi is lesz és azt is érzem, hogy csapdára gondolsz, mivel túl „tiszta” minden. 
Antress nem szólalt meg, csak nézett a tiszta, sötét ég csillagjait. 
- Régen beszélgetünk már az érzéseidről, tapasztalataidról, ez főként az én hibám ,mert ebben a hadjárat sorozatban nem tudtam elég figyelmet neked szentelni. – a padawan még mindig nem szólalt meg. – Próbálj meg bennem megbízni és oszd meg velem a gondolataidat. Úgy sokkal könnyebb lesz neked és nekem is. – ránézett a padawanra,aki szintén felvette mestere pillantását. Anakin látta a holdfényben Antressarcát, ami büszkeséget, erőt és kitartást sugárzott. Artués Arfor pedig szó nélkül továbbra is figyelték a jeleket.
Antress mestere arcát fürkészte, majd nagy nehezen megszólalt: 
- Nem benned, a katonákban kételkedem, hanem ebben a helyben és mindenben. Szinte érzem, hogy készülődik valami. Túl nagy a csönd. Máskor, ha az erdőben „letépsz egy fűszálat” már megjelenik egy csillagromboló, most meg egy ekkora találkozó ilyen egyszerűen titokban marad… 
- Na túlozz. Ne feledd, hogy jó volt a szervezés. Ami pedig a kételyeidet illeti tényleg furcsa, hogy semmi, még egy átkozott kutász droid sem jelent meg. 
Antress most elővette a saját mikrotávcsövét és a sötéteget kezdte vizsgálni. Nem talált semmi érdemlegeset ezért visszaült és mesterére nézett. 
- Bárhogy is lesz mester… - kezdte – …meg tudjuk védeni a bolygót és a lázadó vezetőket. 
- Ne bocsátkozz feltételezésekbe ifjú padawan. Ne a lehetségesen gondolkozz. 
- Rendben mester. Egész jól berendezkedtünk. 
- Valóban és a katonák is egyre inkább összeszoknak. 
A két jedi egy pillanatig a távoli űr felé fordította a tekintetét. 
- Gondold, hogy rájönnek, hogy itt vagyunk? – törte meg a csendet Antress. 
- Mármint a Birodalom? Nem tartom lehetetlennek, de ez még a jövő. Addig is még sok teendőnk van, többek között ez az éjszakai őrség. – zárta le a témát a mester.
Antress még egyszer belenézett a távcsövébe, majd visszaült az ablakok alá és a köpenye alól előhúzta a fénykardját, majd vizsgálni kezdte: 
- Hogy haladsz a másik fénykardoddal? – kérdezte a mester. 
- Egészen jól, de még sokára lesz kész, főleg hogy sokat nem tudok vele foglalkozni még jó ideig. 
Egy ideig még tisztogatta, majd levette másik fegyverét is. Miután azzal is kész volt mindkettőt az övére tűzte és felállt. 
Kisétált Arforhoz, aki Artuval beszélgetett. Mestere már odakint ült és a csillagokat fürkészte. 
Az ég sötét volt és az éjszaka a nyári hónapok melege ellenére is hideg. A padawan mégis köpenyét levéve, az erkélyen állva hátrakulcsolt kézzel meditált, miközben mestere oktatgatta az Erő mivoltára. 
Antress a jövőt próbálta megérezni, de igazából figyelt a mesterére is. Végül a gondolati mégis valahogy a küldetés felé és a Birodalom felé sodródtak. Rossz előérzete volt, amit a mestere is érzett… 

Mikor a nap első sugarai átszűrődtek a fehér fátyolos felhőkön, jelezve, hogy itt a hajnal megérkezett a váltás is. Két fiatal, de életerős katona jelent meg, hogy felváltsa a két jedit. 
- Így hát Anakin, Artu, Arfor és Antress lekászálódtak (adroidok repültek) az őrházból, majd elindultak, hogy aludjanak néhány órácskát. 
A sátraknál elválltak és elköszöntek, majd Antressbelépve látta, hogy minden Ranger alszik. Hagy pihenjenek csak – gondolta Antress, majd az órára pillantott. Hajnali hat órát mutatott, így hát a fiú lerakta köpenyét és övét majd bebújt az ágyba. Arfor mellé gurult és készenléti állapotba helyezte magát…  Antressés mestere a nap első sugarai után feküdtek le és mikor már felkeltek majdnem dél volt. A padawan felült az „ágyában”, majd szemével a Ranger-et kereste. 
A sátor üres volt, csak Arfor pityegése hallatszott: 
- Jó reggelt Arfor – nyújtózkodott a fiú. 
- BIIPPIPIP – válaszolta éles hangon. 
- Micsoda? Résztvevők érkeznek a gyűlésre, és mindjárt itt vannak? Miért nem ébresztettél fel korábban? – rivallt rá somolyogva a „kupolásfejű” robotra. 
- BIPIP TREEE (Azt hiszed nem próbáltam…) 
Antress gyorsan tiszta jedi ruhába bújt, felcsatolta övét és fénykardjait, köpenyt kanyarintott magára. Felkapta a csizmáját és Arforral a háta mögött kilépett a simogató déli szellőbe. 
Benézett mestere sátrába, ahol csak a holmiját találta. 
Már ott lehet – gondolta Antress – de hol? Ezekkel a gondolatokkal indult el a dokkolásra kialakított részleg felé, mert ha érkezik valaki, akkor bizonyára ott fog landolni. 
Átvágva az ős öreg fákkal csipkézett ösvényen elindult a leszállópálya irányába. Gyors lépteit Arfor alig győzte követni. Végül kiértek egy óriási tisztásra, aminek a széleit körben jelzőfényekkel látták el. 
A rét szinte teljesen sík volt és minden pontján állt egy-egy vadász, cirkáló, teherhajó vagy más gép. 
Az egyik érintetlen részén tömeg gyűlt össze, aminek nagy része sorokba rendezett katona volt. A távolbanAntress látta, hogy a Ranger-ek az X- Szárnyúkat javítják. 
Anakin mester ott állt a katonák sorainak végén, háttal a fiúnak. Mielőtt odaért a padawan látta,, hogy egy szervező, lázadó tisztel beszélget, de még azelőtt érezte a fiú jelenlétét, mielőtt odalépett volna: 
- Jó „reggelt” Antress, így délfelé. Téged aztán nehéz felkelteni! Még Arfor sem bírt veled, így hát egyedül végeztem az előkészületeket… 
- Bocsáss meg mester – engedett meg egy félmosolyt a fiú visszaemlékezve az Antar 4-i búcsú bulijukra. 
- Egyenlőre két személy várunk, egy twi’lek harcost, ki segíti lázadásunkat már jó ideje, és egy befolyásosbothan férfit, aki politikailag van nagy segítségünkre. Először a twi’lek „úr” érkezik meg. Többet még én sem tudok, mert nem rég tájékoztattak. 
Így hát vártak egy darabig, amíg is beszélgettek és a mester elmondott mindent a reggeléről. 
Nemsokára az egyik katona az égre mutatott, ahol is egy szürke pont jelent meg. A kommban azonnal jött is az értesítés, hogy az első vendég megérkezett. 
A két jedi még egyszer végigsimította a ruháját és legjobb modorát „magához lépve” az őrség élére léptek.
A napfényben ezüstösen fénylő hajó, lassan ereszkedett, leszállókarmait kieresztve, majd az orruk előtt landolva, porfelhőt kavarva érintkezett a talajjal. 
Egy vastag, hidraulikus rámpa nyílt le, ami olyan fényesre volt suvickolva, hogy az aranyló napok,(merthogy most már a második nap is megjelent, mivel itt napszakonként megjelennek) 
vakítóan megcsillant rajta. 

A rámpán először két talpig felfegyverzett twi’lek katona sétált le, hogy biztosítsák gazdájuk útját. Kezükben vaskos karabély szürkélett, amit vállukhopz szorítva tartottak. Ezek után egy magas, szálas, izmos, de bölcsességet tükröző arcú férfi is lelépdelt. 
A megjelenése tekintélyt tükrözött, de mégis mogorvának tűnt. A bőr kék színben látszott és hátul hét érzékeny, úgynevezett fejfarok lógott. Ruhája díszes volt és előkelő, fején koronához hasonlítható, twi’lekjelekkel ellátott pánt volt. 
- Üdvözlöm önt e szerény összejövetelen. Megtisztelő hogy eljött. Engedje meg hogy bemutatkozzam: AnakinSkywalker vagyok, ő pedig a tanítványom AntressVaweer. Jedi lovagok vagyunk és a tárgyalást biztosítjuk még jó néhány társunkkal ezen a bolygón. – azzal a két jedi meghajolt. 
A twi’lek egy ideig nézte őket, majd arcára enyhe, látszólag rejtett mosoly derült: 
- Én köszönöm, hogy itt lehetek. Bermendo Grufiasvagyok. Örülök, hogy a nemes jedi lovagok vigyázzák a felkelés vezetőségét – azzal ő is meghajolt. 
- Elkísérjük a szállására uram. – tette hozzá a mester. 
Grufias hátrafordult, ahol is egy másik twi’lek fajból való, valószínűleg inas lépkedett, a csomagokat, és a dísz fegyvereket. 
- Pergetto, kérlek kövess minket. – mondta felé fordulva és hangjában nem érződött önteltség, lenézés vagy fennhéjázás. 
Anakin, Grufias, Pergetto és Antress, Arforral és Artuvala nyomukban egy nagyobb sikló felé köztelítettek. Beszálltak, majd a mester szólalt meg először: 
- A tárgyalók szállásához, kérem. – majd a sikló könnyedén suhanva az erdei ösvényen keresztül átvágva egy eldugott, de színvonalasan felépített kunyhó csoporthoz ért, ahol az egyik előtt megállva a népes társaság (kivéve a két droidot, aki ott maradt) kiszállt és a két twi’lek besétált a sátraknál valamivel tágasabb lakásba. 
- Otthonos és tiszta. –állapította meg a kék bőrű harcos, majd a jedik felé fordult. – Látom, alaposan felkészültek a gyűlésre. A védelem kitűnő és nem egy őrszemet is megláttam elrejtve a fákon. 
Anakin mester biccentett a köszönet jeléül, de válaszra nyitotta a száját: 
- Igazából az érdem főleg a tanítványomé és néhány tiszté, de… - ekkor mondandóját félbeszakította az öve felől érkező hangos pityegés. 
Kiment az ajtón, majd pár pillanat múlva visszasétált. 
- Bocsánat uram, de egy másik vendéget is várunk, aki éppen most fog leszállni. 
- Semmi baj, menjek csak, hisz ez a dolguk. Addig én kipakolok, de kérem, ne felejtsenek elküldeni valakit, hogy körbevezessen és szóljon, ha szükség van rám. 
- Ígérem, nem feledkezünk el önről – hajolt meg a mester, majd Antress is és kisétáltak az ajtón. 
Beszálltak a siklóba, ami sietve indult visszafelé át az erdei ösvényen át. 
- Rendes fickónak tűnt mester. – mondta Antressmosolyogva, de a fákon lévő „álcázott” katonákat figyelve. – furcsa, hogy így ki tudta szúrni az őröket, akiket mi jedik vettünk észre egyedül, siklóból kinézve. 
- Igen az volt, és ne feledd hogy ő egy nagyra becsült harcos, akinek van tapasztalata, a vadászatban is. – tette hozzá és mindketten az egyre ritkuló fák szegélyét kezdték fürkészni, ahol még szerencsére nem landolt abothan hajója, de Grufias gépét már elhelyezték addigra egy másik területen… 

Antress és Anakin siklója megállt az irányító részleg előtt. A két jedi kipattant és elindultak a felállított sátorhoz. - Artu, Arfor te itt maradsz. – szólt a kisdroidnak, miközben már a sátor felé sétáltak. A fű a talpa alatt „ropogott” , bő köpenyét pedig az enyhe fuvallat töltötte meg „élettel”. Átvágott a katonák között és a tisztás végén megálltak. - Uram. – köszöntötték a közeledő két jedit. - Mi a helyzet, fiúk?- szólt köszönés helyett Anakin. 
- Egy lambada osztályú gép közeledik a bolygóhoz. Még nem azonosították magukat. – Anakin a komm után nyúlt, közben jelzett a Rangereknek, hogy szálljanak fel. 
- Itt, Brimmsari. Azonosítást és látogatásuk célját kérem. – elhallgatott és a monitorra nézett ,ahol egy sárga folt jelezte az egyenletes tempóban haladó járművet. 
- Itt pedig Ezüst Ló. A bothaniak követét szállítom. Cél: pedig a lázadó vezetők konferenciája. Azonosítást küldöm. – itt a hangszóró elhallgatott, Anakin pedig jelzett Billnek és Samnek, hogy segítsen a bothaniakleszállását. A két Ranger bekapcsolta a hajtóműveket és kirepültek az égbe. 
- Uram, a megadott azonosító helyes. Szerepel az adatbázisunkban. 
- Rendben, jelezzen vissza, hogy leszállhatnak. –Anakin megveregette a tiszt vállát ,majd elindult azsiklók „parkolójához”. 
- Jason, vigyél ki a „leszálló platformokhoz”.- közbenAnakin kiválasztott egy elegánsabb fekete nyitott terű siklót. Beszállt hátra és miután Jason bekapcsolta a hajtóműveket már száguldottak a leszállásra alkalmas hatalmas, nyílt tisztásra. A fák elmosódott foltokként látszottak, a nap sugarai pedig már tűző erővel sütötték a katonákat. Anakin felnézett az égre, ahol már látta alambada osztályú gépet, ahogy a két x- szárnyú gép gyűrűjében repült a tisztás felé. A sikló egy széles kanyar után „parkolt” a fák nyújtotta hűvös árnyékben. 
- Várj, itt. – szólt a sofőrnek, majd kiszállt a siklóból és tisztás szélén sétálni kezdett. Az „Ezüst ló”-nak nevezettlambada gép a leszálló karmokkal landolt a számukra kijelölt helyen és a hatalmas hajtóművek csendesen leálltak, a hosszú, fekete rámpa kiereszkedett a helyéről. Anakin és a dísz kíséret a rámpa végén várta abothaniak követét. Hamarosan megjelent egy díszes arany,ezüst, bronz színekben, hosszú, bő ruhában tündöklő férfi. Rövid fekte haja ápoltan festett, arc izmai pedig keménységet és határozottságot, tekintélyt tükrözött. Bíbor színű csizmát viselt, míg ruháján hosszú, földig érő sötét barna köpenyt viselt. Két kísérőjével egyetemben elindult lefelé a rámpán. Anakinegy lépést előre lépett, majd kinyújtotta kezét. A követ is viszonozta és miután kezet fogtak megkezdődött a szokásos bemutatkozás. 
- Anakin Skywalker vagyok, a tanítványom és társam pedig Antres Vaweer. Mi felelek az ön és a többi követ biztonságáért. – mutatkozott be. 
- A nevem: Karaf. Én pedig a bothani nép vezetője vagyok. – itt felhúzta a szemöldökét látva erdős környezet. – Hát én azt hittem civilizált világba jöttem ,nem pedig ilyen…ősember barlangba. – nevetett fel érces, gúnyos és rideg hangon. 
- A bolygó biztonsági okokból lett kiválasztva, de biztosíthatom, hogy a szállásával elégedet lesz. - szólalt meg Antress, aki kissé meglepődött a követ bemutatkozásán. 
- Remélem is, mert ahonnan én jöttem, ott adunk a megjelenésre. – szólalt meg továbbra is kimért hangon, de érzékelhető volt, némi fennkölt hangnem is. Anakinerre nem válaszolt. Nem akart goromba lenni, hiszen ez a vezető is némi beképzeltség ellenére is kulcsfontosságú szerepet játszhat. 
- Erre uram. – mutatott kezével a fekete sikló felé. 
- Azzal a ronccsal megyünk, Kankarin? – nézett rá a mesterre.- A nevem: Anakin. – helyesbített. Majd egymás mellett haladva sétáltak. Anakin nehezen viselte a követ kedvesnek nem nevezhető megnyilvánulásait, ahogy Antress, aki már zavarában a csizmáját néztemintha valami érdekeset látna rajta. - Huh, az meg mi? Náluk sokkal jobbat készítenek. – majd egy következő egyszerű energia generátorra nézett. – Milyen szintet van itt a technika? Én úgy nézem a 0. alatt. – nevetet fel és lassan megérkeztek a siklóhoz. Jason kinyitotta az ajtót a követ úr előtt ,aki bemászott szavaival élve a „roncsba”. Anakin is beszállt és a sikló dübörögve meglódult. Az út nagy részén a követ úr „bókjait” lehetett hallani, miszerint „Mennyire korhadtak azok a fák, bezzeg ha én csináltam volna” vagy ehhez hasonló: „Maguk is látták azokat a szőrös gombócokat? Ezek a bent lakók, milyen kulturálatlan nép” és ehhez hasonló már-már a beképzeltség határait súroló megjegyzéseivel fárasztotta Anakint és a Jasont is. Az út öröké valóságnak tünt. „Ha nem lenne vezető és fontos tag, kivágnám a siklóból” – töprengett magába, de mivel a Tanácstól ezt a feladatot kapta és számára apadawanja után a küldetés a legfontosabb,ezért némán tűrt. A vezetőknek kialakított szállás- negyedek a konferencia teremhez közeli, de a tisztástól távoli helyre került, ez is része Anakin védelmi programjának. 
- Juj, mennyi apró nép, közszolgák. – fintorgott a műszerészek és a szerelők láttán. Anakin ezt már nem hagyta szó nélkül: 
- Maguknál nincsenek szerelők? Vagy ön nem szoktamondjuk megszerelni esetleg elromlott gépét? – bár tudta a választ. 
- Én, dehogy. –háborodott fel, látszott rajta, hogy még a feltételezés szele is bosszantotta. 
- Ezek az emberek önért, értem és a lázadás katonáiért dolgoznak, energiát és fáradságot nem kímélni. Úgy gondolom több megbecsülést érdemelnek. 
A követ felhorkant. 
- Mégis ki maga? Az ügyvédjük, vagy valami szervezet?- fintorgott. – Mégis, maga mivel szórakozik, ha éppen nem ilyen fontos embereket szállít, mint engem? –Anakin nehezen tudta elfojtani kitörő nevetését, de sikerült türtőztetnie magát. 
- Kérem, uram én Jedi mester vagyok és a „foglalkozásom” a galaxis békéjének fenntartása. –Anakin nem nézett oda, de nem is kellett: érezte a követ megdöbbenését. 
- Ó, jedi. Értem, ha tudnia akarja én a bolygóvezetésért felelek, a felső tízezerbe tartozom, számtalan bálba járok és több híres miniszter barátságát is elnyertem. – büszkén kidüllesztette mellkasát. Anakinés Antress tudta, hogy a követ a maga szakterületén kiváló. A legjobb politikus hírében áll és kissé öntelt modora mögött igazi lázadó politikus rejlik. Ezért inkább mosolyogva gratuláltak neki. A sikló dübörögve megállt az eldugott, kényelmes és elegáns szállás negyedek előtt. Jason kinyitotta a bothani követ úr előtt az ajtót, aki kiszállt és arcán enyhe fintor terült szét: 
- Vin’der, ez a felszerelés raktár? – nézett a padawanra.
- Vaweer. Antress Vaweer. Nem ez az ön szállása. – és felvezették a névre szóló kis lakás elé. 
Anakin kinyitotta az ajtót és beléptek a kényelmes, fából készült elegáns szobába, amibe a bothani vezető sem tudott beleszólni, sőt olyat mondott, amit egész utazás alatt nem: - Ez egészen szép…- az őrei letették a csomagjait és pár szolgáló hozzá látott a csomagok kipakolásához. Anakin jobbnak látta, ha most szépen elmennek.- Nekünk mennünk kell, a többi részt vevőhöz. Ha bármire szüksége van, szóljon JasonPrestonnak. Ő az ön sikló és idegenvezetője. Ha megkezdődik a konferencia, természetesen értesítjük. 
- Rendben, viszlát Kankarin. – legyintett a követ és a két szolgáló becsukta az ajtót Anakin mögött. Lementek a lépcsőn és elindultak az erdőn át vissza tisztásra. 
- Ez nem volt egyszerű eset. – fújatott Antress. 
- Hát nem….de nagyszerű politikus. – ebben maradva beszélgettek tovább az út alatt….  *** Ti alig néhány órát töltött a központban, a lázadó haderő jó részét sikerült elhelyezni. Anakin mester remekül megszervezte a csapatok elhelyezését, a padawanjapedig gondoskodott a vezetők kényelméről, és biztonságáról Jaymivel együtt. Hamarosan új jelzések érkeztek. A kijelzőkön feltűnt a Mon Calamari cirkálók és orvosi hajók flottája. Körpályára álltak a bolygó körül, majd egy kisebb leszállóegység a Bimmisaari felé vette az irányt. 
Shaak Ti elindult a leszállótér felé, hogy fogadhassa az utolsónak érkezőnek. Útközben még egyszer végiggondolta, hiányzik e még valaki, de nem. Az Erőnek hála mindenki épségben megjött, és a katonai egységek is jelentősebbek voltak a várnál. 
A mon cal hajó lezuttyant a platformra, Az ajtón jó néhány lazacszínű, fehér egyenruhát viselő moncalamari lépkedett le. 
Shaak Ti meghajolt. 
- Üdvözlöm Ackbar admirális - köszöntötte a legelöl álló hatalmas szemű lényt. 
- Shaak Ti mester! Örülök hogy újra láthatom. 
- Kérem kövessen, megmutatom a szálláshelyet, és a tanácskozó termet, amit minden szükséges eszközzel felszereltük. 
Az admirális és kísérete elindult Ti-vel együtt. 
- Mondja mester, ki szervezte meg a csapatok elhelyezését? Lenyűgöző a fegyelem, és hogy szinteészrevehetetlenek ... 
- Anakin Mesteré az érdem. Az Antariai Rangerekkel ők felelnek a biztonságunkért, ők az őrszemeink, és az első védelmi vonalunk is. Nem szeretnénk meglepetéseket. Bár elég félreeső helyet választottunk a találkozóhoz, nem árt felkészülni a birodalmiak esetleges felderítői ellen. 
- Igaza van. Remélem hamarosan találkozom Anakinmesterrel is. 
- Minden bizonnyal. Alkonyatkor ő is ott lesz a megbeszélésen. - Ti megállt - Megérkeztünk. Hamarosan találkozunk - hajolt meg ismét. 
- Rendben. - felelte Ackbar és kíséretével elfoglalta a számára kijelölt helyet. 
Ti pedig elindult megkeresni Anakint és a padawanokat. Jaymi, Antress és Anakin épen egy nyílt tisztáson felállított sátor alatt üldögéltek. Antress vígan mesélt, valami izgalmas történetet. A mester csak fél füllel hallgatta, közben kerülte Jaymi pillantását és inkább a mozgó katona páncélba bújt tiszteket nézte. Az egész táboron izgalmas jövés-menés lett úrrá, miután megtudták, hogy az összes követ megérkezet. 
- Akkor én azt mondtam neki: „Lehet,hogy neked van gránátod, de velem van az…”- a csattanó végén, azonban már nem tudta elmondani, mert feltűnt togrufajba tartozó, bölcs Shaak Ti mester. Antresselhallgatott, Anakin pedig felállt és meghajlással üdvözölte a mestert. 
- Üdv. Shaak Ti mester. – köszönt – Minden rendben ment?- közben felvette fekete köpenyét. Jaymi ésAntress is felálltak és a mesterek mögött állva, némán hallgattak. 
- Üdv. Anakin mester. Igen, megérkezet a MonCalamari, követei is, Ackbar admirális. 
- Ez remek hír, akkor már mindenki megérkezet. – felnézett az égre, ahol lemenő napsugarak narancssárgára festették az eget. Ezek után még hosszas beszélgetésbe kezdtek a közelgő gyűlésről, amikor Shaak Ti mester az égre nézett: 
- Már alkonyodik. Ideje menünk. – Anakin bólintott és a beültek egy közeli siklóban. Anakin, amíg Shaak TiJaymivel diskurált, addig ő pedig Antresshez fordult: - Kérlek, jól figyelj oda. Sokat tanulhatsz. Kérlek, légy résen. – a padawan bólintott, Anakin pedig hátradőlt a székben. A sikló hamarosan megállt a konferencia terem előtt.  fa, de annál elegánsabb kunyhó ablakain át vidám narancssárga fény szűrődött ki. A követek már mind a helyükön voltak, csak úgy, mint a katonák, akik sáncokban feküdve ill. fák ágaikon csimpaszkodva figyeltek mindenre és mindenkire. Anakin előre engedte a két jedi hölgyet, majd lépcsőn megfordult és körbe nézett. Az ég narancssárga színről, mély sötétbe változott és a hold első sugarai is megjelentek a védtelenek tűnő puszták, tisztások, erdők felett. Antressis elindult a kunyhó ajtaja felé, ám Anakin megállított a fiút. - Antress, beszélhetnénk?- nézett a padawanra, aki bólintott. 
- Hallgatlak, mester. – nézett a Anakinra, az ifjúpadawan. 
- Nézd, Antress, biztos vagyok benne, hogy a katonák elfoglalták a helyüket, de akkor nyugodnék meg, ha megnéznéd őket. Bízom benned, szóval csak ügyesen. 
- Megtisztelő, mester. – válaszolta a padawan, aki elindult az általa, olyan jól ismert helyek felé. 
- Vigyázz magadra. – súgta maga elé, majd némán besétált a konferencia terembe és elült a számára kijelölt helyre. Rámosolygott az ajtó mellett állóJaymire, de rögtön a követek felé fordult. Az asztalok előtt pihenő székek, amik eddig magányosan álldogáltak, most megteltek „élettel”. Jelen volt az összes lázadó vezetők, többek között a twilek, bothani, Az Aldeerani Bail Organa, Mon Calamari, Ackbaradmirális és persze az összes többi lázadó követ.Anakin balján Shaak Ti, jobbján pedig Bail Organafoglalt helyet. Egyedül Gia mester nem volt jelen, de biztos megérkezik. Shaak Ti mester állt fel és csendet kért. Anakin némán nézett a jedi nőre, még mindig nem hitte el, amiért hónapokon át dolgoztak, az most végre véget ér és egyenlőre minden bonyodalom nélkül. 
- Örülök, hogy mindenki pontosan megjelent. Most végre kitalálhatunk egy tervet, amivel gátat szabhat a Galaktikus Birodalom diktatórikus elnyomásával. MonMothma a vezető, Ackbar admirális a hadseregért fog felelni, – a teremben továbbra is néma csönd uralkodott. 
- A jedik oldaláról Anakin Skywalker Tábornok – Anakintapsot kapott, amire nem számított. 
- Köszönöm. – majd bekapcsolta a holokivetítőt. – Értesüléseink szerint a birodalom kis, de fürge gépeket gyártanak. – itt megjelent pár vadász holoképe. – Mint tudjuk a birodalom egyik legnagyobb erejét a fejlett légi ereje biztosítja, bár a szárazföldi alakulataik sem elhanyagolható, szóval ha megbénítjuk a nagyobb jármű gyárakat – itt megjelent egy térkép, rajta pár piros pöttyel. – A piros foltok jelzik a potenciálisan veszélyes gyárakat, ahol a legtöbb vadászt készítik. Ha sikerülne elpusztítani a gyárakat, akkor lenne esélyünk felvenni a birodalom ellen a harcot, amiből akár győztesként is kijuthatnánk. A gyáraknak több gyenge pontjaik is vannak. A szakembereink részletesebben tudják ezt ábrázolni. – majd vissza ült a helyére átadva a két fehér köpenyes szakembernek a szót. Megjelent egy hajó gyár holografikus képe. – Itt és itt. – mutatott a gyár épület két oldalsó részére – sebezhetőbb az épület, a proton torpedók könnyebben megsebesíthetik. Azonban a gyár épületet is elhárító ütegekkel szerelték fel és a Hangár bejáratát erős pajzs őrzi. Ezért arra gondoltuk, hogy x- szárnyú gépekkel kell támadni az épület, mert azok olyan kicsik, hogy kitudják kerülni lézercsíkokat. – Anakin ismét felállt. 
- Köszönjük. – hajtott fejet feléjük. – Bár ezek a terveket, csak külső hírforrásokból szereztük, ezért még alaposabban meg kell nézni a terveket mielőtt…..- itt nem folytatta, mert valaki öklével az asztalra csapott. 
- Nincs, várakozás. Gyorsan és agresszíven kell támadni. Elkell pusztítani mindent. Ha tovább várunk, azzal csak rosszabbra fordulhat a helyzet. – szólalt fel atwi’lek követ. 
- Igen, de….- ismét közbe vágtak. 
- Nem értek egyet a követ úrral, ahogyan a tábornokkal sem. –itt ránézett Anakinra. – Előbb megkell figyelni a terület, kémeket bejuttatni a bázisra és ha elegendő információkat tudtunk meg,akkor lesújtani. Nem pedig így valami „külső hírforrásból” megszerzett információk alapján tervet kovácsolni. Ez nevetséges uraim. – Amesterből lett tábornok figyelmesen végig hallgatta abothani kémkedésről szóló tervét, de most sem szólalhatott meg: 
- Kémkedés?!Elment magának a józan esze? Ha leleplezik, tudni fognak mindent, meg egyébként is: időhúzás. – több követ is bólintott a twi’lek követ megszólalásán. 
- Jobb ötlet mint agresszíven lebombázni mindent, ami az utunkba kerül. 
Anakin már segélykérően nézett Ti mesterre, aki ugyan úgy megdöbbent a veszekedésen ,mint ő.  - Hölgyeim és Uraim. Szeretném, ha ezt a vitát most és ezen a ponton megállítanánk. Gondoljuk át a lehetőségeket, mielőtt egymás torkának ugrunk. Elvégre egy oldalon állunk. - kezdte és Shaak Ti mesterre nézett, aki hálásan bólintott. Legalább nem a jedi nőnek kellezeket a csitító szavakat a lázadó vezetők fejéhez vágni.Bali Organa szavára mindenki ad, és ez jelentősen megkönnyíti a helyzetet. 
- Szükségünk van előzetes információkra, mielőtt támadnánk, ám nem kerülhetjük el azt a tényt, hogy annak az üzemnek pusztulnia kell. Lehetőleg minél több géppel együtt. Mindkét tényező fontos, tehát javaslom ezek összehangolására törekedjünk. - fejezte be tömören, és leült. 
A jelen levők arcáról az egyetértést lehetett leolvasni, és Ti mester is érezte, ahogy a twi'lek és a bothan is a kompromisszumokon agyal. Shaak remélte, hogy a továbbiakban simábban haladnak majd. Tévedett. 
- Tehát akkor egy kém megy előre? - állt fel ismét abothan, mire mindeki egyszerre kezdett beszélni. 
- Kérem! - mondta most már felállva Shaak Ti is dallamos hangján. Szavaiban erő volt, így hamarosan mindenki rá figyelt. 
- Javaslom, hogy Skywalker Tábornok a Rangerekkel és a Zsiványokkal szervezzék meg a támadást. Úgy hallottam, mindkét egység igen találékony, és nem hiszem, hogy nehézséget okokozna közülök néhány személynek beszivárogni a gyárba, és körülnézni. Mit gondol erről Anakin Mester?  Anakin felállt és végig nézett a lázadó vezetőkön, akik most néma csöndben vártak. 
- Remek kiképzést kaptam és játszi könnyedséggel tudnak beszivárogni. Én magam képeztem a katonákat, mint a szárazföldi, mint pedig a légi egységeket. Uraim, a saját embereimben megbízom és képesek ellátni a feladatukat. Egyetértek abban, hogy a támadás előtt részletes információkra van szükségünk a gyárról és gépekről - itt a bothani követ fejet hajtott, mondván - ő meg mondta -  de viszont nem várhatunk a végtelenségig a támadással. Minél tovább várunk és nézzük, a lázadás annál reménytelenebbé fog válni. Ezért értek egyet bizonyos szempontból a twi’lek vezető javaslatával. - itt elhallgatott, meglepetésére nem volt semmiféle közbe szólás. - Az én javaslatom, pedig a kettő javaslat „összegyúrása” és egy közösen mindenki által támogatott hadi terv létrehozása, ami egyaránt tartalmazná az alapos információkat és a gyors, hatékony támadást. Erről kéne itt, most megállapodnunk és lehetőleg vita nélkül, mert ez mindannyiunk érdeke, vagy össze fogunk és győzünk, vagy pedig vitatkozunk és ...- nem fejezte be a mondatot, mert a lázadó vezetőkön látszott, hogy értik mire utal.- Én úgy tervezném, hogy a Rangerekkel - itt a holokivetítőn pár x- szárnyú gép jelent meg. - légi támadást indítatnánk, mint egy fajta elterelés, addig pedig két katonákkal felszerelt csapatszállító landolna a gyárhoz közel. A beszivárogtatott embereink pedig deaktiválják a pajzs - rendszert a katonák pedig megtisztítanák a gyárat. Ezek után pedig miután minden tiszta felrobbantanánk a gyár teljes területét. - ekkor aholokivetítő lejátszott egy animációs felvételt a lehetséges támadási-tervről. 
- Köszönöm. - hajolt meg a vezetők előtt és leült ShaakTi és Bail Organa közé és várta a vezetők reakcióját.  A következő 10 percben sűrű bólogatások, és némi szópárbajt követően egész tisztességes terv kezdett kibontakozni a résztvevők között. 
Végül mindenki Anakinra hagyta a legnehezebb feladatokat, miközben támogatásukról biztosították őket. Bali Organa nem állta meg, hogy elmondja a jediférfinak, nem szeretne most a bőrében lenni. A derű a legnehezebb helyzeteket is feloldotta. 
Shaak Ti nagyjából elégedett volt a ma esti gyűlés eredményével, és mikor Mon Mothma szünetet javasolt másnap reggelig, elsők között támogatta javaslatát. 
- Tehát akkor holnap reggel találkozunk - hallatszott, és mindenki kifelé indult. Shaak Ti Anakinhoz sétált. 
- Azt hiszem nehéz feladatot vállaltál magadra, és embereidre. Biztos vagy benne, hogy a zsiványokkal elegen lesztek? Arra gondoltam szólhatnánkSalporennek, és Dréknek, hogy jöjjenek utánunk anabooi repülőrajokkal.  Anakin figyelmesen hallgatta a bölcs és tapasztalt mestert. 
- Bízom, az embereimben, de nem lenne baj, ha Drékés Salporin is csatlakozna. Minél többen vagyunk, annál erősebb is. Értesítheted őket, Ti mester. Most ne haragudj, de kimerített ez a tárgyalás. Jó Éjszakát. – hajolt meg a jedi nő előtt. 
- Jó Éjt, Anakin mester. – köszönt el Ti mester is ,akiodasétált Jaymihez. Anakin pedig elindult a sötét ég alatt. Hamarosan csatlakozott hozzá padawanja:Antress. Aki elmondta ,hogy tetszett a javaslata. 
- Köszönöm, de nehéz idő vár rám és a Rangerekre. – mondta komoran, miközben a tisztáson átvágva elérték a fáklyákkal világított sátor helyet. 
- Antress, arra kérlek, hogy kerüld a veszélyes helyzeteket, hallgass rám vagy a tapasztaltabb társaidra. Ne hősködj. –tette hozzá derűsen Anakin. 
- Nem szoktam hősködni. – háborodott fel a padawan. 
- Háát…- nevettet Anakin és tanítványa is elfojtott egy vigyort. Megérkeztek a mester számára fent tartott egy személyes sátrához. 
- Ne haragudj, de én most lefekszem aludni. Holnap ismét fárasztó napom lesz. További jó estét. – búcsúzott Anakin a padawantól és belépett a sátrába. Ledobta a köpenyét és lecsatolta a fénykardját és lehúzta a csizmáját, majd bemászott a hálózsákjába. Az előtte álló nehéz feladaton és a lázadáson töprengett,mialatt elnyomta mély álma….  Shaak Ti pedig első dolgaként üzenetet küldött tripla kódolással a Naboora. 
"Üzenet Salporin és Drék mesternek. Kérlek benneteket, hogy amint el tudtok indulni, jöjjetek utánunk a Naboo-i repülőrajokkal. Egy feladathoz nem árta az erősítésetek. Shaak Ti" 
Majd elindult hogy a megkerese a padawanját. 
Különös módon Jaymi nem várt rá a szállásukon, és a kijelölt kantinban sem találta. Mivel fáradt volt nem fordított több időt a keresésére, biztos volt benne, hogy padawanja tud vigyázni magára, ezért lepihent.

by Anakin, Antress, Jaymi, Shaak Ti

A Melida / Daanon

Mhalasy álmosan mászott ki ágyából. A hangár felé vette az irányt. Az előző estén megkérte M’tp-et, hogy készítse elő hajóját – a jó öreg Nhavasist -, hogy reggel már indulásra kész legyen. Amikor a hangárba lépett, még csendes volt minden. Pár droid lebegett a térben, alkatrészeket és egyéb holmikat pakoltak.  M’tp-re az egyik hajó árnyékában talált rá, valami kis szerkentyűvel babrált.- Jó reggelt! Kész a hajóm? – kérdezte a lány, miközben a hajó oldalának támaszkodott. M’tp rosszállóan nézett rá, így inkább arrébb állt onnan.- Üdv! – köszönt M’tp is. – Természetesen. Akár már mehetsz is.- Oh, köszönöm. A javítást meg az üzemanyagfeltöltést nem felejtem el, írd a többihez. Ha megjövök a küldetésről, kifizetem – ígérte Mhalasy, mire M’tp bólintott. Miután elhagyta a hangárt, még visszatért a szobájába, hogy megnézze minden szükséges felszerelése megvan e. A fénykardján kívül csak holovetítőt, kommunikátort, ételkapszulát és egy adattáblát vitt magával. Többre nem lesz szüksége. Felhorkant, amikor eszébe jutott asztrodroidja. Ez egy ósdi teherhajó, nem igazán látta szükségétasztrodroidnak, de végül meggyőzte magát, hogy a kis R2-M7 néha bizony nagy segítségnek bizonyul.Nem volt éhes, bár jó lett volna ennie valamit. Az ételkapszulákat nem nagyon díjazta. Sóhajtott egyet, és megint csak a hangár felé vette az irányt. Maradnak az undorító bogyók – gondolta. Már javában virradt, mikor hajójával felszállt. Elhagyta Naboo légkörét, maga mögött hagyta a Menedéket. Melida/Daan… Beütötte a koordinátákat, majd elővette adattábláját, és olvasni kezdett a bolygóról.- Naná, hogy hatalom már megint… „A meilda és a daan fajok között – olvasta hangosan Mhalasy -  És most az Ifjak békét akarnak.” És az Öregek?- Beep-bíííp – csipogott a droidja. A lány mérgesen válaszolt neki:- Nem kérdezett téged senki, magamnak szólt a kérdés! – korholta le a droidot, mire a kis R2es egység sértődötten arrébb gurult. Mhalasy addig nézett utána, míg a dorid be nem gurult az első kis kabin-féleségbe. Utána Mhalasy még sokáig olvasgatott, de közben azért nem felejtette el, hogy egy Cerasi nevű lányt kell keresnie. Az Ifjak külső segítséget kértek, valóban vágyhattak a békére. Letette az adattáblát, és hátradőlt a széken. Aludni nem volt kedve, így hát becsukta a szemét, és hosszasan meditált. Hangos pittyegés jelezte, hogy közelednek a bolygóhoz. Mhalasy azonnal kinyitotta a szemét, és átkapcsolt manuális vezérlésre. Mikor elérte Melida/Daan légkörét, furcsállta, hogy nem kérnek tőle azonosítást, vagy ilyesmit. Vállat vont, és azokat a koordinátákat tanulmányozta, amelyeket Cerasi küldött neki. Ott biztonságosan le tudja tenni a hajóját.- Meg is van – mondta hangosan Mhalasy, mikor észrevett egy nagyobb teret. Olyan volt, mint egy kisebb város főtere. Csak itt éppenséggel nem voltak már virágok, csak beton, végtelen szürkeség, kő- és más lerombolt hulladékhalmok.Mhalasy szépen lerakta a Nhavasist, majd meghagyta droidjának, hogy maradjon itt, ami erre felháborodott tiltakozásba, illetve sipolásbakezdett. A lány nem törődött vele, tudta, hogy maradni fog. Legalábbis remélte….Mikor lelépett hajójáról, három alakot látott kibontakozni a porfelhőből. Pokolian fújt a szél, és a törmelékekből csak úgy szállt a por, és egyéb apróbb szemcsék. Mikor közelebb értek, Mhalasy látta, hogy két lány, és egy fiú a fogadóbizottság.- Üdv a Melida/Daanon Jedi! – köszönt az egyik lány, akinek rövid szőke, szinte már fiúsnak ható haja volt. Mhalasy végigmérte mindet. A szőke lánynak kopott barna ruhája volt, és a kezében egy ósdi sugárvetőt tartott. Jobbján a másik lány, már sokkal „lányszerűbb” volt. Hosszú barna haját copfba fogta, pár tincs a szemébe lógott, bár láthatóan nem zavarta. A fiú gyanakvással méregette őt kócos fekete hajfürtjei alól. Természetesen csak úgy, mint a szőke lánynak, egyikük kezéből sem hiányzott a sugárvető, és a szakadásoknak sem volt híja a ruháikon…- Hagyjuk a köszöntést Cerasi, majd bent megbeszéljük a dolgokat. Iszonyú az idő… - hajolt előre a fiú a szőke lányhoz. A lány némán bólintott, majd intett Mhalasynak, hogy kövesse őt. Egy jobb napokat is megélt házba vezette őket, onnan pedig egy csapóajtón keresztül, egy pinceféleségbe jutottak. Mhalasy körülnézett… olyan volt, mint egy földalatti hangár, bár biztos volt benne, hogy már nem üzemel. Az Ifjak rejtekhelye volt ez. Csapatnyi érdeklődő arccal találta szemben magát. A fiú, aki fogadta őt, intett neki, hogy üljön le az egyik ládára.- Szóval itt már sokkal jobb, nem? – kérdezte a copfos lány tőle. Most Mhalasyn volt a néma bólintás sora.- Az én nevem Cerasi – vette át a szót a szőke hajú lány – Én kértem segítséget, ez már több mint egy nézeteltérés. A békéért harcolni, az istenit! – mondta dühödten Cerasi, majd káromkodott egy sort. Mhalasy érdeklődve figyelte. – Mert hogy békét akartunk, így kezdődött minden – magyarázkodott a lány.- Én Vanett vagyok, ő pedig Faxy – mutatkozott be a copfos lány, majd a fiúra mutatott, aki elmotyogott egy „Üdvöt”.- Örvendek, Mhalasy a nevem. Szóval… ha valaki elmondaná, hogy mi történt itt, talán többet tudnék segíteni.- Oké… szóval azt nyilván tudod, hogy a bolygón állandó a konfiliktus a melida és a daan fajok közt. Mi békét szerettünk volna, de az Öregek ezt nem fogadták el, így most velük harcolunk. Próbáljuk meggyőzni őket, de nem fogadják el a mi álláspontunkat. Számukra olyan, hogy béke nem létezik – mondta keserűen Cerasi.- Értem. Te vezeted az Ifjakat?- Mondhatjuk úgy igen, de nem szeretem, ha vezetőnek hisznek. Az az Öregek fogalma… Én, Vanettés Faxy agyalunk ki terveket, meg szerzünk fegyvereket, persze a többiek segítségével. Az a tervünk, hogy a régi szenátust…- Szenátust? – kérdezte Mhalasy, miközben felvonta az egyik szemöldökét.- No persze nem olyan igazi szenátus. Csak mi így hívjuk. Afféle hivatal, ha jobban tetszik, régebben ott konzultáltak a szemben álló felek… mostanra az Öregek teljesen kiközösítették maguknak, ott van a bázisuk. Ott van hangár, gépek, fegyverek, és az egész épületet körülvevő védőpajzs. Bejutni lehetetlen nekünk Ifjaknak, de neked, mint semleges félnek, mint Jedineksikerülhet. Ha beszélnél a vezetőkkel, ha meggyőznéd őket, talán lehetne béke – mondta reménykedve Cerasi. – Mi harcolunk velük, nem adjuk fel, de ez nem vezet sehova. Nézz csak körül…sokan vagyunk, de… a háború kitörése előtt sokkal többen voltunk. Az Öregek közül is sokan meghaltak. Nem mehet ez így tovább, de amíg Lowest áll az élükön, nem fogják letenni a fegyvert, követik őt a halálba is.- És mi lenne, ha ti tennétek le a fegyvert? – kérdezte Mhalasy, miután figyelmesen végighallgatta a lányt.- Akkor az a sok ember feleslegesen halt volna meg. Ott tartanánk, mint a háború kitörése előtt. És békéről szó sem lehetne… Egy órával később Mhalasy már egy rozoga siklóban ült egymagában. Végigszáguldott egy kihalt utcán, majd balra vette az irányt. Nem volt nehéz nem észrevenni az Ifjak által Szenátusnak hívott intézményt. Elég impozáns látványt nyújtott. Mind a két faj kultúrája keveredett benne. A magas oszloprendszer, a falakat díszítő domborművek, ezek mind része voltak az épületnek. A köztársasági épületekhez korántsem hasonlított. Amolyan kis régies volt, mégis úgy tornyosult az ember feje fölé, mint valami gigászi teremtmény.Mhalasy közvetlenül a díszes oszlopcsarnok előtt tette le járgányát. „Elegánsan” kiugrott belőle, majd intett a két őrnek, hogy nem akar bajt. Azok látható gyanakvással méregették őt, és megindultak felé.- Üdv! Mhalasy vagyok, Jedi-Lovag. Lowest-elszeretnék beszélni. Megoldható, ugye? – kérdezte élesen a lány. Elmetrükkre, vagy egyéb jeditrükkökrenem volt szükség. Tudta, hogy nem mernének „kizárni” egy Jedit.- Ööö… - kezdte ostobán az őr, majd hirtelen összeszedte magát, láthatóan túllépett a kezdeti megrökönyödésén, hogy egy Jedi érkezett bolygójukra. – Természetesen. Menjen be egyenesen, ott majd megmondják, hogy hol van…- Köszönöm – mondta Mhalasy, közben pedig eltűnődve gondolkozott, hogy miért olyan bevehetetlen ez a hely. Hisz csak két őr állt a bejáratnál. Miközben befelé haladt az épületben, ráhangolódott az Erőre. Rögtön megértette miről is beszéltek az Ifjak. A hely látszólag csendes volt, de a hangárokban és a raktárokban tucatnyi ember sürgött forgott. Érezte őket, és érezte a jól felszereltséget. Valóban, fegyverekből nem volt hiány, csakúgy, mint hajókból.Elérte a folyosó végét, ahol egy köpcös ember állt mogorva képpel.- Lowest-el szeretnék beszélni. Az őrök kint a bejáratnál azt mondták, itt kaphatok majd útbaigazítást.- Útbaigazítást? – vihogott fel a férfi. Valamiért roppant szórakoztatónak találta ezt. – Igen, persze… Miért keresi? – váltott hangnemet a köpcös, és sunyi szemét Mhalasyn tartotta.- Azt hiszem ez nem tartozik magára. A férfi morgott valamit, majd odavetette a lánynak, hogy várjon itt, és ne is merjen semmi meggondolatlanságot csinálni, mert két lépés után már halott lenne. Mhalasy csendesen álldogált ott. Alig telt el pár perc, mire visszatért a férfi.- Fogadja magát. Menjen be – mondta neki, majd Mhalasy megindult ahhoz az ajtóhoz, ahonnan a mogorvaképű fickó jött ki. Semmi kétség a fegyverekről és a biztonsági berendezésekről, de hogy itt nincs összhang az emberek közt az biztos. Feltételezte, hogy kiképzést nem kaptak, és így már érthető lenne a dolog. Persze ugyanez vonatkozik az Ifjakra is, csak ők híján vannak a fegyverekből és mindenféle biztonsági cucctól.Mhalasy egy tágas szobára számított, tele mindenféle gazdagon díszített dologgal, de csalódnia kellett. A szoba pici volt és poros. Lowest háttal állt neki.- Üdv! A nevem Mhalasy. Je… - folytatta volna a bemutatkozást, mikor a férfi a szavába vágott:- Jedi-Lovag, nemde? Már vártam erre a percre. Tudtam, hogy az Ifjak külső segítséget kérnek – mondta egy leheletnyi megvetéssel a hangjában.- Ellenére van talán?- Oh nem, egy cseppet sem. Azonban tudnia kell Jedi, hogy egy olyan ügybe avatkozik be, amihez semmi köze. Menjen haza – felelte, miközben Mhalasy felé fordult. Kopasz volt, ezt már hátulról is megállapította a lány. Az arcán elszántság és szigor tükröződött.- Menjek haza? Úgy, hogy még nem is tárgyaltunk? Sajnálom, de nem tehetem.- És miről szeretne tárgyalni?- A maguk kis háborújáról. Úgy vélem hasztalan és értelmetlen. Tegyék le a fegyvert – mondta nyersen Mhalasy.- Nem – hangzott a tömör felelet. – Azzal, hogy az Ifjak békét akartak teremteni, csak még jobban eldurvult a helyzet. Kezdetben csak lázadás tört ki, de nem volt komoly. A harmadik felszólításra már nem is került sor, és az Ifjak szétszéledtek. Azt hittük vége van. Aztán az egyik reggel fegyverekkel támadtak nekünk. Mi is fegyvert ragadtunk, és a háború elkezdődött. Már nem a két faj közti béke volt a fontos. Le akartak - és megjegyzem még mindig azon vannak – győzni minket.- Feltételezem, ha leraknák a fegyvert, az Ifjak irányítása alá kerülne a bolygó – mondta Mhalasy, miután megemésztette a hallottakat. Kezdett összeállni a kép.- Valahogy úgy. Azt pedig nem igazán szeretnénk – mondta sötéten Lowest.- Mit szólna, ha beszélne az Ifjak vezetőivel, egy semleges helyen? Én felügyelnék.- Vállalná a kockázatot? Merész… Azt hittem egy Jedi megfontoltabb – jegyezte meg gúnyosan a férfi.- Igen. Gondolkozzon rajta, és ha döntött üzenjen nekem. Addig is: viszlát! – búcsúzott Mhalasy, majd sietős léptekkel távozott. Lowest egy biccentéssel elköszönt a lánytól. - Mit intéztél? – hangzott az izgatott kérdésCerasitól. Mindenki feszülten figyelt Mhalasy szavaira, aki az elejétől a végéig beszámolt a Lowest-el való beszélgetésükről.- Mi? Egy találkozót? Megölnének minket – mondta felháborodva Cerasi. – Lowest nem az a fajta, aki egymagában el mer jönni.- Amint látom ti sem. Nos, a lehetőség éppúgy a ti kezetekben is ott van, ahogy az övébe.- Nem bízom benne… - morogta Cerasi. Mhalasy csak mosolygott rá, majd félrevonult, mert kommunikátora jelzett, hogy valaki kapcsolatba akar lépni vele. Miközben Lowest egyik emberével beszélt, hallotta, amint az Ifjak összesúgnak.- Értem, rendben – zárta le a beszélgetést a kommunikátoron Mhalasy, majd az Ifjakhoz fordult:- Holnap reggel vár titeket az Ősök emlékhelyén. Az valami tér? – kérdezte Mhalasy.- Nem, az egy park. Vár minket… kiket?- Azt, hogy hányan mentek, magatok választjátok meg. De ne légy ostoba Cerasi – felelte a lány, majd felcsapta a csapóajtót, és felment hajójára egy kicsit meditálni a mai nap eseményeiről. Ahogy sejtette Lowest nem egyedül érkezett. A hát mögött tucatnyi jól felfegyverkezett katona állt. Az Ifjak közül Cerasitcsupán maroknyi embere követte. Mikor a lány meglátta az Öregeket, hangosan hörgött egyet.A Melida/Daan-rajellemző időjárás volt aznap reggel. Szárazság, mégis csontig hatoló hideg.- Ah, az Ifjak megjelentek, nem hiszek a szememnek – mondta gúnyosan Lowel. Cerasi elengedte a füle mellett a megjegyzést. Faxy lépett elő:- Miért hívtál ide minket? – kérdezte egy cseppet sem udvarias hangnemben a fiú.- Békét szeretnék, de úgy, hogy mindenkinek jó legyen – válaszolt mosolyogva Lowel. Volt valami furcsa a mosolyában. Mhalasy résen volt, figyelt minden apró mozdulatra. Az előző estén Cerasi felkereste Mhalasyt a hajóján, és hosszasan beszélgettek. Cerasinak volt egy terve, amit Mhalasy jónak talált. Feszülten figyelte mi fog történni.- Ha békét akartok… tegyétek le a fegyvert – jelentette ki hangosan Cerasi, majd megvárta, amíg a Lowest háta mögött lévő emberek befejezik a felháborodott kiáltásokat. – Mi is ezt tesszük…Amint kimondta e szavakat, földre dobta ócska sugárvetőjét. A többi ifjú is így tett. Lowest arcán hitetlenség tükröződött. Az Öregek sem leplezték meglepődésüket. Mhalasy már megnyugodott, mikor hirtelen veszélyt érzékelt. Megpördült a tengelye körül és előrántotta fénykardját. Az egyik Őst formáló szobor mögül az Öregek közé tartozó férfi kezdett vad tüzelésbe. Mhalasy kivédte a lövéseit, de ennyi elég is volt, hogy eluralkodjon a káosz. Az Ifjak fegyverükért nyúltak, Cerasi hangját elnyomták a kiáltások.- Ne! Hagyjátok a fegyvert! Elég!Közben az Öregek fedezékbe vonultak az Ifjak támadása elől. Mhalasy ösztönösen cselekedett, mint mindig. Mások számára talán öngyilkosságnak tűnik, de ő tudta mit csinál. A szétlőtt szobrok törmelékeit felemelte, és a küzdőtérbe lebegtette. Értetlenül néztek mind az Ifjak, mind az Öregek. Abbamaradt a harc. Összesen kb. ötven ember, ha harcolt, nem voltak sokan, hisz nem harcba indultak. Mhalasy befutott a küzdőtérbe, emberi szem számára láthatatlan gyorsasággal, közben az Erő segítségével, összezúzta Melida/Daan lakosainak a kezükben lévő fegyverét. Tudta, hogy itt még meg tudta állítani a gyilkolást, de azt is tudta, hogy ez után a nap után újabb, nagyobb harc veszi kezdetét.- Jó, rendben. Tudunk normálisan beszélni? – kérdezte Mhalasy lihegve.- Az Öregek ránk támadtak, nem társalgok velük! – üvöltötte dühtől kipirult arccal Cerasi. Lowest csak mosolygott, majd intett az embereinek, hogy kövessék. Visszavonult. Nem mintha lenne más választása. Mhalasy nagy robaj kíséretében letette a szobormaradványokat.- Menjünk. Holnap kemény napunk lesz. De lehet, hogy még ma… - mondta Cerasi, közben haragos szemmel meredt Mhalasyra. Nem szólt hozzá. Az Ifjak halk moraj kíséretében távoztak. Mhalasy egyedül maradt a parkban. Tudta miért haragszik rá Cerasi. Ezt a harcot ő maga, Mhalasy hozta létre. Elkerülhető lett volna. De ha Lowest nem adott volna engedélyt annak az embernek, hogy tüzeljen, lehet, hogy béke lehetett volna. Hiú ábránd volt, Mhalasy tévedett.” Azt hittem egy Jedi megfontoltabb” Igen, én is azt hittem, gondolta magában keserűen a lány. Szomorúan indult vissza az Ifjak bázisára. Remélte, hogy még fogadják. - Ennyi telt a nagy Jediktől! – dühöngött Cerasi, mikor Mhalasy megjelent a háttérben. Valamit sürgősen ki kellett találnia.- Nézd Cerasi, erre én sem számítottam… De szavakkal nem megyünk semmire. Igénylitek még a segítségem, vagy a hátam mögött további sértéseket vágtok a fejemhez? Elmenjek? – tette fel a kérdést Mhalasy, amitől Cerasi kicsit lehiggadt.- Nem… ne kérlek, maradj. Én csak nem így gondoltam, hogy… - motyogta zavarban a lány. Láthatóan megdöbbentette Mhalasy hirtelen kitörése.- Hibáztam, meglehet. De nem szabad feladni, még holnap elmegyek Lowest-hez és beszélek vele. Most pedig jobban tennéd, ha lefeküdnél – nézett Cerasira keményen, mire a lány sarkon fordult és elviharzott. Mhalasy ezután a többiektől elbúcsúzott és ő maga is nyugovóra tért.Reggel asztrodroidja csipogására ébredt.- Ahj ne már, hagyj aludni… - nyögte Mhalasy. Éppen csak világosodott a Melida/Daan-on. Mhalasy egy nagy ásítás kíséretében kelt fel ágyából, majd felöltözött. Úgy döntött nem megy le az Ifjakhoz, hanem egyenesen Lowest-hez megy. Bár nem hitte volna, hogy ilyenkor fogadja…A reggeli hűvös szél szinte csípte az arcát. Siklójával csak úgy szelte az utcákat. Nem tudta miért siet ennyire, de az Erő azt súgta igyekeznie kell. Mikor már meglátta a szenátus égbe nyúló oszlopait, egy hirtelen rántással balra vezette járgányát, így az épület mögé került. Kiugrott belőle és fénykardja után nyúlt. Hangokat hallott bentről. Kiáltások… ez még nem lenne súlyos, viszont az ajtóban fekvő három halott őr már igencsak nem normális… Mhalasy berohant az épület hátsó oszlopcsarnokába, majd onnan egy terembe futott. A helységben az Öregek tagjai lövöldöztek egymásraörültek módjára. Mi folyik itt? - Hagyják abba azonnal! – kiabálta Mhalasy, de hangját elnyomták a sugárvetők éles hangja. A lány fénykardját miután aktiválta, előreküldte az Erővel, és sorban levágta vele a fegyverek csövét. Még szerencse, hogy nem futkároztak… akkor nem lett volna ilyen egyszerű. Gondolta magában Mhalasy, majd mikor újra kezében fogta fénykardját, megszólalt:- Halljam, mi volt ez. Az Öregek az Öregek ellen?Hatalmas hangzavar támadt, látszólag legszívesebben elmenekültek volna, de mivel Mhalasy az ajtóban állt, így nehéz lett volna. Nem voltak sokan, összesen hat ember. Négy kettő ellen volt a felállás.- Meg akarták ölni Lowestet!- Árulók!- Ez a kettő? – kérdezte Mhalasy, mire az előbb szólottak bőszen bólogattak. – És ti mit mondtok?- Rossz az amit Lowest tesz.- Békét akarunk, de Lowest nem.- Hazugság! – ordították le az árulókat.- Nah jó ebből elég. Ti ketten menjetek! Ti négyen pedig jelentsétek Lowestnek.- Mi? Csak úgy elmehetnek? Soha…- Ha rájuk támadsz, engem támadsz meg. Vállalod a vele járó esetleges sérüléseket? – kérdezte Mhalasy gúnyosan, mire a férfi csöndben maradt. – Helyes.A két árulónak kikiáltott ember kihasználva az alkalmat, elrohantak. Mhalasy nem bánta. Legalább nyugi lesz egy kicsit. A négy ember társaságában Lowesthez ment. Kopogtatására a férfi nem válaszolt. Érezte a jelenlétét azonban. És még egy másik ember is volt bent… Cerasi?! Azonnal berúgta az ajtót, és keze ösztönösen a fénykard markolatára csúszott, holott nem érzett veszélyt.- Cerasi, te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten Mhalasy. A lány azonban még megszólalni sem tudott, a négy férfi már tüzelt is. Pár másodpercig tartott az egész… Az egyik férfi lő, Mhalasy gyorsan mozdul és kivédi. Közben párhuzamosan a másik kettő férfi is vad tüzelésbe kezd. Lowest felordít, hogy hagyják abba. Nem hallgatnak rá. Mhalasy védi a lövéseket, de az egyiket szem elől téveszti. Meglőtték a vállánál. Odakap a hirtelen fájdalomtól. Ennyi elég is…Cerasi holtan esik össze, majd rögtön utána Lowest is. Védeni próbálta a lányt. Véletlenül lőtték le. A négy férfi hitetlenkedve bámul egymásra, majd eldobják a fegyvereiket és elrohannak.Mhalasy mikor felfogta, hogy mi történt, rögtön odaszaladt a lányhoz. Törékeny kis teste fölé tette a kezét. Élet már nem volt benne… Lowest halkan zihált, mire Mhalasy odakúszott hozzá. Érezte, hogy a halálán van, és tudta, hogy nem mentheti meg őt.- Elég volt… a háború… elég. Mondja meg nekik… - motyogta a férfi, majd utolsó erejével egy medált nyomott Mhalasy kezébe. Egy sárkányt ábrázolt, közepén egy fekete kővel.A két kulcsfontosságú vezető ebben a háborúban meghalt. Úgy érezte kudarcot vallott. Idejött, és miatta meghalt két ember és még csak az sem biztos, hogy vége lesz a háborúnak. Nem akar így visszatérni a Menedékre. Ha ezt elmondja a mestereknek… nem, nem is lenne képes szavakba ölteni fájdalmát. Inkább hagyná, had kutassanak az elméjében. A sírás fojtogatta, mikor végre összeszedte magát. Nem szabad így lennie. A háborúnak véget kell vetni. Most rögtön. Lélekszakadva rohant az Ifjak rejtekhelyére.- Mhalasy te megsérültél – állapította meg Faxy szárazon. Ő még mindig nem bocsátott meg a lánynak.- Faxy… kérlek figyelj rám, valami fontosat kell mondanom…- kezdte Mhalasy és közben a fiú vállára tette a kezét, hogy ne menjen el, de Faxy közbe vágott.- Ez honnan van? – kérdezte rémülten a fiú, mikor meglátta a lány kezében a medált.- Erről akarok beszélni. Cerasi és Lowest halottak.- Nem…nem…- Lowest ezt adta, és az utolsóamit mondott az az volt, hogy legyen vége a háborúnak – Mhalasy egy szuszra mondta el ezt. – Tudod mi ez a medál?- Ez a medál… azt hittem már rég elpusztult. Azt hittem… még az ükapáink is azt hitték. Van egy legenda… a két faj vezetőjét ez a medál tartotta össze, ki tudja miért. De mindenki azt hitte, hogy az Egyek medálja elpusztult. A melida faj azt hitte, hogy a Daanok törték össze. És fordítva. De hogy ez mégsem pusztult el… Tudod mit jelent ez Mhalasy? – kérdezte szinte kiabálva Faxy, amitől Mhalasy kicsit megijedt. Hát mégis szégyenkezni kell majd a mesterek előtt…- Mit? – kérdezte kelletlenül, de mikor Faxy szemében örömkönnyeket vett észre, elbizonytalanodott. Majd amikor a boldogságtól vigyorgó szájból szavak törtek föl, azt hitte rosszul hall:- Vége a háborúnak! Ez volt a két faj közti nézeteltérés oka, már évezredek óta!- Ah… de… És ha hamis? – kérdezte Mhalasy, de nem hitte, hogy Faxy hallotta kérdését, mert ekkor egy csapatnyi gyerek kezdett hangos ujjongásba és ünneplésbe. Mhalasy nem nagyon hitte, hogy egy medál megold mindent, ezért karon fogta Faxyt és kihúzta a csapóajtón keresztül az ósdi házba. Itt csak tompán hallatszott az Ifjak örömujjongása.- Szóval miből gondolod, hogy nem hamis?- Fogd meg! Milyen színű? – kérdezte Faxy, miután Mhalasy kezébe nyomta a medált.- Fekete.- Add vissza. És most milyen színű?- Ööö még mindig fekete. Nem értem mit akarsz ezzel mondani. – értetlenkedett Mhalasy, de Faxy csak mosolygott boldogan. A szíve fölé tartotta a medált, mire a sárkányban a kő, vörös színű lett.- ha egy melida vagy daan a szívéhez tartja a medált, az ősi színt veszi fel. Vörös lesz. Ha egy kívülálló teszi ugyanezt, a kő fekete marad. Próbáld csak ki. Látod? – kérdezte Faxy és Mhalasy kipróbálta. Valóban fekete maradt. Még mindig nem hitte, hogy egy színváltós medál hozza el a békét a Melida/Daanon…- Azonnal el kell vinni a szenátushoz! – mondta a fiú, mire Mhalasy némán bólintott. Rosszabb már úgysem lehet…Pár perc múlva, már az Ifjak összes tagja boldogan lépkedett Mhalasy és Faxy mögött. Nem kis időbe telt mire elérték a szenátust, de mikor odaértek, Mhalasy rögtön látta, hogy teljes a káosz. Az Öregek kezében nem volt ugyan fegyver, de láthatóan idegesen rohangáltak össze vissza. Valamire készültek, és bár jól lehet, hogy Mhalasy tudta mire – az Ifjak ellen végső ütközetre -, mégsem akart biztosra menni. Mikor az Öregek meglátták az Ifjakat, egy pillanatra, mintha megálltak volna. Faxy ezt kihasználva előre rohant, és a magasba tartotta a medált.- Nézzétek! Nézzétek! Az Egyek medálja! Nem pusztult el! A sok gyűlölködés hiábavaló volt.Az Öregek kételkedve nézték a fiút, de mikor az a szívéhez emelte a medált, és a kő vörös ragyogásba burkolta Faxy kezét, egyszerre szakadt fel az örömteli kiáltás belőlük. Mhalasy nem tudta felfogni, hogy ez a kicsiny kis dolog békét teremthet egy bolygón. Immár nem számított, hogy miért harcoltak. Hatalom ide-oda, már együtt tudják irányítani a Melida/Daant Öregek és Ifjak. A többi már az ő kezükben van, rá itt nincs többé szükség. Mhalasy mosolyogva hátrált a tömegben, ami immár egybeforrt. Egymást ölelgették az Ifjak és Öregek, mert rokon a két ellentétes táborban bőven akadt. Búcsú nélkül távozott, de Faxy még küldött felé egy hálás mosolyt. A fiú megértette, hogy nem akar nagy felhajtást. Itt már nincs szükség Jedikre. - Hát ez különös volt – mondta a kis droidjának Mhalasy, mikor már útban voltak a Naboo felé.- Te érted ezt? Családok mentek szét a háború miatt, emberek haltak meg. Árulás, kapzsiság, minden volt… és egy kis pici medál a megoldás mindenre. Hihetetlen… Erről eszembe jut egy régi történet. Érdekel? – kérdezte a lány, mire droidja hangos sípolásba kezdett.- Szóval nem? Akkor elmondom. Szóval volt egy barátom még jó régen. És egy nagyon apró dolgon sikerült megsértődnie. Majdnem egy hónapig nem állt szóba velem, mi több, levegőnek nézett. Kérhettem tőle akárhányszor bocsánatot, nem érdekelte. Próbáltam kiengesztelni, hogy adtam neki egy csomó dolgot, de nem fogadta el. Végül már nem is tudom hogy békültünk ki, de a lényeg az, hogy egy apróságon bántódott meg, és nekem nagyon sokat kellett érte tennem, hogy minden újra a régi legyen. A Melida/Daan pedig… szöges ellentéte ennek. Háborúztak, és csak egy egészen apró dolog kellett a békéért. Tanulság? – kérdezte élesen Mhalasy, mikor droidja unalmasan pityegett.- Áh sejthettem volna! Téged semmi sem érdekel. Vigyázz, mert még a végén megsértődöm – fenyegette meg viccesen droidját, aki erre vidáman csipogott.- Jól van. Énmegyek alszom egyet. Pár óra múlva már a Naboon leszünk. Ha nem jön közbe semmi… - A francba, a francba, a francba!!! – zihálta Mhalasy, mikor az öreg Nhavasis hiperhajtóműve látszólag végleg feladta működését. A hajó vad remegésbe, illetve rázkódásba kezdett. A Naboo légköre már közel volt, egy kis szerencsével nagyobb baleset nélkül is le tudja rakni gépét. M’tp megvizsgálta és rendbe rakta a teknős alakú hajót, de Mhalasynak eddig csak a hajtóművekkel voltak gondjai. Nem is gondolta volna, hogy a navigációs komputer a hiperhajtómű sérülését fogja jelezni neki. Nos, legalább a hajtőművek rendben voltak. - Nyugi, M7 – csitította a kétségbeesetten fütyülő droidot. – Nem lesz semmi baj, csak a landolás lesz egy kicsit… zajos – tette hozzá színtelen hangon, miközben erősen koncentrált.- Ez az. Már a Naboo légkörében vagyunk. De… azt hiszem elhagytunk valamit – mondta Mhalasy, és arca közben teljesen elsápadt. – Miért most történik minden rossz?!Szóval a hajtóművekkel mégis gond van újra… A külső borítás leszakadt, így ha lehet, még jobban megremegett a Nhavasis. A lány már bemérte a Menedék jól megszokott koordinátáit, és mivel nem tartja magát valami jó pilótának, csak reménykedni tudott, hogy képes lesz landolni.- Miért vagyok ilyen rohadt béna…? – motyogta maga elé, miközben minden idegszálával csak az előtte lévő platformra figyelt. – Ez az, ez az, eeeeeeeez, az!A Nhavasis egy nagy zökkenés kíséretében földet ért. Mhalasy kikapcsolta a fedélzeti komputert és minden egyéb mást, amit ki kellett kapcsolni. Olyanokat is, amiket nem… például R2-M7-et felesleges volt kiiktatni egy időre, de a lánynak már elege volt a kis izgága droidból. Nagyot szusszant és elhagyta a Nhavasist. Koszos volt, és fáradt. És az utóbbi pár perc eléggé leizzasztotta, így erősen gyanította, hogy szaga hasonlíthat egy istállóéhoz…- Nem érdekel – motyogta szintén csak magának, és a Tanács felé vette az irányt, hogy beszámoljon a mestereknek a küldetés sikereiről.

 

by Mhalasy

Padmé és Tyr

Padmé és Tyr reggel nehezen ébredtek, majd egy közös tusolás  után felfrissülve indultak a Hangárba.- Mesélj Tyr aküldetésünk lényegéről! -kérte a lány.
- Nos, az előzőmegbízásom során, mikor elfogtam azt a kalózt, egy Birodalmicsillagrombolóra is volt szerencsém feljutni és a kapitánytólmegtudtam, hogy a Birodalom átfogó kutatást indított akörnyező rendszerekben és a Naboo rendszerében is.
Feladatunk, kideríteni, hogy ebből mi az igaz. Az akció közbenel kell titkolni az Erő érzékenységünket a Birodalmiak előtt.Ezt ne felejtsd el!A lány bólogatva ment a fiú után.

- Kicsit félek.-szólalt meg a lány- Végül is ez az első rendes küldetésem. -mosolygott a lány majd megállt- Tyr, kérdezhetek valamit? Veszélyes ez a küldetés?Tyr lenézett a padlóra, majd a lány szemébe.

-Mivel Birodalmiakkal lépünk kapcsolatba így természetesen az. Vigyáznunk kell, nehogy gyanút fogjanak, különben akár le is buktathatjuk a Menedéket.Padmé megállt és nyelt egy nagyot. -Őőő, vihettél volna egy nem olyan veszélyesre is. Most jobban félek tőle mint az előbb. -mondta a lány- Hány napig leszünk távol?

-Amennyiig szükséges és nyugi, ha nem hibázunk, akkor nem lesz semmi gond. Te nem hiába mentél át a Jedi vizsgákon, én pedig nem vagyok olyan aki sokszor hibázik... - mondta a fiú miközben megérkeztek a Hangárhoz. Tyr ránézet a lányra majd megszólalt. -Az én gépemmel megyünk!  -jelentette ki a fiú.-Valahogy éreztem. -mosolygott a lány majd elindultak a hajó fele. A lány még mindig félt a küldetéstől de fiú nyugodtságát érezve kezdet kicsit megnyugodni. Majd odaértek a hajóhoz és beszálltak. Padmé mögött bezárult az ajtó és csak annyit mondott magának.

-Nincs vissza út. -majd elmosolyodott és a leendő férjét követe. Tyr elkezdett vetkőzni, hogy felölthesse Mandalripáncélját, közben Padménak is adott egy egyszerűbb ruhát a Jedi ruháknál.

-Ezeket vedd fel! Nem leszel olyan feltűnő. -mondta, a lány megnézte a ruhát, egyszerű volt, de mégis praktikus, a bélése ki volt cserélve egy könnyű páncélzatra. Ez valamilyen fokú védelmet is biztosított a lánynak, és volt rajta egy zseb szerűség, ahova gond nélkül el tudta rejteni a fénykardját is. Miután Tyr végzett a páncélja felvételével, a fegyver tároló szekrényhez ment, előkapta a két Westar34-esét és pörgetve a helyükre rakta őket. Majd az EE-3-as lézerpuskája is előkerült. Végül elővett még egy L-98-as sugárvetőt egy pisztolytáskát és öv kíséretében a lány kezébe nyomta.

-Ezt csatold fel, így nem leszel feltűnő, hogy fegyver nélkül sétálsz egy fejvadász mellett. - A lány felvette az övet szó nélkül.

- Na igen hogy csináljunk egy Jedi lányból egy fajvadász mennyasszonyát?! - mosolygott a lány, majd közelebb lépetTyrhez - Szeretlek, de légyszi a küldetés után ne menjünk azonnal vissza a Menedékre, beszeretnélek mutatni valakinek vagyisvalakiknek. - mosolygott a lány és próbálta elrejteni félelmét.

- Rendben. - mondta Tyr, majd levette a sisakját és  megcsókolta a lányt. Ezután felment a hídra és a lány is követte- Akkor felkészültél? - Már amennyire fellehet készülni egy ilyen helyzetre. -mondta a lány. Majd kérdően nézet a fiúra- Mi lesz az én dolgom?Tyr nem válaszolt, csak felbőgette a hajtóműveket és teljes sebességgel kivitte a hajót a Hangárból. A hajó teljes energia ellátását a hajtóműbe pumpálta, így gyorsan elérték az űrt. A fiú a Naboo egyik holdja mellett leállította a gépet és Padméra nézett.-Merre tovább? - Tyr hagyta a lány érzékeire hagyatkozni magát. Végül is ő véghez vitte azt amit ő nem tudott, de ez egy csöppet sem zavarta egyiküket sem.Padmé csodálkozott Tyr kérésén, de ráhangolódott az Erőre és valami nagyon furcsát látott. -Valami nagyon furcsát láttam a bolygón, nem ismerem de a bolygó körül elég furcsa füst volt, még a színét se tudom behatározni. Van itt a közelben olyan amit én láttam? -kérdeztea lány.-Igen. - mondta a fiú és lázasan kezdett nyomogatninéhány gombot, mire az egyik hologram kivetítő kivetítette egybolygó képét
- Ez az?-Igen, pont ez volt az. Melyik bolygó ez? -kérdezte a lány.
-Az Arbra bolygó. - mondta Tyr- Nem túl barátságosak, és Birodalom hűek. -a fiú nem mondott többet, betáplálta a hiperhajtómű kompjúterébe a koordinátákat és belépett a nagy „kékségbe”- Körülbelül félóra múlva ott leszünk, addig pihenjünk egy kicsit.-Rendben. Padmé elaludt, Tyr viszont feszülten várta a percet, mikor kiléphet a hipertérből. A néma riasztó jelezni kezdett. Tyr benyomott két gombot és zökkenő mentesen kilépett a hipertérből. A hajtóművek halkan duruzsoltak, így lassan, de észrevétlen közelítették meg az Arbrát, egészen míg a semmiből egy osztagnyi Tie vadász közre nem fogta a Slavet. Tyr más helyzetben pár lövéssel elintézte volna őket, de az a küldetésre nézve nem lett volna túl szerencsés. A rádió hívást jelzett.-A Birodalom nevében azonosítsa magát! - követelte a Tie pilóta.-Itt 378-dc azonosítású fejvadász, Tyr Anasazi.-Mi céllal érkezett az Arbrára?-Munka.A Tie pilóta pár percig nem válaszolt.-Kövessen minket! - jött a felszólítás, Tyr szó nélkül követte az utasítást. A Tie-ok lassan közeledtek egy csillagromboló felé, Tyr egyre idegesebb volt. Kezét folyamatosan a gyorsító karon tartotta - Szálljon le a 3-as dokkban, ellenőrzésre!
-Értettem. - mondta Tyr és lassan megközelítette a nem rég említett dokkot, majd magabiztosan letette a gépet. A zsilip kinyílt, kívül a megszokott Birodalmi paranoizmusnak megfelelően jó pár rohamosztagos várta Tyrt. No és végül egy tiszt is betoppant.
-Üdvözlöm a Koohgk csillagromboló fedélzetén. Kérem kövessen! - Tyr csak biccentett egyet és pár rohamosztagos kíséretében követte a tisztet. Pár perces értelmetlen kóborlás után, a birodalmi tiszt megpróbálta lefoglal a fejvadászt, a régi körbe-körbe vezetgetéssel. A fiú pedig, mint aki semmit sem vett észre nyugodtan követte a tisztet, majd megálltak egy ajtó előtt, valami tiszti iroda lehetett, belül kényelmesen berendezve, a közepén egy asztallal, amin szét szórt papírok és adattáblák hevertek. Mikor a kapitány lépett be Tyr rögtön megértette, hogy ez a kapitány személyes szállása.-ÜdvözlömAnasazi, én Juan Str’eart kapitány vagyok.
-Üdv. - biccentett vissza a fiú - Szabadna megtudnom miért vagyok itt?
-Természetesen! A Császár nem régiben teljes, korlátlan hadi állapotot rendelt el a Lázadók Szövetsége ellen. Különböző hírforrásokból ítélve a környező rendszerek valamelyikében Lázadó tevékenység folyhat.
-Ehhez nekem mi közöm? - próbált értetlen hangnemet felvenni a fejvadász.-Nos, az utolsó Birodalommal fel vett kapcsolata, gondolok itt az „Oolincidensre”, nem volt túl jó lépés. Körözés van érvényben ön ellen. - mondta rideg hangon a kapitány - Nos, a Birodalomnak a következő az ajánlata...
-Hallgatom.
-Kézre keríti a következő két Lázadó vezért és elnézzük az „Ool incidenst”. - mondta, miközben Tyr elé csúsztatott egy adattáblát, Tyr megvizsgálta, majd bólintott egyet.
-Rendben, meg egyeztünk, de előtte lenne az Arbrán elintézni való dolgom.-Természetesen szabadon elintézheti az ügyét, 1 hét haladékot kap, azután eredményt várunk öntől, ha nem lesz... A Birodalom vérdíjat tűz ki a fejére.
-Meg lesz a munka. De most indulnék, hogy minél hamarabb letudjam az ügyemet.-Rendben. Távozhat. - Tyr nem válaszolt, csak vissza indult a rohamosztagos kísérettel a dokk felé. Mikor vissza ért Padmé még aludt, az adattáblát gondosan elrejtette és halkan felszállt. Majd a bolygó felett orbitális pályára állt.   Padmé végre felébredt.-Jó reggelt, ismét! - mosolygott Tyr.
-Köszi, ismét!  Hol vagyunk? - kérdezte a lány még kicsit álmosan.
-Már az Arbránál, rád vártam. - mondta és rögtön elkezdte letenni a gépet, pár perc és egy városra tekintettek. Tyr letette a gépet és Padméra tekintett. Padmé vissza nézett a fiúra és sűrűn pislogott. Majd a fiúra mosolygott.-Na mondd mit kell csinálnom?!-Menj nézz körül,én is így teszek! Ezen az adóvevőn elérsz. - mondta és a lánykezébe nyomta a kis szerkezetet, aki eldugta az egyik zsebében - Én benézek az egyik Birodalmi helyőrsre, hátha vanmunkájuk egy fejvadásznak... - mosolyodott el Tyr és felvette a sisakját.

-Oké, és mit kell találnom?- mondta a lány kicsit megszeppenve.-Bármit ami arra utal, hogy a Birodalom Jedik, vagy lázadók után kutat.-Oké, akkor megyek. - mondta és nyitotta volna a zsilipet, de az nem nyílt, mire Tyr oda ment és beütötte a kódot és a zsilip kinyílt.-Így könnyebb lesz.-Köszi! - mosolygott a fiúra majd adott egy csókot neki és nekivágott sétának. A lány körbenézet és a messzeségben észrevett egy kis házat olyan elhagyatottnak tűnt, majd úgy döntött ott kezd. Sóhajtott egyet és elindult. Eközben Tyr bezárta a zsilipet és ő is útnak indult, nem volt nehéz megtalálnia a helyi Birodalmi főmuftit. Egy lepukkant, öreg, vakolatlan épületben volt az irodája. Meglátszik, hogy erre a városra nem sokat költött a Birodalom. De sebaj, ez azt jelenti, hogy se fegyver detektorra nem kellet számítania, se túl sok lelkesedésre a Birodalmitól. Az ajtót nem őrizték, Tyr gond nélkül bejutott.
-Mit akar itt? Ez Birodalmi magán terület! - húzta fel az orrát a kis stílű tiszt.-Munkát keresek!Erre viszont felfigyelt a mocskos gazfickó.
-Lenne éppenséggel.
-Miféle? - kérdezte Tyr.
-Lázadóféle. -nyögte maga elé.
-Hallgatom! - mondta Tyr és kényelembehelyezte magát.
- A Császár kiadott pár körözést. -  kezdte.
- Túl sok ahhoz,hogy csak a Birodalmi rohamosztagok intézzék el. - motyogta és elővett egy adattáblát, fényezett rajta egy picit, hisz elégporos volt, majd a fejvadász elé dobta.
-Hmm... szép lista. -horkantott fel Tyr és felállt - Ennyi lenne az egész. - mondta éshátat fordított a koszos tisztnek. Padmé odasétált az elhagyatott kis házikóhoz, megpróbálta előbb kintről végig cikázni a kis házat. Benézet az ablakokon de nem nagyon látott semmit így a bejárat felé sietett. Érezte hogy van valaki bent de nem tudtaeldönteni ki az, így kinyitotta a tolóajtót és belépet. Nagyonsötét volt, orra hegyéig se látott de megpróbált bentebb menni.-Hahó! Van itt valaki?- kérdezte a lány halkan de senki nemválaszolt. - HAAAHÓÓ! – kiáltotta hangosabban a lány majdhirtelen felkapcsolódott a villany. -ÁÁ! Ki vagy? – Padménagyon megijedt a hirtelen fénytől. Majd egy fehérköpenyesférfit vett észre az asztalnál.-Bocsánat hogy megijesztettelek,nem állt szándékomba csak megijedtem.
-Oh semmi gond! –mondta Padmé. – De ki vagy?-Én egy orvos vagyok, voltamvagy már nem tudom. A nevem Drago Museveni. Oh ülj lenyugodtan.-Köszönöm. Milyen orvos?-Hát… Kísérletekből éltem egy ideig. De mindennel foglalkoztam. - A lány felált.
- Bocsánat most ez kicsit kimegyek nemsokára jövök vissza. A lány kiment az ajtó elé és rácsipogott Tyrre, talán érdekli azorvos. Tyr épp kijött a Birodalmi tiszt irodájából, mikor akommunikátorja csipogni kezdett, de mielőtt felvehette volnaPadmé letette.-Vajon miért hívott? - kérdezte magában, majd ahajójához sietett és azonnal oda ment ahonnan az adás jött.Kiszállt a hajójából és kibiztosított fegyverrel lépett az ajtóba.Majd bele rúgott egyet, mire az kinyílt Tyr belépett és egy kisfolyosón ment beljebb. Majd a végén befordult és megláttaPadmét és egy öreg férfit. Padmé felnézett és elcsodálkozottTyrt láttán, majd felállt.-Szia Tyr. Ő egy orvos, a neve DragoMuseveni. Gondoltam érdekel ezért csipogtam rád, de látom jólrád hoztam a frászt. Egy ideig kísérletezésből élt de mindenmással is foglalkozik. Azt hittem érdekel! – mondta el egyszuszra a lány majd visszaült. Tyr enyhén zaklatottan jöttbeljebb.-Emiatt kellet így rám ijeszteni?
-Hááát... Bocsi, nemszántam ijesztgetésnek. - szabadkozott a lány, mire Tyr megcsóválta a fejét és legyintette rá egyet.
-Mindegy, hagyjuk... - mondta a fiú, de lány hirtelen össze görnyedt - Mi a baj? -rögtön mellette termett.
-Nem tudom, de nagyon fáj a hasam.
-Musenveni! Tud valamit segíteni? - nézett rögtön a férfira.
- Persze, azonnal megvizsgálom. - mondta és letérdelt a lányhoz,majd pár műszerrel megvizsgálta azt - Hmm... Ez felettébbkülönös...-De mi? - kérdezte egyre ingerültebben a fiú.-Alánynak olyan betegsége van amiről azt hittem, hogy márelpusztult ezen a bolygón.-De tud rajta segíteni?!-Persze, demindennek meg van a maga ára...Tyr elkapta a Musevenit és afalra kente.-Na ne viccelődjön velem! - mondta és lassanelhúzott egy kést a csizmájából.-Én sosem viccelek! És hamegöl, azzal a lányt is megöli! - mondta, mire Tyr elengedte.-Mit akar?-Ezt majd utána, ha megígéri, hogy megteszi amitkérek.-Akar valamit és csak utána mondja el? Na ne. - közbenPadmé fájdalmai erősödtek és ezt Tyr is érezte az Erőnkeresztül - Rendben! Megegyeztünk, csak segítsen rajta!-Remek! - mosolyodott el a doktor. Majd munkához látott,felültette Padmét a székre és elővett egy fecskendőt és egyvakcinát. Beadta a lánynak a megfelelő ellenanyagot, mire azelaludt.-Nyugalom, csak alszik. Beletelik pár órába miremagához tér. Mi addig elbeszélgethetünk. - vigyorodott elMuseveni. Felállt és a falhoz ment. Elmozdított pár tárgyat ahelyéről, mire a fal félre szisszent - Kövess!Tyr követte adoktort, odabent érlelo kamrákat, kísérleti állatokat látott.Többnyire kibelezve. Legalábbis neki ez a munka akibelezéssel volt egyenlő.-Nos, mint láthatod pár dologgalkísérletezek. Nem régiben emberi kísérletekbe kezdtem, ámkudarcot kudarcra halmoztam. De rájöttem mi volt a hiba!-Ezfelettébb érdekes, de mit akar tőlem? - vágott közbe.-Pillanat,pillanat és megtudod. Nos mint említettem rájöttem mi volt ahiba. A kezelések mellék terméke elpusztítja az alanyokmidiclorián szintjének 57,8%-át. A legtöbb ember ebbe belehal. De téged megvizsgáltalak és rájöttem te Erő érzékeny vagy. Eza kulcspont, a te midiclorián szint csökkenésed nem okoznahalállt, mivel elég maradna az életben maradáshoz! A lánymegmentéséért cserébe azt kérem, hogy légy Te az első sikereskísérleti alanyom!Tyr hümmentett egyet.-Adott szavamkötelez... - hajtotta le a fejét - Rendben! De a lánytól hadbúcsúzzak el!-Természetesen, ami tetszik. - mondta Museveni -Ahogy sejtem, ezekben a percekben ébredezhet. - mutatott azajtó felé - És Tyr! Tudsz róla, hogy a Birodalom vérdíjat tűzöttki rád?-Hogy mi? Nekem azt mondták van egy héthaladékom!-A Birodalmiak sok mindent mondanak és sokmindent tesznek, de ez a két tény nem feltétlenül párhuzamosegymással.Tyr már nem válaszolt, az ajtó felé vette az irányt,ami azután hogy kilépett rajta bezárult mögötte. Padmé éppmagához tért.-Mi történt Tyr?-Ezt majd elmagyarázom! De most menjünk a hajóhoz! - mondta és egész úton szótlanulhaladtak, mikor felszálltak a hajóra Tyr vetkőzni kezdett.Levette Mandalori páncélját és a hétköznapi ruhájába öltözött,majd az egyik Westart a csizmájába dugta.-Tyr mit csinálsz?-A Birodalomtól megszerzett információk, amiért jöttünk ezen azadattáblán van rajta. Vidd vissza a Menedékbe, nekem mégvan itt dolgom, majd én is haza jutok, valahogy valamikor...talán... De addig megőriznéd a holmijaim?-De Tyr! Én ezt nemértem! Mi az amit eltitkolsz előlem? - esett kétségbe a lány.-Ahajót ismered. Többet nem kell tudnod, sajnálom Padmé. - Tyrmég utoljára megakarta csókolni Padmét, hisz meg voltgyőződve róla, hogy ezt nem éli túl. De a lány elhajolt. Mire Tyr lehajtotta fejét, majd hátat fordított és vissza indultMusevenihez. Valószínűleg a halálba. Padmé beindította ahajtóművet és elhagyta a légkört, majd hipertérbe lépett a Naboo felé. -Itt vagyok Museveni.-Üdv ismét! - mosolyodott el a férfi, de eközben egy felfegyverzett droid állt Tyr mellé - Jobbha eldobod azt a szép Westarod!Tyr fintorral az arcánteljesítette, amit a Museveni kért, majd egy zsibbasztó érzésárasztotta el a testét.

By Tyr & Padmé